Kisalföld logö

2017. 12. 15. péntek - Valér 4°C | 8°C Még több cikk.

Rendszerváltás egyenruhában

A rendszerváltás folyamata új helyzet és feladat elé állította a rendőrséget. A rendszerváltás éveiben nehéz helyzetbe került a rendőrség – állítja Garamvölgyi György nyugalmazott rendőr ezredes, aki 1987-től irányította a Mosonmagyaróvári Rendőrkapitányságot. Az ezredessel sorra vettük – a teljesség igénye nélkül – ezen időszak helyi eseményeit.

Jóindulatú szervezet

– A rendszerváltás előtti években nevezték ki önt kapitányságvezetőnek. Akkoriban érzékelhető volt már a készülő változás?

– 1987-ben még nem. Nem volt tudomásunk olyan szervezkedésekről, eseményekről, amelyek különleges rendőri figyelmet követeltek volna. A budapestihez hasonló ellenzéki vagy ellenséges tevékenység nem volt a városban. A rendszerváltáshoz köthető első megnyilvánulások 1988-ban mutatkoztak, amikor az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz feltárását kezdeményezték. A főként történelemtanárokból álló társaság keresett meg, hogy segítsek nekik a sortüzet követő jegyzőkönyvek felkutatásában. A rendőrségen nem voltak ilyen jellegű dokumentumok, ám saját gyűjteményemből rendelkezésükre bocsátottam ezzel kapcsolatos iratokat. Ezt követően egyre többször kerestek meg a különböző helyi szerveződések képviselői tájékoztatást és tanácsokat kérni. Később ezek a találkozások már rendszeressé váltak. Nagyon jó együttműködés alakult ki velük.


– Hogyan fogadta a rendőrség és az állam e törekvéseket?

– Központi utasítást kaptunk ebben az évben, miszerint jóindulatú szervezetként kell kezelnünk őket, ám széles körű információs tevékenységet kellett végeznünk. Élénk állambiztonsági jellegű hírigény mutatkozott ezen csoportok iránt. A következő évben már utasításba kaptuk a közös találkozók szervezését az ellenzéki csoportokkal. Bizonytalanság mutatkozott az operatív szervek részéről, legfontosabb feladat a békés átmenet biztosítása volt. Novemberben jelentették be az állambiztonsági szervek profiltisztítását, akkor szüntették meg a III/III-as csoportfőnökséget. Ebben az időszakban a kapitányságon tartották a helyi ellenzéki kerekasztal ülését, ahol kölcsönösen tájékoztattuk egymást a kialakult helyzetről. A megbeszélések témája elsősorban az 1956-os események méltó megünneplése, valamint az önkéntes rendőrség megszüntetése, az úgynevezett közösségi rendőrség megalakításának kérdése volt.

Garamvölgyi György máig megőrzött minden iratot a rendszerváltó időkből.
Garamvölgyi György máig megőrzött minden iratot a rendszerváltó időkből.

– A változás szele adott új feladatokat a testületnek?

– Új helyzet elé állította a rendőrséget is a MÁV szakszerveze-
tének tízperces munkabeszüntetése 1989 februárjában. Feladatunk nem volt ennél az eseménynél, ám korábban nem találkoztunk még sztrájkkal vagy demonstrációval. A következő hasonló megmozdulás a dr. Lipták Béla által szervezett tüntetés volt a Duna elterelése ellen tiltakozva. A gyalogos menet Mosonmagyaróvárról indult Dunacsúnyba, a rendőrségnek csupán biztosítania kellett a rendezvényt. Ezt követte a péter-páli „búzatüntetés" félpályás útlezárásokkal, ami szintén újdonságnak számított. Már nem csupán a rendőri munkával, hanem a politikai eseményekkel is foglalkoznunk kellett. Nehezítette a helyzetünket, hogy ekkor még nem született meg a gyülekezésről vagy a sztrájkról szóló törvény. Nem közöltek konkrét utasításokat a helyi parancsnokokkal, kérdéseimre csupán azt a választ kaptam fentről: „Cselekedjen belátása szerint, hiszen maga van ott lent."


No és a határnyitás?

