Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 2°C

Nosztalgia, diszkóláz

B. Tóth Lászlónak 1967–ben fogalma sem volt, hogy megalapította az első magyar diszkóklubot.

Nosztalgia. Divatban, gondolkodásban, zenében. A legismertebb nosztalgialemezlovas ma B. Tóth László. 1967–68-ban a Fővárosi Művelődési Házban még fogalma sem volt arról, hogy megalapította az első magyar diszkóklubot. Igazából azt sem tudta, hogy létezik olyan: diszkó. A magnósklubban a huszonéves fiatalember kitalálta, hogy bemutatja a legújabb felvételeit. Hogy színesebb legyen a dolog, a lemezborítókról készült felvételekből, újságfotók másolataiból a zene mellé diaporámás, színes, fényes látványt is tálalt.

Aztán később jött egy ember Angliából, aki azt mondta: náluk sincs sok ilyen színvonalas diszkó. Akkor tudták meg, hogy ezt a műfajt így hívják.
B. Tóth Lászlónak számos követője akadt és akad a mai napig ebben a műfajban. Megyénkben is jól csengenek még ma is az olyan nevek, mint Opra Vili, Szalai Gyula, Czafit Robi, Győrből, vagy Bánlaki Ákos és Bencsik Tibor Mosonmagyaróvárról. Közülük néhányan még tartanak retrobulikat, és ahogy elmondják, a Poptarisznyából kinőve megtapasztalhatták, kell a jó buli az embereknek. Az igazi nosztalgiahullámról őket és természetesen a műfaj hazai megteremtőjét kérdeztük. 

– Hihetetlen volt az a népszerűség, amiben egy diszkós fürödhetett akkoriban – meséli B. Tóth László. –  A felnőttek fegyelmezett, gyakran kényszerű hazugságokkal teli világa ellen egy generáció lázadt fel és mutatta meg, milyen a nyílt rajongás. Hogyan lehetett ezt elviselni?

– Átéltem, ahogy sokan mások, amint rohannom kellett az utcán, rohantak utánam a lányok – mondja szokásos nyugodt hangján B. Tóth László. – Volt, hogy menekülnöm kellett a Mester utcai iskola udvarán keresztül. Tudni kell pontosan, hogy van a top, ami után nincs feljebb. Ha feljutsz a csúcsra, az a karrier vége, onnan csak lefelé lehet jönni. A kérdés, hogy mennyit. És szabadesésben, vagy csak ballagva.

– Több mint harminc év után mára mi maradt a rajongásból?

– Érthető módon csitult a dolog az idővel, de változatlanul megismernek, szeretnek. Hallom a boltban, hogy „ott a B. Tóth, éppen olyan a hangja, mint a rádióban". Vagy megismernek a repülőn, ha utazom, vagy az utcán. Egy generáció életének a részévé váltam, és utána még több generáció ismert meg. Érthető, hogy ha nem is a kezdeti intenzitással, de tartozéka vagyok az életüknek. Viszont egyetlen napig sem felejtem el, hogy nem vagyok több náluk. Én olyasmihez értek, ami a reflektorfénnyel jár. Ha ők ezért tisztelnek engem, akkor én viszonttisztelem őket azért, amit ők tudnak. Az esztergályosok, pékek, orvosok. Mert az ő munkájukhoz meg én nem értek.

– A népszerűség óhatatlanul kihat az ember magánéletére is. A rajongás vak, a diszkós akkor is imádnivaló, ha patája nő. Csoda, hogy sikerült olyan társat találni, aki ennyi éven át kitart, hogy egyáltalán van család, gyermek. A rajongók táborából került ki az igazi?

– Nem. Ez egy igazi gyermekkori szerelem volt. Én voltam négyéves, ő meg egy, amikor az ő babakocsijával rohangáltam a téren. Sok évtizede vagyunk együtt, kamaszként volt, hogy eltávolodtunk, de mindig egymásra találtunk. A házasságunknak végül is az a titka, hogy ő elfogadott engem úgy, ahogy vagyok, én meg nem ragaszkodtam ahhoz, hogy eljárjon velem a diszkóba, ha egyszer nem szeret. 

