Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 2°C | 6°C Még több cikk.

Szánhúzó három kerékkel

Hat kutya várja Mosonszentmiklóson Hécz Viktort, hogy rájuk helyezze a jellegzetes, szánhúzó kutyákra tervezett hámot.

Kevesen várják annyira az igazi tél beköszöntét, mint a mosonszentmiklósi Hécz Viktor. Na és persze szánhúzó kutyái, „akik" fagypont alatt érzik igazán jól magukat. Az pedig nem árt, hiszen gazdájuk hamarosan első szánhúzó versenyére készül velük – hó híján három keréken.

Hat kutya várja Mosonszentmiklóson Hécz Viktort, hogy rájuk helyezze a jellegzetes, szánhúzó kutyákra tervezett hámot, s elinduljanak napi megszokott edzésükre a környékbeli erdőbe. Nem, nem tévedés, az egyébként cserépkályhásként dolgozó fiú valóban szánhúzásban utazik. Azt valószínűleg nem kell ecsetelni, mekkora feltűnést keltett a magát csodabogárnak és életművésznek valló Viktor, amikor először jelent meg a falu főutcáján. Ma is nevetve emlegeti, ahogy egy biciklis bácsi úgy rácsodálkozott a furcsa társaságra, hogy nekiment az első villanyoszlopnak...Viktort az sem tartja vissza, hogy hó egy négyzetcentiméternyi sincs a megyében, igaz, ha ezen múlna a dolog, nem sokan űznék kis hazánkban ezt a sportágat, tekintve, hogy Magyarország sosem volt a havas sportok nagyhatalma. A szükség azonban nagy úr, így aztán a hóhiányt ötletesen kiküszöbölték a sportolók: valódi szán helyett három- vagy négykerekű „kocsival" versenyeznek, így lehetséges, hogy a sportágnak még Jamaicában is van válogatottja, Magyarországon pedig évente 6–8 versenyt rendeznek. Az alternatív, szán nélküli „szánhúzás" a jelek szerint sem a versenyzőket, sem az ebeket nem zavarja, a meleg, az enyhe tél azonban annál inkább: tizenöt fokos hőmérséklet alatt sem versenyeket nem rendeznek, sem edzeni nem ajánlott a mínuszokra kitenyésztett fajtákkal. Nem is lenne igazán hatékony, hiszen a huskyk, a malamutok fagypont alatt érzik igazán jól magukat, s akkor dolgoznak eredményesen. Gus, Axel, Togo és a többiek energiabombaként robbannak ki a kapun, amikor gazdájuk kiengedi őket.

 – Többnyire barátságosak, de azért nem árt megtartani a három lépés távolságot – figyelmeztet Viktor, aki nem akárhogyan verbuválta össze kis csapatát. A „kemény magot" jelentő Axel és Togo egy profi versenyző ajándéka, a többiek azonban befogadott kutyák, menhelyről kerültek hozzá. Akkor Viktor még csak azt tudta, mit akar, de hogy hogyan, arról csak halvány sejtései voltak... Hiába, ebben a sportágban nehéz mestert találni – a legközelebbi versenyző Székesfehérváron van –, így aztán maga állt neki a kiképzésnek.

– A két profi kutyára, Axelre és Togóra támaszkodtam, ők mindent tudtak, az első jelre vették a kanyarokat. Mivel itt nincs kantár, gyeplő, mint a lovas fogatoknál, a kutyáknak mindent hangjelzésre kell csinálniuk: jobb, bal, tovább, előre – a vezényszavak alapján bármilyen útvonalon elmennek – magyarázza Viktor. Egyedül a megállás parancsát hiányolom a felsorolásból, de aztán kiderül, hogy erre egy sokkal kézenfekvőbb módszer szolgál: minden szánon – és persze a kerekes kocsikon is – van fék, ha az ember meghúzza, megfeszülnek a kötelek, és a kutyák lassítanak. Na de térjünk vissza a csapat többi tagjára: Gust, a szibériai huskyt az elaltatástól mentette meg az utolsó pillanatban Viktor, ami a veszprémi sintértelepen várt volna rá. Az egyetlen keverék a csapatban, a leginkább kaukázusi juhászra hajazó, még el sem nevezett jövevény pedig győri állatvédők közvetítésével került Mosonszentmiklósra. Ők sem szánt, sem edzőkocsit nem láttak korábban, így aztán az évek óta lovakkal (is) foglalkozó fiú ugyanazt a módszert alkalmazta, mint amit a lovaknál szokás.

