Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 0°C

Reneszánsz ember Saigonból

Venyige Sándor. a Miss Saigon hőse tizenöt évvel ezelőtt a tanári pályát cserélte fel a színház világára.

A Győri Nemzeti Színház egy évvel ezelőtt mutatta be Claude-Michel Schönberg világsikert aratott rockoperáját, a Miss Saigont, melyben John szerepét egy szálfatermetű énekes alakította. Venyige Sándor tizenöt évvel ezelőtt a tanári pályát cserélte fel a színház világára. Döntését nem bánta meg, hiszen több darabját sikerrel játszották a hazai színházak, emellett a rendezés és a tanítás is sok örömöt ad számára. Alex – ahogy a színházi szakmában ismerik – Győrben a színpadi siker mellé ajándékul barátokat és rajongókat is kapott a sorstól. Tudja, hogy a siker a legillékonyabb dolog a világon. A folyók városában ezt a Miss Saigon adta meg neki. Nyughatatlan természete, kísérletező kedve most újabb célok és sikerek felé hajta.

– A közelmúltban Mátészalkán volt bemutatód, darabokat írsz, musicalfőszerepeket énekelsz, napilapokban publikálsz. Közben állandóan úton vagy Magyarország keleti, nyugati és déli nagyvárosai között. Ez a sokoldalúság egy modern reneszánsz ember alakját mutatja. Honnan ered ez a sokféleség az életedben?

– Mindig ilyen cigányéletet éltem. Nagyon prózaian fogalmazva a megélhetés motivált ebben a sokszínűségben. Most, hogy a Győrben a Miss Saigon utolsó előadásaihoz érkeztünk, rövidesen eggyel kevesebb feladatom lesz. Természetesen ezt majd több új dolog váltja fel. Most a legnagyobb örömöt a Mátészalkán bemutatott, Feydeau: Bolha a fülbe című fergeteges komédia rendezése adta. Az amatőr színészeim mindenféle előképzettség nélkül, nagyszerűen oldották meg ezt a feladatot. Nagy energiák áramlottak felém a bemutatón, sok szeretetet kaptam tőlük. Nyíregyházán a Hangszín Musical és Színitanodában rendezek és színészmesterséget tanítok. Pénzt is kell keresni, ezért van egy civil állásom is. A Debreceni Képző Központnak vagyok a marketing- és PR-referense. Az eredeti végzettségem magyar–történelem szakos tanár, melyet Verebes István nyíregyházi direktorsága idején cseréltem fel a színházi munkára. A kitűnő színigazgató amolyan pótapám lett. Nekem ő az, akire mindig úgy gondolok minden munkám során, hogy vajon ő mit szólna hozzá, tetszene-e neki, ő is így csinálná-e. A nyughatatlanság is közös vonásunk és a sokirányú érdeklődésem kialakulása is Verebesnek köszönhető.

– Mi volt az a momentum, ami a tanári pályáról a színpadra vitt?

– Színes, érdekes, romantikus dolgokat költhetnék erről, de a valóság nagyon egyszerű magyarázatot ad erre. A főiskolás éveim előtt én már dolgoztam pedagógusként és az így megszerzett tapasztalatok arra az elhatározásra juttattak, hogy nem így képzelem a további pályafutásom. Ebben a hitemben erősített meg Gál Erzsivel való találkozásom is, aki a magyar alternatív színházi élet meghatározó személyisége volt. Nála szerepeltem először színpadon a főiskolás éveim alatt. Tudtam, hogy a diplomaosztóig leszek szorosabb kapcsolatban a pedagógiával, de nem szakadtam el teljesen ettől a hivatástól sem, mert a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola drámapedagógiai szakán óraadó tanárként hatáselemzést, színészmesterséget, színészgyakorlatot oktatok. Csikós Sándor és Schlanger András a pályám elején szép feladatokat adtak az általuk rendezett darabokban. Úgy érzem, nem bántam meg ezt a döntésemet.

– A pályafutásod során a musicalirodalom nagy főszerepeit énekelhetted el, köztük igazi szerepálmokat is. A hazai musicaljátszás történetében egyedülálló vállalkozás volt a Musical Színház létrehozása Molnár Lászlóval közösen, aki Győrött is énekelte A nyomorultakban Jean Valjean szerepét. Milyen érzésekkel gondolsz vissza pályád ezen időszakára?

