Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

Ehhez a formát a perifériára szorult művészek különleges csapata, az ő életük biztosítja. A Győri Nemzeti Színházban ma van a premierje a világ számos színpadán már nagy sikerrel játszott darabnak.

Nagy Viktor rendezőként és színházigazgatóként is letette a voksot a hazánkban kevésbé ismert, ám Amerikában és a világ számos országában már sikerrel játszott musical, a Rent mellett. Ma van a darab győri premierje. A direktorral a főpróbahét végén beszélgettünk.

– Azt szokták mondani, érdemes a tutira menni, ön mégis egy kevésbé

Nagy Viktor

ismert rockoperát választott.
– Nem könnyű mindig olyan musicalt találni, ami nem lerágott csont, de értéket képvisel. A musicalirodalom tárháza nagyon gazdag. Ebből azonban csak egy bizonyos részt ismerünk Magyarországon. Számos zenés darab igazán méltatlanul kerüli el hazánkat, persze vannak, amelyek jobb, ha ismeretlenek maradnak. A Rent azok közé tartozik, amelyet szerintem mindenkinek ismernie kell. Bár megvallom, sokáig én sem hallottam róla, egy színész barátom hívta fel rá a figyelmemet. A CD-vel beültem a kocsiba és elindultam. A Szerelem évszakai című számot ott egy ültő helyemben harminchatszor hallgattam meg. Aztán a többi zenét is. Azon csodálkoztam, miért nem ismertem eddig, hiszen az egész csodás és elragadó.

– A zene is figyelemre méltó, a téma is érdekes, bár az operarajongóknak ismerős lehet.
– A Rent a Bohémélet jelenkori feldolgozása. Magából a Bohéméletből egyetlen kis dallamrészlet hangzik csak el, de a két mű szellemisége ugyanaz. Árad belőlük a lázadó erő, ahogy a perifériára került művészek sorsával foglalkoznak. Egyébként pont a Bohémélet volt az első színpadi mű, amelyik ezzel a közeggel ilyen formában foglalkozott. A párhuzam érezhető, a tragikus betegség például a Bohéméletben a tüdőbaj, a Rentben pedig az AIDS. Érdekes, elgondolkodtató átfedések vannak a két mű között. Ám el kell mondanom, a magam részéről nem a történetet, hanem a zenét szerettem meg elsőként.

Részlet a Rent főpróbájából. Fotó: Bertleff András

– Ha már a zenénél tartunk: a musicalek sok formáját ismerjük, vannak dallamosak, aztán keményebb hangzásvilágúak, amelyek már-már operai komolyságot sugároznak. A Rentet hova sorolná?
– Egyértelműen az opera jellegű musicalek közé. Nem annyira „zeneishow-centrikus", hiszen komoly társadalmi jelentőséggel bír a mondanivalója, és ehhez a tartalomhoz illő és méltó forma kell. A mű szerkezete is operai. Az első felvonásban huszonhárom jelenet van, a másodikban húsz. Olyan technikával létrehozott rockopera, amely a színház minden lehetőségét kihasználja. Nehéz játszani, énekelni, de rendezni is, mert bonyolult, sokrétű mű.

– A színház látványról is szól. A Rent hozta magával az amerikai sablonokat? A jogtulajdonosok megszabták, milyennek kell lenni a díszletnek?
– Nem mindig kötelező az, hogy ugyanolyan legyen a díszlet mindenütt a világban. Az tény, hogy a Rent bemutatójának helyszíne, az off-Brodway színházak környéke erősen hatott az eredeti alkotókra. Ők komoly közös munkával hozták létre, együtt dolgozott zeneszerző, író, rendező, díszlettervező. Ezért egy kicsit a mi látványos díszletünk is kötődik az eredetihez, de csak részben. Kentaur nagyon jó díszletet, ahhoz illő ruhákat tervezett. Egyébként ő ezt a darabot már egyszer színpadra álmodta Londonban.

– A díszlet remélem, elegendő helyet ad a színház kiváló tánckarának arra, hogy bizonyítsák tudásukat.
– Nélkülük nem lehet zenés darab, szükséges és fontos részei az előadásnak.

– A főpróbák miként mennek?
– Sok örömmel és sok gonddal. Amit kipróbáltunk díszletjelzésben, azt most az igazi díszletben kell lejátszanunk. Érezhető, hogy jó volt az elgondolás, de a valós kellékekkel, díszletekkel, jelmezekkel, az élő zenével most újra össze kell rakni mindent. Ez általában minden premier előtt így van.

Fotó: Bertleff András

– A színészek mennyire találták meg magukat a Rentben? Mennyire érzik a magukénak szerepeiket?
– A legfontosabb, ami történt velünk a próbák során, hogy igazi csapatmunka jött létre. Mindenki komoly kollegiális, baráti viszonyban van a többiekkel, mert érezzük, egy ügyért dolgozunk. A kis szerepektől a nagy szerepekig mindegyik egyaránt fontos. Volt, hogy a próba után még órákig a büfében ültünk és elemeztük a darabot. Jó érzés ilyen közegben dolgozni. A hét főszerep elképesztően nehéz, de hálás is. Kiváló lehetőség az ének- és színészi tudás bemutatására.

– A darabban transzvesztita, leszbikus pár, utcalányok is feltűnnek. Nem tart ezen szereplők „nézőkre gyakorolt hatásától"? Nem tart attól, hogy „sokk" lesz a nézőknek?
– Egyáltalán nem. Mert az egész darabban nincs semmi taszító. Mert látható lesz, mindenki szenved a saját sorsától, de ők is szeretni való emberek. Ábrázolásuk is bensőséges, emberi.

– Bizonyára megfogalmazta a maga számára és nyilván a színészeinek is, most árulja el az olvasóknak, mi az üzenete a Rentnek?
– Az igazi értelme ennek a darabnak a sok üzeneten kívül – remélem, ezekből is számos eljut a nézőkig –, hogy az emberek olyan világban élnek, ahol a szeretet megélése hiányzik. Nem tudnak szeretni, ettől szenvednek a szereplők. Amikor eljutnak addig, hogy a szeretet mégis megtalálható, igazi katarzist élnek át, és bízom benne, velük együtt a nézők is.