– Ahogy a kocsisok bekötik a csikót a rutinos kocsis lóhoz, én is betettem őket a profi, Axel mellé, tanuljanak tőle – osztja meg velünk módszerét a lelkes amatőr, aki nem tagadja, lassan szükség is lesz a fiatalításra, a vezérkutya ugyanis már hatéves, s ebben a korban – emberi mértékkel mérve negyven felett van – a lendület már nem a régi. A vezérkutya a fogat lelke: ő diktálja a tempót, az irányt – persze mindent a gazdi utasítására –, vezeti a csapatot. Neki kell a leggyorsabbnak lennie, ha lelassul, nemcsak az eredmény lesz rosszabb, de összegabalyodik az egész „kötélzet", ennek kibogozása súlyos időveszteség. Viktor tudja, hogy vezérkutyát nem lehet nevelni – annak születni kell. – A vezér mindig intelligensebb, mint a többiek, de érdekes módon annak ellenére, hogy munka közben ő vezet, egyáltalán nem biztos, hogy a falkában ő a domináns, a falkavezér – avat be. Nála sem esik egybe a kettő: a kocsi előtt ugyan a rangidős Axel a főnök, fogaton kívül azonban – sajnos – nem. Élete első komoly megmérettetéséről ugyanis éppen emiatt maradt le Viktor.

– Január hatodikán álltam volna rajthoz, de egy véletlen keresztülhúzta a számításaimat: szilveszter délelőttjén, éppen amikor először akartam befogni együtt a versenyre idomított négy kutyát, Gus úgy összeverekedett Togóval, hogy a fehér husky vállát teljesen átharapta: át lehetett látni a testén... Furcsán hangzik, de ebben a műfajban kifejezetten hátrány is, ha a kutya túl kezes: azt mondják, minél „bújósabb" a szánhúzó eb, annál kevésbé dolgozik. Meg kell hagyni az önállóságát, a függetlenségét, hogy teljes erőbedobással küzdjön. (Talán ezért nem alkalmasak igazán ezek a fajták a hagyományos munkakutya- kiképzésre, házőrzőnek pedig egyáltalán nem: soha nem ugatnak, legfeljebb vonítanak, mint a farkasok.) Éppen a keménységük és a függetlenségük adja a legnagyobb feladatot a sportolóknak: csapatot kovácsolni az egyéniségekből, megtalálni azt az összeállítást, amelyben a kutyák optimálisan kiegészítik, segítik egymást. Széthúzásnak, egyénieskedésnek itt nincs helye.

 – Ahogy rájuk kerül a hám, megszűnik számukra a külvilág. Tudják, hogy munka van, és egy profi szánhúzó képes annyira koncentrálni, hogy nem tudja kizökkenteni semmi. Volt, hogy egy egész csapat kutya támadt nekünk az utcán, amiknek a kutyáim máskor biztosan nekimentek volna, de rendületlen tempóban húztak tovább – meséli Viktor, miközben megmutatja a „szánt", pontosabban a kerekes alkalmatosságot, amilyet a világ számos (hómentes) országában használnak. Amit a mosonszentmiklósi udvaron látunk, nem profi jármű – annak százezer forintos árát nem tudná megfizetni –, egy barátja készítette számára. S bár egyelőre nem lenne érdemes másba beruházni, biztos, ami biztos, Viktor már felkutatta azt a hintókészítőt, aki egy igazi kutyaszánt is képes lenne megcsinálni – csak hó legyen . . . !

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

New Yorkban tanulja a színészmesterséget

Többen biztattak, hogy póbáljam ki az utóbbit, s mivel vesztenivalóm nem volt,belevágtam. Már hét és fél éve kint élek,tehát bejött a dolog,de ma sem tekintem többnek ezt a pályát,mint pénzkeresetnek. Hogy miért? Nem tartom valami tisztességesnek a modellszakmát: minden a kapcsolatokon múlik,állandóan mások elvárásainak kell megfelelni, folyton változtatni kell magamon... Tovább olvasom