Kisalföld logö

2017. 02. 26. vasárnap - Edina -1°C | 9°C Még több cikk.

Olimpia galambok nélkül?

Van abban valami mélységesen lesújtó, ahogy a világ lassan két részre szakad a pekingi olimpián való részvétel vagy távolmaradás kérdésében. Már csak egy hajszálon függ, hogy az ötkarikás fáklyát vivők elleni tiltakozó megmozdulások mikor csapnak át erőszakba. És mindez éppen a békét jelképező olimpia jegyében!
A világ nagy részének azonban fogalma sincs arról, mi is áll a tibeti konfliktus hátterében.

Mandalát készítő szerzetesek.
Mandalát készítő szerzetesek.

Királyok, lámák, helytartók

Senki sem tudja pontosan, vajon miért vándoroltak fel a tibetiek ősei a világ legmagasabb hegyláncai közé, de az idő őket igazolta, hiszen több évezreden át meg tudták őrizni függetlenségüket a szomszédos birodalmakkal szemben. Hogy Kínából vagy Belső-Ázsiából indultak, az azonban még ma is vita tárgya.

Az első királyok alatt az ország erős monarchiává szerveződött, amely még a híres selyemutat is ellenőrzése alatt tartotta, és a kereskedelemből meggazdagodva építették fel a fővárosban, Lhászában a világ egyik leglenyűgözőbb építményét, a Potala palotát. A VIII. századra azonban válságba került a társadalom, amikor az ősi bon (sámánista) vallás és az újonnan megismert buddhizmus képviselői polgárháborúba keveredtek egymással. A káosz néhány uralkodó erőszakos halálához vezetett. Közülük is a legutolsó Langdarma volt, akit egy álruhás buddhista szerzetes lőtt szíven nyíllal egy vallási szertartáson.

Az anarchiát kihasználva Kína megpróbált beleavatkozni Tibet belügyeibe, és ettől kezdve a két ország állandó konfliktusban állt egymással, amit csak a mongol terjeszkedés szakított meg egy rövid időre. Ezt követően a hegyi ország igazi vezetői a buddhista vallási vezetők (lámák) lettek, akik közül kiemelkedett a dalai láma, aki a XVI. századtól ténylegesen is irányította Tibet életét. Megbízatása haláláig tart, amikor is a szerzetesek keresésbe kezdenek egy kisgyermek, azaz láma reinkarnációja után. Ha a gyermek felismeri elődje személyes tárgyait, azt a megtestesülés végső bizonyítékának tekintik. A máig tartó kínai fennhatóságot Tibet felett 1793-tól számíthatjuk, amikortól a hatalmas birodalom egyfajta patrónusi szerepet vállalt a hegyvidéki államban, és kormányzói a fővárosban állomásozó kínai helyőrségre támaszkodva kényük-kedvük szerint alakították a helyi politikát. (Ebben az időszakban a lámák is korán haltak.)


Zarándokok és árják

Az első európaiak, akik Tibetbe érkeztek, portugál misszionáriusok voltak. 1624-ben még azt is megengedték nekik, hogy keresztény egyházat építsenek, és szabadon téríthettek a nép között. A XVIII. század folyamán egyre több jezsuita érkezett az országba, amely már a hagyományos buddhista vallás egyeduralkodását veszélyeztette, így végül 1745-ben kitiltották őket. A brit Kelet-indiai Társaság is csak úgy tudta megvetni itt a lábát, hogy behozták a burgonyát, és ezzel enyhítették az éhséget.
Kőrösi Csoma Sándor a XIX. század derekán indult el Belső-Ázsiába, hogy megtalálja a magyarság gyökerét. Közben megírta Tibet történetét és összeállított egy harmincezer szóból álló szójegyzéket is, pedig sokszor majdnem megfagyott a borzasztó hidegben. Fő eledele a jakvajas tea volt árpával. 1842 februárjában megpróbált eljutni Lhászába, ám egy mocsaras vidéken maláriát kapott és meghalt. A Himalája második legnagyobb csúcsa, a K2 tövében temették el.
Ezt követően azonban Tibet lezárta határait minden külföldi elől. Nagy-Britannia azonban indiai földmérőknek álcázott kémekkel – akik titokban átjártak a határon – kezdte feltérképezni az országot. 1904-ben még egy expedíciót is vezettek ellenük, hogy így akadályozzák meg az oroszokhoz való közeledést. A Maxim-géppuskák ellen a tibeti katonáknak persze semmi esélyük nem volt, és a britek számukra előnyös kereskedelmi szerződést kényszerítettek rájuk.
Hitlert, akit közismerten vonzott a misztika, szintén megbabonázta a titokzatos nép. 1838-ban expedíciót szervezett az SS keretein belül, hogy felderítsék az ősi árja germán és tibeti rokonságot. Ernst Schäfer és Bruno Beger kutatók útjáról film is készült, bár minden különösebb eredmény nélkül zárult. A dalai láma látszólag mit sem értett az európaiak bohóckodásaiból.

