Kisalföld logö

2017. 10. 23. hétfő - Gyöngyi 8°C | 11°C Még több cikk.

Oxigénpalack nélkül indult a világ legmagasabb csúcsára

Ugyan Anita nemrégiben tért vissza Ázsiából, ahol hetedik Himalája- és második Mount Everest-expedícióján vett részt.

A túra nem egészen úgy sikerült, ahogyan tervezte: egy súlyos légúti megbetegedés miatt nem tudta oxigénpalack nélkül megmászni a hegyet, de a csúcsot így is elérte. Tizenévesen lett a hegyek szerelmese, a családja minden útja előtt reménykedik: ez volt az utolsó.

– Csalódott?

– Persze. Hiszen volt egy célom, egy álmom, amit most nem tudtam teljesíteni. Természetesen ez szomorúsággal tölt el. Kiszámíthatatlan, hogy az emberi szervezet hogyan reagál 8600–8700 méteren. Korábban teljesítettem már nyolcezer méteres csúcsokat oxigénpalack nélkül, de ilyen magasságban már pár száz méter különbség is kritikus lehet az emberi szervezetre. Alaposan át kellett gondolnom, hogy belevágjak-e ebbe az életveszélyes kísérletbe, hiszen az agyműködés és a mozgás is lelassul, amikor az ember a megszokott oxigénmennyiség egyharmadához jut csak hozzá. Aztán amikor beteg lettem, úgy döntöttem, nem kockáztatok, palackkal mászok tovább. De ez sem bizonyult jó ötletnek, mert az állapotom súlyosbodott, kisebb problémák is eldurvulhatnak odafönt. Nem véletlen, hogy négyezer hegymászóból csak százhatvannak sikerült az expedíciót oxigénpalack nélkül teljesíteni. Eddig a világon mindössze öt nő büszkélkedhet ezzel a sikerrel.

– Azóta rendbe jött? Kipihente magát?

– Június végén jöttem haza, előtte néhány hétig Nepálban regenerálódtam. Igyekeztem visszaszedni a leadott kilókat, szám szerint kilencet. Sokat alszom, pihenek, és persze miután valaki megtapasztalja a szélsőséges körülményeket, egy kád meleg fürdőnek és az ágynak is hihetetlenül tud örülni.

Pakisztán, Broad Peak csúcsa felé.
Pakisztán, Broad Peak csúcsa felé.

– A tavalyi Mount Everest-expedíció különlegesnek számított: ön volt az első magyar nő, aki teljesítette a 8850 méteres csúcsot. A hegytetőn azonban nem tudtak fényképeket készíteni, mert a nagy hideg miatt nem működtek a gépek. Most nagyobb szerencsével jártak?

– Jobban készültünk, három gépet vittünk magunkkal. Persze most is volt olyan, amelyik felmondta a szolgálatot a szélsőséges hidegben.

Névjegy

Ugyan Anita 1969. október 8-án született Nyíregyházán. Szülővárosában járt általános és középiskolába, testnevelési főiskolára, majd tanulmányait Budapesten, a Testnevelési Egyetemen fejezte be. 2003-ban szerzett nemzetközi hírnevet, amikor első magyar nőként nyolcezer méter felett járt. 2001-ben egyszer már próbálkozott a Mount Everesttel, de akkor 7800 méterről vissza kellett fordulniuk, mert az expedíció orvosa, Gárdosi Sándor egy szakadékba zuhant és meghalt. 2009-ben aztán ő volt az első magyar nő, aki megmászta a Föld legmagasabb hegyét. Oxigénpalackkal jutott fel a 8850 méteres Csomolungmára.
– Így a második Mount Everest-expedíció után mit gondol, gyakorlat teszi a mestert? Vagy a Föld legmagasabb hegye mindig tartogat meglepetéseket?


– Egy hegyet sohasem szabad lebecsülni. Még a Tátrát vagy az Alpokat sem, nemhogy a Himaláját. Mindig kialakulhatnak olyan váratlan körülmények, amelyekre nem lehet előre felkészülni. Szinte minden második nap lezúdul egy lavina, főleg, ha sok hó esik. Az is előfordult már, hogy miközben az alaptáborban üldögéltünk, ráláttunk egy jégesésre és éreztük egy hatalmas lavina szelét. Nem sokkal később értesítettek, hogy valaki életét vesztette a helyszínen. Tudtuk, hogy másnap mi is oda megyünk.

– Volt már életveszélyben?

– Igen, a legutóbb is. A hegyen ugyanis nem lehet egy-két óra alatt biztonságba kerülni. A táborok között öt-hat órás a gyalogút, és ezt az időjárási viszontagságok csak meghosszabbíthatják. Szóval nem olyan egyszerű jó körülmények közé kerülni, ha megsérül valaki vagy megbetegszik. De muszáj a félelmet kontrollálni, soha nem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam ez az érzés, mert akadályoz a kitűzött cél elérésében.

– A legutóbbi túrán mászás közben kapta a hírt, hogy a hegy túloldalán, jégomlásban életét vesztette Várkonyi László, a magyar hegymászás veteránja. Megviselte lelkileg a rossz hír? Nem bizonytalanította el?

