Kisalföld logö

2018. 08. 19. vasárnap - Huba 18°C | 30°C Még több cikk.

Örömhír a misszióban

Lackner Pál győri evangélikus lelkészt 2005 januárjában nevezték ki protestáns tábori püspökké, aki szolgálatával részben saját lelkészeit pásztorolja, részben pedig a katonákban erősíti az egyházakhoz való kötődést, a hitet. A tábori püspököt – többek között – bel- és külföldi karácsonyi látogatásairól, élményeiről, a családi ünneplésről kérdeztük.
– Szolgálatának része, hogy ünnepek előtt útra kel és örömhírt visz, igét hirdet a katonáknak.

– Itthon a missziós karácsonyokon veszek részt, külföldön pedig az adventi látogatásokon. Ezek között volt olyan utazás, amelyre hetekig készülhettem, de előfordult olyan is, amelyet tizenkilenc órával a felszállás előtt tudtam, tudhattam meg. Vizitáltam kollégát például adventkor Koszovóban és tartottam istentiszteletet ekkor Macedóniában is. Tagja voltam egy küldöttségnek Boszniában és Koszovóban, Ciprusra és a Sínai-félszigetre egyedül látogattam, Afganisztánba pedig hirtelen kellett „kiugranom". Cipruson énekkart szerveztem, hogy az ENSZ karácsonyi ünnepségén énekeljünk. A missziókon az a szokás, hogy a részt vevő nemzetek egyike kiállít egy kórust, hogy saját karácsonyi énekeiből összeállított rövid műsorral gazdagítsa a közös ünneplést. Sínán ezt a fidzsi katonák megtették mindenki helyett. Afganisztánban nagyon örültek nekem, boldogan fogadták, hogy mégis lesz istentisztelet karácsony hetében. Ki kell emelnem, hogy más népek ünnepi hagyományaiba betekintve átértékelődik viszonyunk a saját ünnepeinkhez. Sokak számára a karácsony külsőséget – tréfásan leegyszerűsítve pontyot és mákos gubát – jelent. Míg mások, például egyes mediterrán vidékeken, minden kellék nélkül, teljes lelkiségében élik meg, ünneplik az eljövetelt.


– Sokszor életveszélyes helyzetekben miként lehet hirdetni az ott szolgáló katonáknak a születés, az élet örömét? Miként lehet őket erősíteni?

– Különbséget kell tenni alaposan a felelősség súlyának elviselése és a felelőtlenség között. Semmiképpen sem szabad az ünnep hangulatával elmosni a veszélyeket, nem szabad „átbeszélni" a katonák, a gyülekezet feje fölött. Az erősítés előremutató kell hogy legyen. Ilyen helyzetben nem irreális dolgokról prédikálunk, az örömhírnek személyre szabottnak kell lenni, vagyis „neked" és „érted" szóljon.


– Találkozott-e olyan megrázó vagy bensőséges esettel, élménnyel, amely jelképessé, tanulsággá, továbbadandó üzenetté vált az évek során?

– Tavaly a Sínai-félszigeten két bajtárs kérte a keresztelést. Hirtelen, belső késztetésre, egy esti beszélgetés során merült fel a kérés. Az előkészítés normál esetben három hétig tart, ott három napunk volt rá, és meg is történt a keresztelő. Hasonló élmény bennem, mikor a misszióink egy részén olyan területen járunk, amely a Szentírás egy-egy fejezetének színtere.

Vagyis a hely szelleme által konkréttá, vonatkozási ponttá válik, ami addig „csak" textus, olvasmány volt. Az ember utána másként viszonyul az eseményhez, a helyhez, amely például Mózes vagy Pál életének része.

Lackner Pál: Cipruson énekkart szerveztem, hogy az ENSZ karácsonyi ünnepségén énekeljünk.
Lackner Pál: Cipruson énekkart szerveztem, hogy az ENSZ karácsonyi ünnepségén énekeljünk.

– Lelkipásztorként, családapaként mit jelent önnek a karácsony, Jézus érkezése?

– Gyülekezeti lelkészként a karácsonyi, „év végi csúcs" feladatot és lehetőséget jelent, teológusként az egyházi esztendő egyik csúcspontját, amely csak a fogyasztási szokások miatt fedi el sokak számára a húsvétot. Apaként a családi ünnep, az együttlét, a készülődés lehetőségét és hangulatát jelenti. Természetesen vannak olyan foglalkozások, hivatások, amelyeknél az ünneplést felülírja a kötelesség. Ilyen az enyém is. És nem is kell ahhoz Afganisztánba repülni. Annak idején győri gyülekezeti lelkészként is alakult úgy a szentesténk, hogy haldoklóhoz hívtak a kórházba.


– A karácsony az öröm ünnepe, mégis sok a szomorú tekintetű, aggodalmas, gondterhelt ember.

– Valóban az örömre készülünk, de minden karácsonyi ünnep emlékezés is egy kicsit a régiekre. Vannak nemrég megürült helyek a családi asztaloknál, bizonyos, hogy a világ bajai az ünnepbe is átszűrődnek.

Olvasóink írták

  • 1. SAmu 2008. december 27. 14:28
    „Szerintem a tábori lelkészség - bármilyen felekezetről is legyen szó - álságos dolog. Terepszínű katonaruhában keresztelni, ahogy a képen látható, ráadásul bibliaellenes is.
    A tábori lelkészek a háború esetén egymás ellen tüzelik harcra - no persze kegyes áldásosztással - az ellenfeleket. Ezt tanította volna Jézus????”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kalákában 40 éve

Óvodások, kisiskolások boldog arccal, tapsolva hallgatják a mosonmagyaróvári színpadon a jövőben… Tovább olvasom