A potala a dalai lámák hagyományos téli rezidenciája, egyben Tibet vallási és történeti örökségének  jelképe.
A potala a dalai lámák hagyományos téli rezidenciája, egyben Tibet vallási és történeti örökségének jelképe.

Százezer áldozat

A Kínai Köztársaság kikiáltása után az új államfő azonnal Kína szerves részének deklarálta Tibetet. Ám az otthoni polgárháborús viszonyok egyelőre megakadályozták abban, hogy érvényt szerezzen kijelentéseinek. A dalai láma ugyan elismerte Kína védnökségi jogát, de ragaszkodott az autonómiához. 1949-ben azonban kiutasították a lhászai kínai megbízottat és az egész kínai kolóniát az országból.

Közben Mao Ce-tung vezetésével kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, és a kommunista államnak kapóra jött a gyenge szomszéddal szemben megmutatni a világnak az erejét. Miután a tibeti kormány visszautasította a csatlakozást, 1951-ben a népi hadsereg bevonult az országba, és könyörtelenül megszállta azt. A kollaboránsok segítségével persze a régi, jól bevált taktikát alkalmazva Tibet „békés felszabadításáról" beszéltek a barbárság alól. Az erőszakra válaszként 1959. március 10-én hatalmas felkelés tört ki az országban. Egy héttel később a XIV. dalai láma az éjszaka leple alatt, kalandos üldözés közepette Indiába menekült, ahol politikai menedékjogot kapott, és azóta sem tért vissza országába.
A kínaiak brutálisan leverték a felkelést. Egyes feltételezések szerint 87.000-en estek áldozatul a megtorlásoknak. Lerombolták a kolostorokat, elégették a könyveket. Ezt követően a megszállók amolyan „húzd meg, ereszd meg" politikába kezdtek a térségben. Ám hiába tettek időnként békülési gesztusokat, a szabadságra vágyó nép szinte minden év március 10-én, a nagy felkelés évfordulóján tüntetéseket kezdett, melyeket újból és újból kegyetlenül megtoroltak. A szerzeteseknek pedig átnevelő tanfolyamokat tartottak. Az ideológiai meggyőzés nem lehetett túl sikeres, hiszen sokan éhségsztrájkba kezdtek, és egy 60 éves szerzetes tiltakozásként felgyújtotta magát. A dalai láma kezdeményezésére végül ENSZ-határozatban szólították fel Kínát az etnikai tisztogatások befejezésére, emberi jogok betartására, a vallásszabadság engedélyezésére és a politikai foglyok szabadon engedésére.

Az idei március 10-e a kínai olimpia miatt nagyobb hangsúlyt kapott a világban az előzőknél. A kormány azonban mit sem törődve a tiltakozásokkal ezúttal is könyörtelenül elfojtotta a lázadásokat. Vajon augusztus 8-án Pekingben meggyullad-e ismét a láng?

Tibetet Segítő Társaság Sambhala Tibet Központ, Tibet Support Association Sambhala Tibet Center

Őszentsége a Dalai Láma üzenete 1959. március 10-e, a tibeti felkelés napjának 49. évfordulójára

