Kisalföld logö

2017. 06. 27. kedd - László 19°C | 30°C Még több cikk.

Nagy Imre végrendelete

Máig nem tudjuk, mit gondolt Nagy Imre az októberi forradalomról. Feljegyzései eddig nem kerültek nyilvánosságra.

1956 novembere és 1957 áprilisa között a romániai Snagovban készült feljegyzései eddig nem kerültek nyilvánosságra, a várva várt dokumentumot 2006 júniusában ismerheti meg a nagyközönség. Nagy Imre „végrendeletéről" Rainer M. Jánossal, az 1956-os Intézet igazgatójával, a snagovi hagyaték kutatását vezető történésszel beszélgettünk.

Kattintson a képre!
– Mit is nevezzünk snagovi naplónak?

– Ha megengedi, kicsit pontosítanék a kifejezésén, a szó klasszikus értelmében nem nevezhetjük a snagovi feljegyzéseket naplónak. Nagy Imre ugyan közel hatszáz oldalt írt Romániában, de nem napról napra, ő maga a „Gondolatok, feljegyzések" címet adta visszaemlékezéseinek. Azt, hogy egyáltalán milyen céllal állt neki ennek a munkának, részben homály fedi, valószínűleg a forradalom napjaiban felgyülemlett feszültség levezetésére szolgált az írás.

– Az ’56-os forradalom egyik legfontosabb alapdokumentumáról van szó. Miért csak most ismerheti meg a nyilvánosság?

Nagy Imre emlékiratai 1989-ig a Belügyminisztérium szigorúan titkos irattárában porosodtak, míg Romániában a Securitate őrködött a snagovi feljegyzések felett. A rendszerváltást követően fordult bonyolultabbra az ügy, bár azt hangsúlyozni szeretném, hogy a történészi körök ismerték az anyagot, több alkalommal hivatkoztak is rá tanulmányaikban. A Nagy Imre-örökösök tudtommal azért ódzkodtak másfél évtizeden keresztül a dokumentum publikálásától, mert Nagy Imre nem tekintette véglegesnek a snagovi gondolatait, s ezért az írás végén hagyott egy záradékot. E szerint kifejezetten elégedetlen volt az addig írottakkal, s úgy rendelkezett, hogy szó szerint idézzem: „majd nyugodtabb időkben folytatom".

Titkos kommunista csúcstalálkozó

– Azt tudjuk, hogy Snagovban milyen körülmények között vetette papírra emlékeit Nagy Imre?

– Feleségével a román pártüdülő-komplexumban, egy elkülönített villában szállásolták el. Eleinte kitűnő ellátásban részesítették, néha kirándulásra vitték, filmet vetítettek neki, olvasnivalót, közte napi sajtót kapott. Emellett személyzet állt a Nagy házaspár rendelkezésére, persze, a személyzet tagjai egytől egyig valójában a román állambiztonságot „szolgálták". A családtagok közül viszont mindössze unokáival találkozhatott Nagy Imre Snagovban.

– Mennyire volt azzal tisztában Nagy Imre Romániában, hogy mi vár rá Magyarországon? Tudta, hogy otthon Kádár megszilárdította hatalmat, s elkezdődtek a tisztogatások is?

Nagy Imre nem volt buta ember. A román újságokból könnyedén következtetett arra, hogy milyen irányt vett a politika Magyarországon, s sejtette azt is, hogy valószínűleg előbb-utóbb perbe fogják. Érdekesség, hogy 1957 januárjában a szovjetek, a csehek, a lengyelek és a románok részvételével kommunista csúcstalálkozót tartottak Budapesten, eljött Hruscsov is. Ezen a titkos megbeszélésen, melyről Nagy Imrének természetesen fogalma sem volt, került először szóba, hogy bíróság elé kell állítani a forradalom első emberét.

– A román pártüdülőben senki sem próbálta önkritikára bírni Nagy Imrét, vagy ekkor már lemondtak róla, s „politikai hullának" tekintették az elvtársak?

– Kállay Gyula látogatta meg, akivel hosszas eszmecserét folytatott a forradalom napjairól, de zöld ágra nem jutottak. Többnyire inkább román pártfunkcionáriusok keresték fel Nagy Imrét Snagovban, a moszkvai emigrációból egykori bajtársával, Walter Romannal rengeteget beszélgettek.

– Tudom, hogy a „ha" kezdetű kérdéseknek nincs értelme a történelemben, de ezúttal tegyünk kivételt. „Ha" sikerült volna jobb belátásra bírni Nagy Imrét Romániában, hogy látja, megmenekült volna a kivégzéstől?