– Az 1989. szeptember 10-i határnyitás és az azt megelőző események tették aztán igazán próbára a rendőrséget Mosonmagyaróváron. Már jóval korábban megjelentek a környéken a keletnémet állampolgárok, albérletekben laktak a városban, itt találkoztak nyugati rokonaikkal. A korábbi években központi utasítás alapján figyelnünk és rögzítenünk kellett az úgynevezett „harmadik országos találkozásokat". Feljegyzéseket kellett küldenünk az állambiztonsági szerveknek a keletnémetek találkozási helyeiről, szállásairól. Feladatunk volt elhagyott autóik begyűjtése is, az akkori malom udvarára szállíttattuk ezeket a járműveket. Szeptember 10-én aztán békésen lezajlott a határnyitás, a városig ért a kocsisor Hegyeshalomtól azon az éjszakán. A következő jelentősebb esemény a munkásőrség megszüntetése volt. Erre kiemelten kellett készülnünk, mert fentről olyan információk jöttek, miszerint nem lesz békés a leszerelés, fegyveres ellenállásra kell számítani. Én ismertem a helyi viszonyokat és biztos voltam abban, hogy nem lesz atrocitás. Ennek ellenére készülni kellett. Végül csupán a munkásőrség épületének átvételénél kellett jelen lennünk, valamint a megszűnő szervezet fegyvereinek, lőszereinek és robbanószereinek leltárjánál. Ideiglenesen a kapitányságra szállították ezeket. Fontos fejezet volt a rendőrség életében 1989 végén, amikor az új alkotmányra kellett esküt tennünk. Aki erre nem volt hajlandó, annak el kellett hagynia a testületet. A mosonmagyaróvári kapitányságon mindenki letette az esküt.


A ˝bűnös város˝

– A nyugati határ közelsége miatt kiemelt központi figyelmet kapott Mosonmagyaróvár ebben az időszakban?

– Valóban. Ám nem a határ közelsége, sokkal inkább 1956-os politikai megítélése miatt. Méltatlanul a „bűnös városként" volt megbélyegezve Mosonmagyaróvár. E beskatulyázás miatt a különféle események, megemlékezések idején központi utasításra teljes készültséget kellett elrendelni, noha biztos voltam abban, hogy nem történik rendkívüli esemény.

– A rendszerváltással együtt rendeződött a rendőrség helyzete is?

– Egyáltalán nem. Kilencvenben kezdődött a rendőrség átszervezése. Központi utasításra át kellett dolgozni az állomány személyi dossziéját, a politikai minősítéseket, a párttal kapcsolatos tevékenységre és operatív eszközökre utalásokat kivetették. Az operatív kapcsolatok megszüntetésére, illetve felülvizsgálatára is sor került. A BM III/III-as csoportfőnöke elrendelte a korábbi ellenőrzések anyagainak megsemmisítését. Már akkor szóba került a rendőrség és a határőrség összevonása. Nem volt átfogó szabályozás. A rendőrség teljesen magára maradt, hiszen nem támaszkodhatott kizárólag társadalmi bázisra.


– Ez a szabályozatlanság kihatott az ország közbiztonságára is?

– Az akkori állapotokat jól mutatják, hogy 1990 decemberében Budapesten dr. Túrós András vezérőrnagy így elemezte a közbiztonság helyzetét: „A legfontosabb, hogy működőképes maradt a magyar rendőrség. A kialakult helyzet közbiztonságnak nehezen nevezhető. A válság felé haladunk. Helyzetünk válságközeli. Virágzik a valutapiac és az embercsempészet, megjelent a kábítószer és a radioaktív anyagok kereskedelme, könnyen beszerezhetőek a fegyverek." Háromezren hagyták el akkor a rendőrséget.


Orbán Viktor a zöldséges furgonban

 – A rendszerváltást követő első nagy ˝feladat˝ 1990 októberében a taxisblokád volt. Utasítást nem kaptam, kérdéseimre annyit mondtak csupán: te vagy ott, dönts szükség szerint. Hamis információk is terjengtek arról, hogy erőszakkal kell megszüntetni a blokádot. Ilyen parancsot nem kaptunk, ha érkezett is volna ilyen utasítás, ha az állásomba is került volna, biztos nem hajtom végre. A blokád idején sokszor tárgyaltam a taxisokkal, nagyon konstruktív és eredményes volt az együttműködés. Ekkor érkezett például a városba az ’56-os megemlékezésre Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. A blokád miatt katonai helikopter szállította Mosonmagyaróvárra, a Kühne-pályán szálltak le, ahonnan egy helyi kereskedő a göngyölegszállító autójával szállította a városházára. A taxisblokádot követően a rendőrséget elmarasztalták, mivel nem teljesítette kötelességét és nem számolta fel a blokádot. Az elmarasztalást követően aztán amnesztiát kaptunk. Később, Boros Péter belügyminiszter ˝Blokád˝ fedőnéven intézkedési tervet adott ki az ilyen cselekmények felszámolására. A következő évben a szovjet csapatok kivonása állította kihívás elé a rendőrséget. Számolni kellett rongálásokkal és atrocitásokkal. Végül azonban szerencsére nem került sor ilyen eseményekre – emlékezett Garamvölgyi György nyugalmazott rendőr ezredes.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ez történt húsz éve

1989 májusának politikatörténeti szempontból legfontosabb eseménye május 8-án történt:… Tovább olvasom