A tibeti nép 1959. március 10-én Lhászában kitört békés felkelésének 49. évfordulója alkalmából imáimat ajánlom és tiszteletemet fejezem ki azok előtt a bátor tibeti férfiak és asszonyok előtt, akik kimondhatatlan nehézségeken mentek keresztül, s életüket áldozták a tibeti nép ügyéért. Együttérzek azokkal a tibetiekkel, akik jelenleg is elnyomás és sanyarú bánásmód alatt sínylődnek. Emellett üdvözletemet küldöm a tibetieknek szerte a világon, valamint azoknak, akik Tibet ügyét támogatják és az igazság pártján állnak. A Tibet területén lakó tibetiek közel hat évtized óta állandó félelemben, megaláztatásban és a kínaiak szoros megfigyelése alatt, elnyomásban élnek. A tibeti nép ennek ellenére megőrizte vallásos hitét, nemzeti érzelmeit és különleges kultúráját, s emellett a szabadságban való hitét sem veszítette el. Tisztelettel adózom a tibetiek különleges jelleme és kikezdhetetlen bátorsága iránt. Rendkívül elégedett vagyok velük és büszke vagyok rájuk. A világ számos kormánya, szervezete és magánszemélye, akik a béke és az igazság hívei, következetesen támogatták Tibet ügyét. Különösen az elmúlt év során számos ország kormány és nép fejezte ki világosan a tibeti ügy iránti támogatását. Szeretnék köszönetet mondani mindannyiuknak.

Tibet problémája igen összetett dolog, hiszen szervesen összekapcsolódik olyan kérdésekkel, mint a politika, a társadalom felépítése, a törvény, az emberi jogok, a gazdaság és a természeti környezet állapota. Következésképpen ezt a problémát csak egy átfogó szemlélettel lehet megoldani, amely figyelembe veszi minden érintett javát, s nem csupán az egyik fél érdekeit keresi.

Szilárd elkötelezettségünket fejezzük ki a kölcsönösen előnyös politika, vagyis a középút szellemisége iránt, és sok éve őszintén törekedünk e cél megvalósítására. 2002. óta a küldötteim hat tárgyalás-sorozatot folytattak le a Kínai Népköztársaság illetékes személyeivel a fontos kérdések megvitatása céljából. Ezek a tárgyalások eloszlatták a kínaiak néhány kételyét, és lehetőséget adtak nekünk a törekvéseink elmagyarázására. Az alapvető kérdésekben azonban ennek ellenére sem született semmiféle konkrét eredmény. Az elmúlt években Tibetben növekedett az elnyomás és a kegyetlenkedések száma. Ezen sajnálatos fejlemények dacára továbbra is a középút politikájának híve maradok, és folytatni szeretném a párbeszédet a kínai kormánnyal. A Kínai Népköztársaság egyik fő aggálya a tibeti legitimitás hiánya. Pozíciójukat azzal erősíthetnék meg, ha olyan politikát folytatnának, amely a tibetiek elégedettségére szolgál, és elnyeri a bizalmukat. Amennyiben a kölcsönös konszenzus útján létrejön a megbékélés, akkor – ahogyan azt már számos alkalommal kifejtettem – mindent meg fogok tenni azért, hogy elnyerjem a tibeti nép támogatását ezen konszenzus iránt. Jelenleg Tibetben a kínai kormány minden előrelátást nélkülöző cselekedetei miatt a környezet a pusztulás szélén áll. A kínaiak tömeges betelepítése folytán a tibetiek lassan elenyésző kisebbséggé válnak saját hazájukban. Tibet nyelve, szokásai és hagyományai, amelyek a tibeti nép valódi természetét és identitását fejezik ki, fokozatosan eltűnnek. Ennek következtében a tibetiek egyre nagyobb számban kénytelenek beleolvadni a kínai népességbe. Tibetben az elnyomás egyre növekszik, s ezt az emberi jogok számos elképzelhetetlen és könyörtelen sárbatiprása, a vallásszabadság korlátozása és a vallás politikai síkra történő lesüllyesztése fémjelzi. Mindez annak köszönhető, hogy a kínai kormány semmilyen tiszteletet nem tanúsít a tibeti nép iránt. Ezek mind olyan akadályok, amelyeket a kínaiak szándékosan görgetnek a nemzetegyesítés útjába, s amelyek diszkriminálják a tibetieket. Arra szólítom fel tehát a kínai kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget ennek a politikának. Noha a tibetiek által lakott területeket olyan nevekkel illetik, mint autonóm regió, autonóm prefektúra és autonóm megye, az autonómia pusztán névleges, hiszen e területek semmiféle autonómiával nem rendelkeznek. Olyan emberek irányítják ezeket a vidékeket, akik semmibe veszik a regionális körülményeket, és azt a szellemiséget követik, amelyet Mao Ce-tung Han sovinizmusnak nevezett. Ennek következtében az úgynevezett autonómia semmilyen hasznot nem hozott az érintett nemzeteknek. A valóságtól elrugaszkodott politika hatalmas kárt okozott, nem csupán az egyes nemzeteknek, hanem a kínai nemzet egyságének és stabilitásának is. Ahogy Teng Hsziao Ping mondotta: nagyon fontos, hogy a kínai kormány valóban a tények alapján keresse az igazságot. A kínai kormány minden alkalommal élesen bírál engem, amikor nemzetközi fórumokon a tibeti nép javát szolgáló kérdéseknek adok hangot. Amíg azonban nem jutunk el egy kölcsönösen pozitív megoldáshoz, nekem történelmi és erkölcsi kötelességem, hogy nyíltan szót emeljek a tibetiek ügyéért. Emellett köztudott, hogy félig visszavonultam, mióta a tibeti diaszpóra politikai vezetését közvetlenül a tibeti populáció választja. Kína – gazdasági fejlődésének köszönhetően – hatlmas országgá vált. Ez önmagában nagyon pozitív dolog, azonban az is tény, hogy ezzel Kína fontos szerephez jut a világ színpadán. A világ kíváncsian várja, hogy a jelenlegi kínai vezetés hogyan ülteti békés növekedés. Ezen elvek megvalósításához a gazdasági fejlődés önmagában nem elegendő. A törvények, az átláthatóság, a tájékoztatás és a szólásszabadság terén is fejlődésre van szükség. Mivel Kína egy sok nemzetiségből álló ország, a stabilitáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy e nemzetiségek egyenlőséget és jogot kapjanak identitásuk megőrzéséhez.