– Két „volna" is volt a feltevésében, s az ilyen kérdésekre nehéz pontos választ adni... Véleményem szerint, ha gesztust gyakorol Nagy Imre Kádárék felé, akkor is kései lépésnek bizonyul ez. Ne feledjük, Kádárék hatalmuk legitimitását tudatosan építették a forradalom tagadására. Ennek megfelelően előbb árulónak bélyegezték Nagy Imrét, később egyenesen összeesküvés-elméletek gyártásával vádolták meg.

Képzelt vita a forradalomról

– Nézzük a snagovi jegyzetek érdemi részeit. Hogy tekintett vissza a forradalom napjaira az elrabolt miniszterelnök?

– A feljegyzéseit semmiképp sem nevezném rendszerező, összefoglaló munkának, sokkal inkább a személyes élmények, gondolatok dominálnak benne. Több alkalommal kétségek gyötörték a miniszterelnököt, legalábbis erre utalnak a feljegyzések, de a viharos októberi napok lépéseit alapvetően helyesnek ítélte meg. Fontos megjegyezni: Nagy Imre nem készült a halálra Snagovban. Leveleket írt prominens külföldi kommunistáknak, miközben elvtársi vitára készült a forradalomról.

– Hogy képzelte el Nagy Imre a perdöntő vitát?

– Tekintettel arra, hogy nagyon rossz véleménnyel volt a magyar kommunista párt tagjairól, nemzetközi, „vörös" bizottság elé kívánta vinni az ügyet. Mindez sajnos hamvába holt gondolat maradt, annál is inkább, mivel a keleti szocialista tömb életében sem előtte, sem utána nem volt precedens hasonló tárgyalásra, de még ötlet szintjén sem merült fel többet.

Rákosiról, Gerőről, Kádárról

– S hogyan vélekedett a kommunista diktatúra zászlóvivőiről, Rákosiról és Gerőről, illetve „utódjáról", Kádár Jánosról?

Nagy Imre négy emberről írt név szerint Snagovban. Rákosi módszereit totális csődnek, s saját politikája szöges ellentétjének tartotta. Gerőt elsősorban az október 23-án hozott katasztrofális döntésekért, a tömegbe lövetésért hibáztatta, míg Révai Józsefet izzó, személyes nézeteltéré-
sük apropóján említette meg. A legsúlyosabb vádakkal mégis Kádárt illette, a párt új főtitkárát „neosztálinistának" bélyegezte. Ez az állítás nyilvánvalóan túlzó. Még annak fényében is, hogy a snagovi feljegyzések végén egyértelműen indulatosan, szinte dühből írt Nagy Imre. Jól tudta ezt ő is, többek közt ezért rekesztette be emlékiratai folytatását. Úgy érezte, ilyen lelkiállapotban nem képes reálisan értékelni az eseményeket.

– Kádárt nem pusztán „neosztálinistának" titulálta, azzal is meggyanúsította, hogy horthysta besúgó volt. Mi igaz ebből?

– Ebben a formájában ennek a vádnak sincs semmi valóságtartalma. Az igaz, hogy Kádárt többször vallatták a Horthy-érában, ahol aztán sok mindent „elárult" a kommunista mozgalomról, a társairól, magyarán megtört. Rendszeresen és tudatosan azonban sohasem jelentett Kádár a Horthy-csendőrségnek, legalábbis erre nincs bizonyíték.

– Köztudott, hogy Kádár minden követ megmozgatott Nagy Imre kivégzéséért. Vajon ebben mennyire játszottak szerepet az ominózus jegyzetek Kádárt becsmérlő sorai?

– Nem hinném, hogy ennek komoly jelentősége lett volna. Kádár nem olvasta a snagovi feljegyzéseket, legfeljebb a titkosrendőrségnek köszönhetően fülébe jutottak belőle kisebb részletek, részinformációk. Összességében mindez sokat már nem osztott-szorzott Nagy Imre sorsán, eldöntött tény volt ekkor, hogy elítélik.

Stáblistán a történész

– Végezetül gondolom, látta Mészáros Márta tavaly bemutatott, A temetetlen halott c. alkotását. A történész szemével mi a véleménye a filmről?

– Tekintettel, hogy szakértőként szerepel a nevem a stáblistán, nem lenne tisztességes, ha hosszasan elemezném A temetetlen halottat. Maradjunk annyiban, hogy vállalható művészi alkotásnak tartom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életmű zongorára

Hatvanéves Gábor József zongoraművész. A legjobb zongorakísérő a tanításról, a zenéről és a sportról… Tovább olvasom