– Egy ilyen hír megviseli a lelket. Akkor a legkritikusabb, ha valamelyik társammal történik, közvetlenül mellettem...

– Milyen fizikai felkészülést igényel egy ekkora kaliberű expedíció?

– A sport fiatalkorom óta jelen van az életemben. Mindennap mozgok, de a túrák előtt intenzívebben terhelem magam: hétvégente három-négy órát futok hegyi ösvényeken Budán, úszok és erősítek. A futás azonban számomra nem csak edzés, azért csinálom, mert szeretem. A csúcs megmászása előtti egy hónap pedig az akklimatizálódással telik. De ez már nem a felkészülés része, hanem a mászás maga.

– Miért kevesebb a női hegymászó, mint a férfi? Fizikailag sokkal megterhelőbb egy nőnek ez a sport?

– Pontosan. A női szervezet gyengébb, nehezebben viseli ezt a fajta kihívást. Nem véletlen, hogy a hegymászók csupán tíz százaléka nő. Nem beszélve arról, hogy a férfiak is úgy gondolják, hogy a gyengébbik nem nem a hegyre való. Mindenkinek magának kell mérlegelnie, hogy mire képes, és ha úgy érzi, menni fog, bele kell vágni.

– Mikor lett a hegyek szerelmese?

– Tizenkilenc évesen kezdtem el a sziklamászást. Magyarországon nincsenek magas hegyek, így az expedíciós, magashegyi mászással csak később ismerkedtem meg. Most már ez teszi ki az életem jelentős részét. Ebben a sportban nemcsak maga a mászás fantasztikus, az is nagy élmény, amíg eljutunk a hegy lábához. Ez a gyalogos, akár kéthetes út számtalan élményt, kalandot tartogat, új emberekkel, kultúrákkal ismerkedem meg.

– Mit érez, amikor felér a csúcsra?

– Hát nem felhőtlen boldogságot. A hegycsúcson szélsőségesek a körülmények, mínusz 35 fok van és iszonyatos szél. Képtelenség teljesen felszabadultnak lenni, hiszen ott kavarognak a fejemben a gondolatok: még vissza kell térni, és ez ugyanolyan nagy feladat, mint maga a csúcshoz vezető út megtétele. Koncentrálni kell, egyetlen rossz lépés végzetes lehet. Valódi örömöt akkor érzek, amikor visszatértem az alaptáborba.

– A családja hogy viseli extrém hobbiját?

– Aggódással teli minden elutazás, de a két, két és fél hónapos távolléteket is nehéz átvészelni. Valójában a szüleim mindig azt remélik, hogy az lesz az utolsó utam, amire éppen készülök. De aki hegymászó, az pontosan tisztában van azzal, hogy ezt nem lehet abbahagyni, mindig visszavágyik az ember.

– A legutóbbi expedícióra a férje is elkísérte, viszont a tavalyi Everest-túrára idegenekkel ment. A bizalom életet menthet egy ilyen úton?

– Igen. Nagyon fontos. Persze hogy más, amikor a férjem is velem tart, de tavaly csak nemzetközi expedíció indult, én pedig mindenáron el akartam menni. Egy ilyen túra megszervezése akár egy évig is eltarthat. Nem elég a vágy, a menni akarás, szponzorokat kell keresni, ami egyáltalán nem könnyű, mert itthon még nem érdeklődnek sokan a hegymászás iránt. Bár valóban veszélyes sport, de kellő óvatosságra intés mellett példát mutathatnánk a fiataloknak a természet iránti szeretetünkkel.

Ugyan Anita: ˝Bár valóban veszélyes sport, de kellő óvatosságra intés mellett példát mutathatnánk a fiataloknak a természet és a mozgás iránti szeretetünkkel.˝
Ugyan Anita: ˝Bár valóban veszélyes sport, de kellő óvatosságra intés mellett példát mutathatnánk a fiataloknak a természet és a mozgás iránti szeretetünkkel.˝

– Tudtommal több millió forintba kerül egy ilyen vállalkozás. Ki segít?

– A barátok nagyon sokat, illetve most egy bank is mögém állt. A
Mount Everest a legdrágább vállalkozás, ha egyedül megy valaki, 25 ezer dollárba (5 millió 455 ezer forintba) kerül a csúcsengedély, ha tízfős egy csoport, akkor 10 ezer dollárt (2 millió 182 ezer forintot) kell fizetni fejenként csak azért, hogy felmehessünk a hegyre. És még ehhez jön az utazás költsége és a felszerelés.

– Következő vállalkozás?

– Tervek mindig vannak. Ősszel egy magyar csapattal szeretnénk meghódítani a Nepál és Tibet határán fekvő Cso-Oju, azaz ˝Türkiz Istennő˝ névre keresztelt csúcsot. A tervek szerint Erőss Zsolt is részt vesz az expedícióban. A magas-tátrai lavinabalesetet követően januárban térdtől lefelé amputálni kellett a jobb lábát, de most ismét nyolcezer feletti magasságokba tör. A túrát a csapat el is nevezte ˝rehab expedíciónak˝.

