Kisalföld logö

2016. 09. 29. csütörtök - Mihály 13°C | 24°C

Önkéntes száműzetésben

Huszonkilenc évesen sokfelé ismerik Illés Márton nevét, nem csupán ígéret mint zeneszerző.

Illés Márton a győri, Bartók Béláról elnevezett általános iskolába járt, majd zongora, ütőhangszerek és zeneszerzés szakon tanult, zongora szakon érettségizett a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolában. Zongorán érettségizett tizenegy éve, most a karlsruhei zeneművészeti főiskolán zeneelméletet tanít. Huszonkilenc évesen sokfelé ismerik a nevét, nem csupán ígéret mint zeneszerző.

Győrben, a félarasznyi Benczúr utca két lakóházának egyikében beszélgetünk. A ház Illés Márton nagyapjáé volt, a szíve fáj a házért, mondja a fiatalember, mire legközelebb hazajön, talán már nem lesz, lebontják. Mennyi kedves emlék fűzi hozzá, hát még a Győrben töltött tizennyolc esztendejéhez – jegyzi meg az újságíró.

– Mennyire így van... Minél régebben vagyok távol Győrtől, annál erősebb lesz bennem a honvágy. Amolyan önkéntes száműzetés a mostani életem. De hát valamit valamiért. Németországról most azt tartják, hogy egyféle zenei központ. Száz és egy náció képviselteti magát, oroszok például, s ők nagyon jók. Zenét szerezni bárhol lehet, nem helyfüggő, de szakmai kapcsolatokra is szükség van. Ezért kötöttem ki Németországban. De amennyire képes vagyok rá, két-három hetente vonatra ülök, hogy a hétvégén azért itthon töltsek néhány órát.
Illés Márton úgy emlékszik rá, hogy négy-öt évesen már azért pötyögtette a zongorát, hogy a benne megszólaló zenét hallja viszont. Édesanyja a hazai első karmesterversenyt idézi: nem lehetett fiát a képernyő elől elvonni, együtt vezényelt a művészekkel. Marci óvodásként, amikor óvónője xilofonon egy népdalt játszott a kicsiknek, közölte a felnőttel, hogy az óvó néni hamisan játszik.

Márton a győri konzi elvégzése után Bázelben felvételizett, sikerrel. A svájci városban magyar mester, Gyimesi László volt a zongoratanára. Ösztöndíjas volt, hogyan is tanulhatott volna a drága országban, a drága iskolában, többedmagával albérletben lakott, így mondja, haknizott, hogy kiegészítse ösztöndíját, s azt érti alatta, kamarazenélt társaival, zongorakísérő volt. Bázelben zongora és zeneszerző szakos volt, hét év után költözött át Karlsruhéba, az egyik legkiválóbbnak tartott német zeneszerző, Wolfgang Rihm lett a mestere, most már nem csak tanul a főiskolán. Állást kapott, zeneelméletet ad elő. Koncertezett évekig, jó néhány fellépése volt zongoraművészként, de klasszikus előadói tevékenysége mára háttérbe szorult. Azt mondja, valójában az új zene létrehozása, ami mindig is a legerősebb volt benne. A zene kreatív ága érdekelte. Zeneszerzőként kapott már felkérést Kairóból és Ausztriából, s hogy az európai zenei világ tud róla, sőt, jegyzi, erre bizonyság, hogy a fiatalember elnyerte a Christoph und Stephan Kaske-díjat, amelynek a hazai zeneszerzőtársak közül Eötvös Péter és Ligeti György a birtokosa.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kolompoló szódások, jegesek

A hatvanas években bizony csak a jeges járt olykor teherautóval, a szódást ló húzta, az ószeres… Tovább olvasom