Kisalföld logö

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 30°C Még több cikk.

Rohan az idő

Koncz Zsuzsával szót váltván, hirtelen ugrott az agyamba, hogy életünk tényleg olyan, mint a végeláthatatlan, sűrű, gazdagon burjánzó erdő. E mondat láttán bizonyára néhányan ama álláspontra helyezkednek: sok élő fa összegéből keletkezik a végszámla. Az a bizonyos természeti jelenség. Nem egészen így van. Olyan művész pályájára, mint amilyen Koncz Zsuzsáé, talán erőltetés nélkül mégis elővarázsolható az emlegetett párhuzam.
Megeshet, hogy neki nem tetszik. Ám az énekes – aki negyvenet meghaladó lemezt, illetve videoklipet alkotott, munkásságát Kossuth-díjjal jutalmazták – indoklásában az olvasható: produktumának egésze „drámai erejű". Bizonyság erre csütörtökön Győrött, a Bartók Béla MMK-ban adott koncertje.


Többfelé kell koncentrálnom

Röpke félóra kevés ahhoz, hogy ama bizonyos erdő mélyére hatoljunk. 1. A művész siet, az ideje kimért. 2. Kérdésre adott válaszait is kimérten osztja meg az újságíróval. A zsurnalisztát nem ismeri, nem tudja, mi lakozik alkalmi beszélgetőpartnerében, a média munkásában. A médiáról nincs elismerő véleménye. „No, még ez is" – így tűnődik az újságíró. Nem tehet mást, emlékeibe, élményeibe kapaszkodik. Azért teszi, hogy a művészt szóra bírja. A sietés, a sebesség kényszere segíti az első kérdést:

„Hogyan rohant az idő régen és hogyan most?" A művész néhány másodpercig kivár. Kissé gyanakszik. Valószínű, csak sejti, hogy a kérdés milyen rövid társasjáték kezdete. Józanul, önmérséklettel válaszol: „Az idő mindig rohant. Manapság nagyon is nekilódul. Arról veszem észre, hogy többfelé kell koncentrálnom, mint régen." A kérdés nemcsak a beszélgetés szűkössége miatt adódott, hanem azért is, mert volt egyszer egy lány, aki húszéves korában „Rohan az idő" című dalával tűnt fel. A slágert Koncz Zsuzsa énekelte. Volt egyszer sok srác – egy bizonyosan –, aki(k) e dalt hallva „programként" (létérzésként) hallgatták a hosszú hajú lány szövegét és dallamának akkordjait. Kissé elfogult volt az egykori srác, képzelete minden széppel felruházta az énekest. Egy hullámhosszon élték az életet, bár személyesen sosem ismerték egymást.


Tudtam választani és mertem nemet mondani

„Ha szubjektív vagyok, nincs nagy különbség a régi és a mostani idő közt" – folytatja Zsuzsa és megjegyzi: „Kevesebb az illúziónk. Az akarat, a cél ma már reálisabb. Jó lenne elérni a célokat, amelyek elé ma is akadályok gördülnek. Sok torlasz van az úton. A zenében olyan nagy felfedezés, mint régen, nincs. Kutatni kell az »üzletekben« (mint vásárlónak), hogy egy-két jó dologra bukkanjunk. Mégis megérte, a kezdetekért nem volt kár." Szóba hozza, hogy ha tiltást kaptak (a Jelbeszéd után), akkor elvonultak klubokba vagy vidékre. Ilyen volt a részleges szilencium. És megritkultak a Koncz-dalok a rádióban.
Kérdés: „Számos generáció, két nemzedék felnőtt, ön maradt."

Koncz: „Mi ebben a kérdés?"

„Talán az, hogy miért maradt és hogyan?"

„Nehéz kérdés – szól tűnődve a művésznő. – Talán, mert tudtam választani és mertem nemet mondani." Emlékeztet, hogy az első felkínált tv-szereplést, mely egy szilveszteri műsorra szólt, gondolkodás nélkül visszautasította. „Miért én? – kérdezte. – Ez nem nekem való." Az eset jóval első lemeze megjelenése előtt történt. Még nem dőlt el véglegesen, hogy énekes lesz.

Itt kértem volna egy kis időt, mint a meccsen az edzők. Ám a művésznő nem adhatott. Tudtam, máig érzem, hogy Koncz Zsuzsa pályáján található néhány paradoxon, furcsaság, amelyet a feje tetejéről a talpára kell állítani. 1. Sosem tiltották be, de mindig figyelték. 2. Segítették, de fékezték. 3. Barátok, alkotótársak vették körül, mégis egyedül járta útját. 4. Korábban a politika torlaszolt, most a média és a pénz.

