Kisalföld logö

2017. 07. 28. péntek - Szabolcs 16°C | 26°C Még több cikk.

Nem veszik el a nagyvárosban

New York, a Broadway, a Times Square, a Szabadság-szobor – mind-mind álom egy magyar fiatal művésznek... Ami most megvalósult Ubrankovics Júliának, a soproni származású, 26 éves filmszínésznőnek.

Ubrankovics Júlia – a 40. Magyar Filmszemlén nyerte el a legjobb színésznő díját Bacsó Péter Majdnem szűz című filmjében nyújtott alakításáért. Egy ideje már nem itthon él, az Egyesült Állomokban keresi színészi útján a következő állomást.


– Milyen céllal tartózkodik az amerikai nagyvárosban?

– Amerika egy álom minden színész számára, s ez volt nekem is egészen mostanáig – mesélte Ubrankovics Júlia. – Látva-tapasztalva az itthoni válságot és tanácstalanságot, a jövőt illetően kezembe vettem az irányítást. Arra gondoltam, ha a hegy nem megy... akkor én megyek. Hosszas kutatómunka után megpályáztam több hazai és nemzetközi ösztöndíjat, letettem a nemzetközi egynyelvű angol Toefl-nyelvvizsgát, amely alapvetően az észak-amerikai felsőfokú intézményekben való továbbtanuláshoz, kutatáshoz és a különféle pályázatok benyújtásához szükséges, és sikerrel átverekedtem magam a bürokrácián. Nagyon sokan segítettek – barátok, család, kollégák –, akiknek nagyon hálás vagyok, míg végül elnyertem egy rangos magyar–amerikai ösztöndíjat, amely biztosítja a minimális anyagi keretet a New York-i tartózkodásomhoz. Sírtam és nevettem örömömben, mondanom se kell, mert ekkorra már tudtam, hogy New Yorkban egészen karácsonyig új színésztechnikát, filmszínészetet és kortárs amerikai drámát tanulhatok, ami minden szempontból hatalmas előrelépés a pályámon.


– Milyen hírességekkel találkozik nap mint nap?

– Olyan emberektől tanulhatok, akik aktív részesei az itteni színházi és filmes életnek. Többek között Karen Ludwig és George Bartenieff is a tanárom. Az előbbi Woody Allennel többször is forgatott, az utóbbi utoljára Meryl Streeppel filmezett a Julia & Julia című alkotásban. Részt veszek Eric Michael Gillet szemináriumán is, ő a Broadway mellett számos filmes és zenei referenciával rendelkezik. Az angol színpadi beszéd és hangképzés műhelytitkaival ismerkedem, továbbá egy indiai mesterrel jógázom. És workshop Joe Paradise-szal! A tanultakat a későbbiekben bőven kamatoztathatom a világ bármely részén.


– Mi volt eddig a legnagyobb kinti élménye?

– A hétköznapok ingadoznak a mindennapok feladatai és a hely adta ezernyi rendkívüli élmény között. Ma épp a SoHóban sétálva leltem új utcácskákra, sütött az őszi nap, kellemes meleg, tengerszag keveredett a nagyváros ezernyi illatával, nagyon boldog voltam, azt hiszem... Az is feledhetetlen volt, amikor átbicikliztem a Brooklyn Bridge-en egy vasárnap délután, lekötöttem a kerékpárt a Financial District szívében és sétáltam a parton. Éjjeli kilátás bármelyik felhőkarcoló tetejéről, ahol hol partit rendeznek, hol filmvetítést... De csak a lenyűgöző kilátás kedvéért is szívesen felmegy oda az ember. Találkozók, tanulás, ismerkedés egy új rendszerrel, tréning és sport – ez is a mindennapok része és gyakran nem egyszerű, nem megy könnyen. Persze, senki nem mondta, hogy könnyű lesz, senki nem küldött, én jöttem és vágyom még menni, látni. S hogy hol lakom? A Central Park mellett egy kis szobát bérelek a Természettudományi Múzeum szomszédságában. És a New York-i színházi világ... A napokban nézem meg az új Hamlet-előadást Jude Law főszereplésével, továbbá Isabell Hupert és Robert Wilson
Brooklynban mutatja be új darabját; Daniel Craigh pedig Hugh Jackmannel alakít párost a Brodwayn. Nagyon várom ezeket az előadásokat.


– Mennyire gyötri a honvágy?

– Honvágyam gyakran van, jólesik a magyar szó a fülnek, „lángos-gulyás-Balaton" – felismerhetetlenül gagyogják, de olyan nagy boldogság, mire végre megértem és mosolygok: „igen, igen, onnan jöttem". Családot, barátokat nem pótol senki, viszont a technika hála isten ma már szinte napi kapcsolatot tesz lehetővé velük. Naprakész tudom, ki, mi, mikor, merre, de fókuszálnom kell az itteni dolgaimra, szeretnék minél több mindent magamba szívni és ezért minden támogatás, biztatás jólesik otthonról.


– Hazai sikerei és amerikai ösztöndíjának letelte után hogyan képzeli a jövőjét?

– Reményeim szerint, filmen és színházban is viszont lehet majd látni, karácsonykor jövök haza. A következő pár hónap majd megmutatja, milyen irányba kell mennem, a karrierem merre ível.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ráadásul Zorán

A 67 éves Zorán hiszi, hogy nem szabad a babérokon ˝ücsörögni˝, hanem tovább kell lépni, új dalokat… Tovább olvasom