2008. március 6-án Hu Jin-tao elnök kijelentette: Tibet stabilitása Kína stabilitása, és Tibet biztonsága Kína biztonsága is egyben. Hozzátette, hogy a kínai vezetésnek biztosítania kell a tibetiek jólétét, s javítani kell a vallási és etnikai csoportokkal kapcsolatos tevékenységeken, hogy a társadalmi harmónia és a stabilitás fennmaradhasson. Az elnök kijelentése nagyon aktuális, és várjuk, hogy ez a gyakorlatban is megvalósuljon. Ebben az évben a kínaiak büszkén várják az Olimpiai Játékok kezdetét. Én magam kezdettől fogva támogattam azt az elképzelést, hogy Kína megkaphassa az Olimpia rendezésének jogát. Mivel az ilyen nemzetközi sportesemények, különösen az Olimpia a szólásszabadság, az egyenlőség és a barátság elveit testesítik meg, Kína most lehetőséget kap arra, hogy ezen szabadságjogok biztosítása révén az Olimpia méltó rendezőjének bizonyuljon. Éppen ezért az egyes országoknak amellett, hogy elküldik sportolóikat, emlékeztetniük kell a kínai kormányt ezekre a problémákra. Tudomásomra jutott, hogy számos parlament, magánszemély és szervezet a világon különféle eseményeket szervez, hogy emlékeztesse Kínát a pozitív változás lehetőségeire. Nagyra értékelem ezen törekvések őszinteségét. Hangsúlyozom, hogy nagyon fontos figyelemmel kísérnünk az Olimpiát követő időszakot. Az Olimpiai Játékok kétségtelenül nagy hatással lesznek a kínaiak gondolkodására. A világnak ezért közösen kell energiát fektetni abba, hogy Kínában pozitív változások történjenek az Olimpia befejezte után is.

Szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam, mennyire büszke vagyok a Tibetben élő tibetiek őszinteségére, bátorságára és elszántságára. Arra kérem őket, folytassák békés és törvényes törekvéseiket azért, hogy a Kínai Népköztársaság területén élő kisebbségek – beleérvte a tibetieket is – legitim jogaikat gyakorolhassák.
Arra is megragadnám a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak az indiai kormánynak és népnek, amiért folyamatos támogatásukban részesítik a tibeti menekülteket és Tibet ügyét. Ezen kívül minden olyan kormánynak köszönettel tartozom, akik Tibet ügyéért síkra szálltak.
Fohászkodom minden érzőlény javáért.

A Dalai Láma, 2008. március 10.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Feró, a nejlonparaszt

Politikai szerepet jó ideje nem vállal, csak énekel a világról a 61 éves Nagy Feró, a Beatrice… Tovább olvasom