Olvasóink írták

  • 14. Truder 2010. július 25. 15:20
    „Aki a szobában ül, és a lakóhelyét szinte sosem hagyja el, azon agyal, hogy kinek mire miből futja, és soha semmi hobbija, szenvedélye nem volt, a büdös életben nem fogja megérteni azokat, akiknek vannak álmaik, céljaik. Amik megvalósításáért képesek áldozatokat hozni. Komolyan tervezni, és véghez vinni.
    Majdnem tök mindegy, hogy miből, milyen szponzorok révén valósítja meg, gondolom az sem kis utána járás! Le a kalappal azok előtt, akik mernek kockáztatni, mert csak ők lehetnek győztesek. Ők is csak úgy, ha megtanulnak közben veszíteni is. Nekem ők hősök! Akiktől lehet tanulni kitartást, akaraterőt, hitet, és egy csomó pozitív töltetet adnak, mert soha nem adják fel!
    Remélem sikerül nekik! Erőss Zsoltnak különösen szorítok!
    A sok fanyalgónak, ha valaki a kezébe nyomna 10 milliót, elindulna?? Nem! Akkor mi fáj abban, ha más megteszi?”
  • 13. SC 2010. július 25. 12:59
    „Gratulálok,nem semmi teljesítmény egy ilyen törékeny hölgytől!
    Az irigyeknek meg azt ajánlom,merjenek ők is álmodni és váltsák valóra álmaikat.Bármiben.
    A lusták,kicsiny hitűek meg maradjanak csendben...”
  • 12. Agent 2010. július 25. 08:30
    „9, hogy mi a sport és mi a kivagyiság, azt szerencsére nem a te tiszted eldönteni, pl. a síelés nekem sport, de sokaknak kivagyiság, meg rongyrázás, nos őket csak sajnálni tudom.
    "mi a büdös fészkes fenéből van egyeseknek több 10 millió forintjuk az ilyen hobbikra? "
    Látod ez pedig az a kérdés, amelyhez nemes egyszerűséggel semmi közöd - tudom, kicsinyes élvezet más zsebében turkálni, szerintem viszont hajrá Anita, mászd meg a hegyet!”
  • 11. Mankapunka 2010. július 24. 23:18
    „Akkor én mit várjak a betononszédülőktől??????????”
  • 10. dr73 2010. július 24. 23:16
    „Még egy lökött.”
  • 9. Goldman 2010. július 24. 21:06
    „Ez nem írigység....., de valaki elmagyarázhatná, hogy mi a büdös fészkes fenéből van egyeseknek több 10 millió forintjuk az ilyen hobbikra? Amikor meg esetlegesen ott töri ki a nyaka akkor meg gyászolja a nemzet? Meg a nagy büdös franc, az. Menjen ki valamelyik forgalmas belvárosi főút mellé aztán azt élje túl. (tüdővel)
    Ez a magyarok részéről már nem sport hanem kivagyiság.....”
  • 8. Tibiza 2010. július 24. 19:21
    „Himalája

    Tibet és Nepál közt egy hegység húzódik,
    Melynek csúcsaira hatalmas hótömeg rakódik.
    Levegője tiszta, szirtjei veszélyesek,
    Csúcsaira felérni nem sokan esélyesek.
    Mert azok havasak és magasra nőnek,
    Hogy finoman fogalmazzak, eget verdesőek.

    Jég, lavina, fagy és csákány,
    A hó itt csillog, mint a márvány.
    Teherhordó serpák és kalandvágyó ,,turisták",
    Kik végrendeletük a mászás előtt megírták.
    Kancsendzönga, K2 vagy a Mount Everest,
    Kívánom, hogy mássz meg te is egy 8000 méterest!”
  • 7. Truder 2010. július 24. 19:02
    „Na megjöttek az irigyek ..”
  • 6. VJR 2010. július 24. 18:13
    „Agent! Mit vársz a panelpatkány kocsmatöltelékektől?! :D
    Ugyan Anitának minden elismerésem,és gratulációm!Erőss Zsoltnak szintúgy a visszatéréshez!
    Lehet utána csinálni ,azután pampogni! :D”
  • 5. Agent 2010. július 24. 17:32
    „1:3 a normális és a kretén hozzáállás aránya, siralmas uraim. (ja, ha bárki késztetést érez, lehet indulni és kipróbálni, érdemes előbb egy közeli háromezrest betámadni, utána lehet nyilatkozni a hogyan s miértről).”
  • 4. Mankapunka 2010. július 24. 17:03
    „Ugyanmár Anita!!!!!!!!!!!!!”
  • 3. accelerator 2010. július 24. 16:56
    „Ezt sem a grábgyári fizetésből csinálja!”
  • 2. enzof 2010. július 24. 16:51
    „Sok sikert!!!
    -egyesek de rá érnek.....
    :)”
  • 1. Truder 2010. július 24. 16:07
    „Sok sikert a kitűzött célokhoz!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szarka Tamás: ˝A legeredetibb az, aki magát adja˝

Aki évtizedekig áll a színpadon, ezreknek énekel, az krónikássá válik, vallja Szarka Tamás, a Ghymes… Tovább olvasom