Kisalföld logö

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 3°C | 12°C Még több cikk.

Ráday Mihály látni fogja

Mentett már meg patinás lakóházat, régi üzemet, múlt századelős kandelábereket és öreg postaládákat – Ráday Mihály, az „Unokáink sem fogják látni" című műsor készítője naponta húsz levelet kap, s a megyében is talált jó és rossz példát egyaránt az értékvédelemre.
– Azért érkezett Győrbe, hogy megnézze a pusztuló Schlichter-villa melletti régi lakóházakat, s nagyot vitázott a főépítésszel azon, érdemes-e megmenteni őket. Elhangzott, hogy ön szerint nem feltétlenül a műemléki értéknek kell döntenie. Ha nem ez a szempont, akkor mi?

– Gyakran hallani, hogy bizonyos épületekről vita van – ilyenek ezek a házak is –, arról, hogy mekkora műemléki értéket képviselnek, s pusztán ez alapján döntenek a sorsukról. Ez nagyon zavar, mert ezzel az értékítélettel nehéz vitába szállni. Minden értékes, ami ellentétes a mai globalizált betonvilággal! Minden épület, amelynek van rendes belmagassága, izgalmas belső terei. Nem feltétlenül a műemléki szempont érdekes, hiszen nem lehet minden védett építészeti érték, de fontos lehet a karaktere, az egyedi „zamata". Egy egyszerű falusi vagy polgárháznak is hihetetlen hangulati ereje lehet! Gondoljon bele, hány régi házat bontottak le a falvakban, s építettek a helyükre puszta divatból egyforma, sátortetős épületeket!

Ráday Mihály megmentené a győri postaládákat
Ráday Mihály megmentené a győri postaládákat

– Említette, hogy „a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván halad, méghozzá úgy, ahogy a befektetők diktálják". Elvek ide vagy oda, befektetők, pénzemberek nélkül nem lennének felújított műemlékek, városrészek sem...

– Ez így van, csak sajnos Magyarországon az a gyakorlat, hogy a befektetői igényekhez igazítják a városfejlesztési terveket, pedig ez fordítva lenne normális: itt van a terület, ahol ezt és ezt lehet építeni, ha nem tetszik, ajánlunk másikat. Pedig ma már nem feltétlenül kell a nagyságnak diktálnia. Ott van például a soproni Wollner szálloda, amelyet egy család alakított ki egy régi házban. Ők nem növelték a csillagos égig a négyzetmétereket, nem bontották ki a régi függőkertet, és mégis... Régen fel sem merült volna, hogy kétszáz szoba alatt megéri fenntartani egy hotelt, ma pedig 15–20 szoba el tud tartani egy családot. Lehet így is.
– Sokak szerint nálunk még nem alakult ki az a befektetői és kommunikációs kultúra, aminek nyomán ésszerű kompromisszumok születhetnének...

– Ez nem feltétlenül van így, hiszen a kép vegyes: bár van, ahol a tőke diktál, akadnak azonban olyan önkormányza-
tok, ahol működik az értékek új életre hívása. A röjtökmuzsaji vagy a hőgyészi kastélyszálloda például jó példa, míg a turai kastélyt, amit még Ybl Miklós épített, az indonéz tulajdonos hagyja lassan lepusztulni. Sajnos a rendszerváltáskor úgy elharapózott a nyerészkedés, hogy annak következményei nehezen helyrehozhatók, ha helyrehozhatók egyáltalán.

Felemás Frigyes
– Évekkel ezelőtt, amikor a győri Frigyes-laktanya viták kereszttüzébe került, ön is küzdött az épületegyüttes megmentéséért. Elégedett az azóta történtekkel?

– Egyrészt elégedett vagyok, másrészt nem. Elégedett, mert az épületek, annak ellenére, hogy le akarták őket bontani, állnak és felújítják őket. Másrészt nagyon nem értek egyet azzal a gyakorlattal, ami a buszpályaudvar felőli épülettel is történik, azaz hogy egy házat teljesen „kibeleznek", s csak a homlokzatát hagyják meg. Bizonyos kivételes esetekben ez persze indokolt, például ha annyira rossz állapotban van, hogy nincs más megoldás, Magyarországon azonban gyakorlattá vált, hogy mindössze egy „díszletfalat" hagynak meg. S hiába szól gyakran úgy az építési engedély, hogy a homlokzat mögött legalább egy traktust meg kell hagyni, sok esetben – hogy, hogy nem – egy idő után valahogy az is eltűnik...

