Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Saját szemünkben hitelesen

Provokatív, durván fájó kérdések, néhol agresszív ˝önszembesítések˝ a védjegyei dr. Csernus Imrének, aki két legutóbbi könyvében sokkoló őszinteséggel tárta elénk a női és a férfi nem jellemző gyarlóságait.


A pszichiáter szerint az egyik legfontosabb érzelmi alaptörvény, hogy aki önmagára nem tud tisztelettel felnézni, az másoktól sem fogja megkapni ezt a tiszteletet.

– Nagyon sok embernek az az alapvető konfliktusa, hogy érzelmi szempontból egyszerűen nem nő fel. Sokan azt mondják, hogy nem tudnak, de egyre inkább azt látom, hogy ez csak kifogás. Jelentős részük nem akar felnőni, mert így kényelmes – és mindig van valaki, aki nyitva hagy egy kiskaput, amin ki lehet sétálni, s így nincsen következménye a cselekedeteinek –, a másik részük pedig nem mer. Felelősséggel felvállalni az érzéseinket, a cselekedeteinket mindig fájdalommal jár.

Nem is kicsivel, amikor negyvenéves koromra rájövök arra, hogy nem a rendszer, nem a környezet, nem a szüleim, nem a másik a hibás, hanem egy csomó mindent én rontottam el.


Negyvenéves kor felett kevesen lépnek


– Már ezt kimondani sem könnyű...

– Pedig a tapasztalatom az, hogy aki egy adott helyzetet nem fogalmaz meg, nem mondja ki a fájdalmas dolgokat, az nem fog tudni változtatni rajta. A változás nehéz és fájdalmas út, de úgy gondolom, hogy megéri. Hiszen annyira rövid az élet! Hiszem, hogy ha az életünk bármely területe nem jól működik, akkor meg kell tennünk mindent, hogy javítsunk rajta. Sokan azt mondják engem hallgatva, hogy reménytelen a változtatás. Én azonban egy dolgot nem tudok elfogadni: hogy az egyetlen életemet szürkén éljem le! Hogy olyan búvalbélelt legyek, mint a magyarok nagy része – amit a külföldiek olyan jól levesznek. Mert az emberek zöme nem érte el, amit szeretett volna, sem szakmai, sem érzelmi szempontból. Nem úgy él, ahogy szeretne, meg van keseredve, nincsenek sikerei, mégsem mer változtatni.


– Önnek, akinek a tudása és a tapasztalata is megvan ehhez, mennyi időbe telt, mire elmondhatta, hogy tudatosan éli az életét?

– Nagyjából mostanra sikerült. Jövőre leszek 44 éves...
Ez egy hosszú folyamat volt, rengeteg megakadással, és amikor azt hittem, hogy mindent tudok, mindig rájöttem újabb és újabb összefüggésekre. Azt hiszem, most jött el az a pillanat, amikor tudok mosolyogni.


– Egy kérdés, hogy szembesíti az embereket a hibáikkal és gyengeségeikkel, mondjuk, hogy be is látják, hogy igaza van, és egy másik, hogy lépnek-e. Tapasztalatai szerint hány százalékuk képes változtatni az életén?

– Ez életkor függvénye. A fiatalok inkább mernek változtatni, az idősebbeknél azonban többnyire a konformizmusuk dönt. Negyvenéves kor felett nagyon kevesen lépnek. Pénz, biztonság – ez az, ami dönt, azaz valójában prostituálódnak. Pedig az emberek egy része pontosan tudja, hogy egy adott helyzetben mit kellene tennie, mégsem teszi. Nem mer beleugrani új dolgokba, nem vállalja fel, hogy mi zajlik benne.


Számos férfi nem látja meg, ha a nő manipulálja


– Amíg nem ismerjük meg önmagunkat, nem tudunk boldog párkapcsolatban sem élni?

– Valahogy így. Az emberek többsége pedig érzelmi szempontból nem nőtt fel egy párkapcsolathoz. Fogalma sincs, mit jelent megtartani egy kapcsolatot, odafigyelni a másikra, sokan még azt sem veszik észre, ha a párjuk boldogtalan mellettük... Számos férfi nem látja meg, ha a nő manipulálja – ugyanúgy, ahogy a saját anyja otthon az apját –, és érdekes módon azok a nők, akik ezt teszik, éppen azért nem tudnak tisztelettel felnézni a párjukra, mert az nem veszi észre a taktikát, és hagyja magát...

Sok érzelmi törvény van, amit az emberek nem ismernek, csakhogy egy adott szabály nem tudása nem mentesít a felelősség alól. Az egyik legfontosabb érzelmi törvényszerűség, hogy aki önmagára nem tud tisztelettel felnézni az élet minden területén, az másoktól sem fogja ezt a tiszteletet megkapni. Ebből az önmagunkkal szemben érzett tiszteletből fakad az önbizalom.



A gyáva embernek mindig van kifogása


– Sokan jóval racionálisabban határozzák meg az önbizalom fogalmát, inkább mérhető sikerekhez kötik...

– Ha racionális szempontból vállalom valamiért a felelősséget, akkor könnyen meg tudom fogalmazni, hogy ˝én azt szeretném, hogy...˝, és ezért mindent megteszek. Például a munkában; kitartó, következetes munkával sikereket fogok elérni, és ezért mások tisztelni fognak. Az érzelmi dolgokra ugyanez vonatkozik: ha magamnak is hazudozom, ha csak mutatom, hogy boldog vagyok, hogy fogok lefeküdni aludni...? Az önbizalom azt jelenti, hogy bele merünk menni olyan helyzetekbe, megmérettetésekbe – legyenek azok racionálisak vagy érzelmiek –, amelyektől félünk. Az az ember, aki hagyja, hogy a félelmei legyőzzék, soha nem lesz férfi. Az nem igazi férfi, aki az érzelmeivel nem képes szembenézni, nem képes megfogalmazni őket, és legfőképpen nem tud értük felelősséget vállalni. Az a férfi, aki meg meri mutatni az érzelmeit azok előtt, akiket szeret.


– Az előadásain és a legutóbbi könyvében, amely arról szól, mitől férfi, mitől válik férfivá valaki, feltűnően gyakran hangzik el a gyengeség. Jól sejtem, hogy ez is gyakran hangzik el kifogásként vagy magyarázatként a rendelőjében?

– Igen, pedig az ember alapjában véve nem gyenge. Egy alkoholista vagy narkós sem az, csak éppen a hihetetlen akaraterejét önpusztításra fordítja. Nem gyenge, hanem gyáva – ami nem ugyanaz. A gyávaságból mindig befolyásolhatóság fakad, a gyáva embernek mindig van kifogása, magyarázata, miközben legbelül magát sem tudja elfogadni és szeretni. Ezért aztán mindent megtesz, hogy mások szeressék, s eközben megalkuvóvá válik, s a benne felhalmozódó negatív energiák önmarcangolásba fordulnak... Hogyan vívhatna ki magának így tiszteletet? Sehogy. Aki önmaga szemében nem férfi, másokéban sem lesz az.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gazdátlan hagyaték

Mit szólna hozzá a kedves olvasó, ha egyszer csak idegenek kopogtatnának ajtaján azzal, hogy… Tovább olvasom