Kisalföld logö

2018. 02. 20. kedd - Aladár, Álmos -1°C | 2°C Még több cikk.

Palotai: Nem elég a szerencse

A győri aranyosok közül Palotai Károly az 1964-es tokiói olimpián volt részese a magyar olimpiai elsőség megszerzésének.
Keveseknek adatik meg, hogy több minőségben is maradandót alkossanak. Palotai Károly játékosként és játékvezetőként is a csúcsra jutott. Labdarúgóként résztvevője és csapatkapitánya volt annak a magyar csapatnak, amely 1964-ben Tokióban – 1952 után Puskásék örökébe lépve – immár másodszor vívta ki az elsőséget és állhatott fel az olimpiai dobogó legfelső fokára.

Tokió, 1964.  
Sportág: labdarúgás. 
Helyezés: első
Szövetségi kapitány: Lakat Károly. 
Érem sorsa: nagy becsben tartva otthon.
Kabala: nincs.
Legnehezebb ellenfél: románok.
Legkínosabb esemény: a  döntő előtt megsérültem, nem játszhattam a döntőn döntetlent.
Legszebb pillanat: a győzelem.
– Nem gondoltam volna, hogy eddig eljutok a békéscsabai vásártér mellől, ahol annak idején laktunk szüleimmel és négy testvéremmel. Nem is álmodhattam volna szebbet annál, amit elértem, labdarúgóként és bíróként is – emlékezik vissza nem mindennapi sikeres pályafutására Palotai Károly, aki a legbüszkébb természetesen az olimpiai aranyérmére, ami nem is olyan egyszerűen jutott végül is megérdemelt helyére, a nyakába.

Mielőtt rátérünk az aranyérem különös útjára, érdemes megismerkedni az előzményekkel. A győri fedezet soha nem volt A válogatott, mégis kijutott az olimpiára. Nem is volt számára tulajdonképpen meglepetés, hiszen egy évvel az olimpia előtt Afrikában az egy hónapos felkészülési tornán már csapatkapitányként játszott, és a selejtezőkön a spanyolok és a svédek ellen is jó formát mutatott.

Palotai Károly
Palotai Károly

– Az olimpia gyönyörű volt. Nagyszerű mérkőzéseket játszottunk. A leglátványosabb a jugoszlávok elleni meccs volt, ahol 5–4-es félidő után 6–5-re nyertünk. A legnehezebb a románok elleni negyeddöntő mérkőzés volt. Ellenük sohasem játszottunk jól. Ezúttal azonban egy gyors góllal vezettünk, de aztán nagyon beszorítottak bennünket. A végén kaptak egy 11-est, de Gelei Orosz Pali tanácsát követve kivédte a büntetőt, majd utána lőttünk egy újabb gólt. Így nyertünk 2–0-ra. A döntőben a csehszlovákok elleni mérkőzés már sima volt, 2–1-re vertük őket, és így másodszor lett aranyérmes a magyar labdarúgó-válogatott. Csapatkapitányként minden mérkőzésen szerepeltem, kivéve a döntőt. Az utolsó edzés utolsó perceiben ugyanis húzódást szenvedtem, és miután akkor nem lehetett cserélni, így kockázatos lett volna vállalnom a játékot. Szörnyű éjszaka volt, míg eldöntöttem, hogy nem játszhatok az utolsó mérkőzésen. Lakat Karcsi bácsi rendes volt, rám bízta a döntést. Nem vállaltam. Sajnos így nem kaptam aranyérmet, hiába győzött a csapat. A japánok amatőr módon csak azoknak adtak érmet, akik az utolsó mérkőzésen is játszottak. Így aki helyettem játszott, az egy mérkőzésért kapott aranyérmet, én ötért nem. Pár hónappal később összefogás révén mégis megkaptam az aranyérmet az olimpiai bizottság hozzájárulásával.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Czigány Kinga számára más értelmet kapott az olimpia

Czigány Kinga zöldfülűként került a csapatba és keményen edzett a közös sikerért. Sokat kapott a… Tovább olvasom