– Látom, megnézte a postaládát a győri 2-es posta előtt. Ez is része a küldetésének?

– Igen, egy ideje a régi postaládákért küzdünk, a posta ugyanis elkezdte kicserélni őket újakra, a régiek pedig – az úgynevezett alsó ürítésűek, ami több mint százéves magyar szabadalom – lassan eltűnnek. A győri vasútállomás előtti még a régi, patinás darab, de a posta előtt már sajnos az újat látom. A Magyar Posta az EU-szabványokra, a mozgássérültekre, az A/4-es küldemények bedobhatóságára hivatkozik, s mi hiába cáfoltuk meg az összes érvet, nem tudtunk érdemben tárgyalni. Túl sok az a kétmilliárd forint, a postaládacsere „ára"... Most azt próbáljuk elérni, hogy a fővárosi közterületek tulajdonosai, az önkormányzatok ne adjanak tulajdonosi hozzájárulást a cseréhez. Számos postaláda már megmenekült így, de a leváltott régieket is szeretnénk visszacseréltetni. Győrben is ezt kellene tenni, ez egy elég nagy és színvonalas város ahhoz, hogy megvívja a maga harcát.

Fejlődés kontra múlt
– Milyen gyakran kapja meg, hogy szélsőséges keménységgel védi a múltat és a fejlődés ellen dolgozik?

– Ó, azt már Rákosi elvtárs is megmondta, hogy „a műemlék gátja a fejlődésnek..." A műemlékvédelem kétségkívül nem a leghibátlanabb szervezet, de tény, hogy Magyarországon a védett épületek száma töredéke sok más európai országénak. A kérdés az, mivel ösztönözzük az embereket az épített örökség megóvására. A büntetés, a fenyegetés ugyanis nem visszatartó erő, ellentétben például azzal az európai gyakorlattal, hogy a védett épületeket felújítókat adómentességgel, jelentős illetékkedvezménnyel motiválják. Ez nálunk ma még nem működik. Igaz, biztató, hogy Budapesten létrehoztunk két alapot, amelyekből összesen évi 300 millió forintra lehet pályázni helyi védettségű épületek felújítására. Több ilyenre lenne szükség, ez pedig az egyes önkormányzatokon múlik.

– A civil aktivisták munkája nem kifejezetten jövedelmező. Nem fárad bele, hogy nap mint nap politikusokkal, befektetőkkel küzd?

– Újra és újra belefáradok – aztán újra meg újra kedvet kapok. Sorra érkeznek a megkeresések, naponta legalább húsz levél, s ha lehetőségem lenne megmenteni valamit, de nem cselekednék, joggal vádolnám magam. Ha kell, harcolok, mint egy oroszlán. Az Andrássy úti kandeláberekre például, amelyeket hosszas fáradozással sikerült korhű darabokra visszacserélni, egyenként koldultam össze a pénzt a környék cégeitől. Közben nem felejtem el, hogy a temetők tele vannak nélkülözhetetlen emberekkel, azaz nélkülem sem állna meg a világ. S tudom azt is, hogy a műsorom nem tudja felvenni a versenyt a szappanoperákkal, a divatos talkshow-kkal. Szerencsére az érintettekhez eljut, s napi szinten látom, hogy van értelme a nyilvános kritikának – akárcsak a nyilvános elismerésnek.

– Mennyire követhető, hogy a nyilvánosság, a műsor ereje milyen mértékben felelős a sikerért?

– Sokszor nagyon jól. A mezőtúri kórházbővítés például nélkülünk napok alatt elsöpört volna egy földszintes lakóházat, amelyet végül sikerült felújíttatni és műemléki védelem alá helyeztetni. De nemcsak egy-egy épület megmentése lehet siker – bár kétségkívül hatalmas eredmény, ha a munkánk nyomán valaki beleszeret egy halálra ítélt házba –, hanem például az is, ha megakadályozzuk, hogy modern műanyag ablakokkal csúfítsanak el egy jobb sorsra érdemes házat, vagy valahol sikerül megmenteni egy kihalóban lévő iparágat. Fontos az értékmentésben a városvédő emberek összefogása, a civil szervezetek ereje!