Egy dal nemcsak nyugalmat ad, hanem biztatást, lendületet is
A rövid beszélgetés arra ment rá, hogy a paradoxonok hátterét megértsem. Ismeretes, egy betiltás mégis volt, a „Jelbeszéd". Koncz Zsuzsa akkor már Bródy János szövegeit énekelte. Illésékkel, később a Fonográffal dolgozott együtt. A jelbeszéd áthallatszott a politika betonfalán. Segítették mégis. Talán azért, mert visszajött Nyugatról? Három évig Franciaországban maradhatott volna, de hazajött. Magyarul akart énekelni. „Bródy János szövegei olyanok voltak, mintha én írtam volna őket. A szöveg és a zene is az önkifejezés eszköze volt. Én ezt érzem, gondolom a világról, eléneklem nektek. Az alapkérdés: van-e közöm ahhoz, amit közvetítek, ha igen, akkor én vagyok, akkor rendben van. Illéséknek is része van ebben... Mi nem érvényesülni akartunk, hanem szerettünk volna elmondani valamit" – vallja Koncz Zsuzsa.


„Az énekesek egy idő után ikonok, akiket utánoznak. Önt miért nem tudják?"

„Mindig én választottam: Bródyt, Tóth Krisztinát, Kányádit, József Attilát. A színpadon soha nem szerepet játszottam, hanem csak énekeltem. Azt énekelem, amit lényegesnek hiszek. Ezt tán nem lehet utánozni, meg nem is érdemes."

„Azért énekel, hogy megnyugtasson?"

„Nem. A harmónia jobb szó. Az estjeimen, koncertjeimen igyekszem közösséget teremteni az intenzív együttléthez. Az együtt repülést észreveszem a rám sugárzó szemekből. Egy dal nemcsak nyugalmat ad, hanem biztatást, lendületet is."

„Egy jeles magyar gondolkodó szerint a költészet a harmóniát a zenéből meríti. És mi a gondja a médiával?"

„Sok baj van vele. Főleg rossz, színvonaltalan, kulturálatlan. A képernyőkön celebdömping, bogárevéstől a táncig terjed a skála. Eredeti zene sehol, esetleg másokat utánozni lehet. Ehhez mint nézőnek sincs semmi közöm."

„És a közönség?"

„Nagyon fontos. A győri fantasztikus tud lenni. Akkor is, ha a sportcsarnokban, akkor is, ha a Richter Teremben, akkor is, ha a Bartók Béla MMK-ban találkozunk, mint most."

„Egy generációnak énekel vagy a széles tömegnek?"

„Mindenkinek, aki szereti a dalaimat, és kicsit önmagamnak."

„Ezzel a válaszával nem lepett meg."

„Azt énekelem, amit fontosnak tartok, emberekről, történetekről, sorsokról, Mr. Alkoholról, Kárpáthyék lányáról és a többiekről. Akik kíváncsiak rám, meghallgatnak. És együtt énekelnek velem."

„Kérem, a repülést ne hagyjuk ki. Az Ég és föld között fogantatása idején Bódi László (Cipő) részesévé vált az ön alkotói pályájának."

„Igen, Bródy János régi barátja volt. Ő hozta magával. Mint oly sok más személyt. Nagyon jól tette!"

Sürget az idő. Nem sok újat tudtam meg Koncz Zsuzsáról, de arra mégis jó volt a beszélgetés, hogy ragaszkodjam a mástól kölcsönzött ősrégi képhez: lemezeiből, dalaiból kinőtt egy hazai erdő, amely nem a fák összessége. Homály, szél és betörő fény látható és hallható benne együtt. Ez a dráma ereje.


Végszó:

„Azért mégiscsak megállította az időt."

„Ne mondjon ilyet. Miért kellene megállítani? Azt nem lehet."

„Bizonyára pontatlanul fogalmaztam. De hát azok a feledhetetlen koncertek..."

Legvégső szó: „Várjon csak... Tényleg vannak olyan pillanatok a nagy koncertek után, amelyeket az ember szívesen prolongálna (visszahozna). Ezekért a pillanatokért érdemes énekelnem."

Utóirat: Maradhat az erdő. Emlékeznek? Először csak egy fát ültetett. Nem feledjük. És utána? A többi sokaknak ismert.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ökörrekord a parlamentnél

A Guinness World Records nap az új rekordok felállításának vagy éppen régebbiek megdöntésének… Tovább olvasom