 – B. Tóth László a jól bevált régi dalokkal zenél ma is. Miért nem „haladtál a korral"?

– Én ebben vagyok hiteles. Azzal foglalkozom, amihez értek. Fogékony vagyok az új zenékre is, de azt hitelesen a fiatalok tudják kiválogatni. Mondok egy példát: egy 28–30 éves DJ – mivel divat a retro – nagy bátran felkonferálja a Boney M-et. De érezni, hogy el sem tudja képzelni, mi az. Nem véletlenül szerepel a műsorom alcímében az, hogy „Vigyázat, hamisítják". Az enyém eredeti. A hitelességét például John Mayal adja, aki velem egyeztetett, és akkor jött Magyarországra, amikor én ráértem és elvállaltam a műsorvezetést. Vagy Freddy Mercury, aki csak nekem volt hajlandó nyilatkozni. Aki hitelesség nélkül vissza akar nyúlni korábbi korokba, azt az első mondata elárulja, érezni, hogy semmi köze hozzá.

– És ma ki hiteles?

– Vannak ma is ilyenek, közöttük jó haverok, mint például a Sterbinszky, akivel dolgozunk is együtt. Legutóbb tavaly, a második félévben készült házibulit jegyeztük közösen, aranylemez lett. Most készül a folytatása. A lényeg az, hogy tudd, mihez nyúlsz, hol tartasz. És légy hiteles.

– Az estjeiden együtt énekeled az előadókkal a dalokat. A dallam minden ívét tudod, hiszen sok százszor lejátszottad már. Az nem fordult meg a fejedben, hogy ne velük, hanem önállóan énekelj? Hogy zenekarod legyen?

– Mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. Én tudtam mindig, hogy mások lemezeiről mit kell kiválasztani, mi az, amit majd a rádiók játszani akarnak, a közönség szeretni fog. Igaz, énekeltem a Poptarisznya lemezen, vagy a Rapülőkkel, de az játék volt. Egy Charlie, egy Szörényi Levente, vagy egy Zorán mellett mit akartam volna én?

– Igaz. Sikerélményből kijutott így is. Az egyetlen szocialista könnyűzenei műsor, a Komjáthy után jött a Poptarisznya. Egy televíziós dokumentumfilmből már kiderült, hogy nemhogy generációs probléma nem volt köztetek, még kölcsönös tisztelet is kialakult.

– Én tisztelem a precíz, dolgos embereket. A precizitást éppenséggel a Komjáthytól tanultam. Harmincöt év után sem lennék képes felkészületlenül bemenni a stúdióba. Ellentétben azokkal, akik jópofáskodnak, jókat röhögnek a rádióban, azt hiszik, istenek és mindent tudnak. Nem elég elvégezni egy egyetemet és rádióssá válni. Ahogy az orvos sem állhat meg a fejlődésben az egyetem után. Ami a rádiózás forradalmasítását illeti, valóban először a Poptarisznyába lehetett betelefonálni, ott volt először játék. Ezt a műfajt is úgy sikerült „honosítani", hogy nem hallhattuk az eredetit, magunknak kellett kitalálni.

– A mai korban számodra mi értékes?

– Rohanó, buta, kapkodó világban élünk, amelyben agresszívek az emberek. Hajtják a pénzt, három mobiltelefon lóg ki a kabátjukból, a világ másodlagos. Számomra éppen ezért a természet, az utazások, a világ az első. A pénzből annyi kell, amennyiből ezt megtehetem és nem több. Imádok vitorlázni. A tenger érték, aki ott jár, megtanulja tisztelni a természetet.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A názáreti Jézus arcai

Mit jelent ma a karácsony, ha eltekintünk az ünnepi étkezésektől, italozásoktól és az… Tovább olvasom