Olvasóink írták

  • 7. Josh 2008. július 09. 23:53
    „´Nem tudom, milyen "varázslatos hatalma" van Leiernek a győriek többsége felett, hogy ennyire kritikátlanul bálványozzák, és akinek valamelyik részlet nem tetszik, az rögtön ellenség.´

    Nézd, Freehill, akárhogy nézzük, a "plebs" előtt ő az első a laktanya vonatkozásában, aki úgy akar nyerni rajta, hogy áldoz is rá. Lehet, hogy a szakma érdeme, hogy nem engedték lebontani a Frigyest, de ez volt a maximum tőlük. Az évek alatt csak svindlereket, plázaépítőket, használhatatlan tervekért milliókat bezsebelőket láthattunk a laktanya körül, és ha nem jön Leier, akkor lassan bontani sem kellett volna, mert az egész magától összedőt volna... Persze, lehetett volna másképp csinálni, de én - ugyancsak győriként, akinek hiányozna a Frigyes - úgy látom, vállalható kompromisszum az, ami született.
    A Schlichter-villánál is ez a helyzet. Három lehetőséget látok:
    1. a műemlékvédelem addig védi az egészet, míg össze nem dől, mert maga erejébő ezt sem fogja tudni megmenteni.
    2. jön valaki és kompromisszumot ajánl. A magam részéről semmi csodálatosat nem látok a gazdasági épületekben, a villa megmentéséért simán odaadnám őket.
    3. jön a herceg a pénzeszsákkal és az egész épületegyüttest csodálatosan rendbeteszi... Ennek az esélyét hadd ne latolgassam.

    Rádayt meg lehet szeretni és nem szeretni, de szvsz joga csak annak van kritizálni, aki legalább egy postaládát megmentett már... De ha már valaki kritikát mond, legalább kultúremberként tegye.”
  • 6. kim 2008. július 06. 20:35
    „Ha az ember külföldön jár, szeret ódon hangulatú utcákban, tereken, házak közt járni. Ahhoz viszont, hogy ezek megmaradjanak tenni kell. És Ráday ezen dolgozik! Lehet szidni, hogy pesti, de ő önzetlenül teszi, magáért az épületekért, a miliőért. Mert ezt szereti.
    Ennyi.

    A buszpályaudvar melletti volt zaci tövében levő gazdasági épületeknek is csodálatos hangulatuk van, el kell menni, meg kell nézni és meg kell menteni őket.”
  • 5. Freehill - 2008. július 06. 19:04
    „Tűzimádó! Sajnálom, hogy csak mérgelődni szeretsz, de olvasni nem.

    "a Zrínyi utcaiakat kérdezd, hogy minek örülnek jobban? Egy felújított épületegyüttesnek vagy annak ami ezelőtt volt."

    Légy szíves, olvasd el az előző hozzászólásom utolsó bekezdését. Én is alapvetően ÖRÜLÖK a fejleményeknek, de ettől még bizonyos részleteket azért lehet kritizálni, vagy diktatúra van???

    "Kérdezem amikor a romok voltak, hol volt akkor a szakma???"

    A szakma végig ott volt: nem hagyta lerombolni az épületeket - bármennyire is leromlott az állapotuk a korábbi, sajnos valóban nem "jó gazdák" miatt, akik éppen erre játszottak -, és egy oda nem illő, jellegtelen multiplázát építeni a helyükre, ahogy egyesek szerették volna. Pénzt adni viszont nem tudtak, mivel az állam erre sajnos nem szán eleget.

    (Így a magyarországi műemlékvédelem valóban eléggé "féloldalasan" működik, de ettől még szükség van rá!!! - viszont érthető, hogy a múlt értékeire kevésbé fogékony egyénekben ellenérzéseket vált ki.)

    A szakma Leiernek is segített volna a szakszerű felújításában, ő viszont "mérsékelten" kért ebből.

    "Ja és azt azért nem szabadna elfelejteni, hogy ebből a típusú épületegyüttesből 12 éppen 1tucat. Az akkori építészeti stílusban még nagyon sok laktanya épült akkor. Nem 1 kuriózum!!!!!"

    Szerinted nem, mások szerint meg igen. Én nem vagyok építész (bár az építészek is vitáznak a kérdésen, hiszen mindenkinek más az értékítélete és az ízlése), nem tudom "szakmai" szemmel megítélni, viszont győriként úgy érzem, hogy az épületegyüttes hozzánőtt a városképhez, és nagyon sajnáltam volna, ha eltűnik. De olvasd el Ráday első bekezdését, ő is kb. erről ír...”
  • 4. Tűzimádó 2008. július 06. 15:25
    „Freehill!