– Hihetetlen nehéz feladat volt egy fillér nélkül, a semmiből olyan produkciókat létrehozni, amelyek költségvetése akár több tízmillió forintra rúgott. Mégis sikerült ezeket a darabokat színpadra állítani olyan áron is, hogy a lakásom és az autóm kétszer is jelzálog alatt volt. A siker szavakba nem önthető érzéseit éltük meg az Evita, a Jézus Krisztus szupersztár, a Jekyll és Hyde bemutatója alkalmával. Játszottam is ezekben a musicalekben, de ennél is nagyszerűbb érzés volt, hogy mi hoztuk létre a darabot. Azonban életem jó döntésének tartom azt is, hogy két évvel ezelőtt morális okokból szakítottam a Musical Színházzal.

– Mit jelent számodra a siker?

– A siker nagyon jó, ugyanakkor nagyon kegyetlen dolog is. A sikert ésszel kell kezelni, mert nagyon sokan belepusztultak ezen a pályán a vélt sikerbe. A színésznek rettenetes érzés, ha nem jön a siker, ha kiöregszik egy szerepkörből. Ez ellen a több lábon állás megoldás lehet. A kellő helyen kell értékelni a sikert, és nem kell bármi áron hajszolni. Nem baj, ha nem jön mindig. Az idő meghozza újra, és addig sem szabad megkeseredett emberként élni. A mi pályánkon nehéz megtalálni a belső harmóniát. Ebben a családom, tizenegy éves Kata lányom, kilencéves Balázs fiam és a jól végzett munka öröme segít.

– Pontosan a bemutatója után egy évvel, december 11-én a Győri Nemzeti Színház ötvenedik és egyben utolsó alkalommal mutatja be Claude-Michel Schönberg világhírű rockoperáját, a Miss Saigont, melyben John szerepét számos alkalommal énekelted. Milyen érzésekkel gondolsz erre az alakításodra?

– Svédországban turnéztam A notre-dame-i toronyőrrel, melyben Frollót énekeltem, amikor felhívott az ország legnagyobb musicalrajongója, Gyuricza Miklós azzal a hírrel, hogy Győrben bemutatják a Miss Saigont. Bevallom, hallottam a darabról, de a pontos történetét nem ismertem és azt sem tudtam, hogy van benne egy John nevű szereplő, aki a legnagyszerűbb dalt, a Bui Doit énekli. A menedzserem ajánlott a meghallgatásra, és én három nap alatt tanultam meg ezt a gyönyörű dalt. Sir Cameron Macintosh a próbafelvételt megnézve engedélyezte, hogy én is énekelhessem John szerepét. Imádtam ezt a szerepet, és életem legboldogabb napjai közé tartozott, amikor Johnként a színpadra léphettem. Sajnálom, hogy nem játsszuk a darabot tovább. Az előadások nyomán rajongóim is lettek, és szeretve lenni nagyszerű érzés. Nagyon sok barátra leltem Győrben. Kszel Attila, Nagy Balázs, Pörneczi Attila és Vándor Attila Nyíregyházán is többször meglátogatott. Nagyon kedvelem a győri fiatalokat a színházban, akik pimaszul jó és új dolgokat hoznak létre a színpadon.

– Milyen új célok foglalkoztatnak?

– A Szegedi Nemzeti Színház művészeti vezetője, Bal József kért fel egy darab írására, amely Vajda Júlia operaénekes jutalomjátéka lesz. Maria Callas életét visszük színpadra jövő tavasszal. Több ezer oldalnyi életrajzi írást, visszaemlékezést olvastam el, filmeket tanulmányoztam. Rövidesen a munkám végéhez érek, amely a Maria és Callas – Egy hang és rabszolgája címet viseli. Műfaját tekintve igazi újdonság lesz ez a melodramatikus fototechnikai kísérlet fénnyel operabarátoknak. Ez a különleges műfaji meghatározás egyben az alcíme is a darabomnak. Egy paparazzót képzeltem el, aki Callas magánéletének rejtett pillanatait fényképezi, és közben beleszeret az operadívába. A fotói előhívás közben megjelennek a színpadon és a különös fényhatások emlékeket, érzéseket, gondolatokat csalnak elő.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Molnár Ferenc győri írásai

A világirodalom Molnár Ferencre meghatódottan emlékezett 1937-ben győri szárnypróbálgatására. Tovább olvasom