    A Frigyes amitóta kitakarodtak sz oroszok csak romlik. Ugyan ki emelt szót azért, hogy a tulajdonos(mindíg az aktuális) tegyen már valami? Hol marad a " jó gazda gondossága"?
    Senkit sem érdekelt, hogy patkányok tanyája az egész, a Zrínyi utcaiakat kérdezd, hogy minek örülnek jobban? Egy felújított épületegyüttesnek vagy annak ami ezelőtt volt.
    Szakmai szempontok???? Kérdezem amikor a romok voltak, hol volt akkor a szakma???
    Most amikor valaki hajlandó pénzt áldozni a rendbetételre, mindjárt előkerült a szakma. Nem csak a saját pénzét tette bele Leier úr??? És akkor mi van? Üzletember aki oszt-szoroz és látja a befektetése eredményét.
    A városból eltűnik 1 szégyenfolt erre jönnek a szakmások!!!
    Ja és azt azért nem szabadna elfelejteni, hogy ebből a típusú épületegyüttesből 12 éppen 1tucat. Az akkori építészeti stílusban még nagyon sok laktanya épült akkor. Nem 1 kuriózum!!!!!”
  • 3. Freehill - 2008. július 06. 12:07
    „Figyeljetek, az, hogy Leier valóban nagyon sok pénzt fektetett a Frigyesbe (bár feltehetően nem csak nagylelkűségből, hanem kiszámítva, hogy bőven meg fog neki térülni), és a korábbi befektető-jelöltekkel ellentétben nem azzal kezdte, hogy az egészet le kell rombolni, hanem hajladó volt a felújításban is gondolkodni, nagyon dicséretes, de nem változtat azon a tényen, hogy bizonyos részeket szakszerűtlenül, a szabályokat tudatosan áthágva végzett. (Most nem akarok újra belemenni a részletekbe, mert a korábbi cikkek kapcsán már hosszas vitákon vagyunk túl, melyeket nem lenne értelme megismételni. Akit érdekel, legyen szíves, keressen vissza.)

    Amikor a helyi műemlékvédők tették szóvá a fenteieket, az ugye nem tetszett. Most, amikor Ráday, az sem tetszik, "mert pesti". Pedig ő éppen, hogy sokkal szélesebb látókörrel rendelkezik, mint az itt hozzászólók, ezt inkább tisztelni kellene, nem pedig előjönni még a rasszista vonallal is, ami aztán az egész vitát komolytalanná teszi...

    Nem tudom, milyen "varázslatos hatalma" van Leiernek a győriek többsége felett, hogy ennyire kritikátlanul bálványozzák, és akinek valamelyik részlet nem tetszik, az rögtön ellenség.

    Szerintem örüljünk annak, hogy a Frigyes megmenekült, örüljünk a szépen felújított részeknek, viszont a jogos kritikát is fogadjuk meg, hogy a végeredmény mindenkinek tetsző, szakmailag is elismert, és ne ilyen felemás legyen!”
  • 2. Cain 2008. július 06. 08:30
    „Mintha csak a régi idők kisértenének ! Pestről járkálnak fel Győrbe megmondani hogy itt nálunk mi legyen. Milyen fejlesztések mehetnek, és milyen módon. Remélem Borkai nagyon is tudatosan nem óhajtott találkozni ezzel a kártékony fazonnal. És valóban, ossza csak az észt a pesti Dohány utca környékén oda való.

    És bizony most is nehezére esett -nem is mondott - néhány dicsérő szót mondani a gyönyörűen felújított Frigyes laktanyáról. Ez mindent elmond ennek az alaknak a győri ügyekhez való viszonyáról. Remélem Győrbe nem mostanába teszi be újra a lábát.”
  • 1. Tűzimádó 2008. július 05. 09:24
    „Ráday maradjon csendben - már ami Győrt illeti.
    Derék városvédőnk - aki visszalopná Pallasz Athénébe a lándzsáját -, pont a Frigyes körüli hangulatkeltésben járt az élen. Emléxem arra műsorára, amikor már kész volt az első felújított épület, mit mutogatott a TV-ben?????, azt az állapotot, MIELŐTT elkezdődött volna a felújítás. Természetesen távoli vágóképek, romhalmazok mindenütt. A világért sem tette volna be a lábát a felújított épületbe, hogy megnézze, mi is lett a romhalmazból.
    El sem jött akkor Győrbe, hanem felhasználta a régi snitteket arra, hogy legyalázza Győr, miszerint itt műemléki megsemmisítés folyik.
    Most meg a szájbalökött postaládákon aggódik....
    Misike! Pesten osszd az észt ne itt!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dobogón a tanárnő Magyarországa

Győr - Harmadik lett Mán Éva francia nyelvű esszéje az Alcyon Francia–magyar Kulturális… Tovább olvasom