Kisalföld logö

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 13°C | 20°C

Nagy Imre: Kegyelmet nem kérek

Ötven évvel ezelőtt, 1958. június 16-án reggel Magyarország verőfényes napsütésre ébredt. Az iskolások már a vakáció lázában égtek és szüleik is a balatoni SZOT-üdülők semmivel össze nem hasonlítható hangulatáról ábrándoztak. Senki sem sejtette, hogy aznap hajnalban a budapesti Kozma utcai Gyűjtőfogházban két barátjával együtt kivégezték Magyarország törvényesen megválasztott miniszterelnökét.
Csapdában
Nagy Imre napra pontosan öt évvel a halála előtt érkezett haza a Szovjetunióból, hogy a Sztálin halálát követő változások forgatókönyvét Magyarországon is megvalósítsa. Amikor azonban a moszkvai vezetés úgy ítélte meg, hogy túl messzire merészkedik, leváltották és ismét a keményvonalasok kerültek hatalomra. De a szellemet már nem lehetett visszazárni a palackba. Nagy Imrét az 1956-os forradalom viharában választották meg az ország miniszterelnökének. A kezdeti bizonytalanság után magukkal sodorták az események. A kormányfő a szovjet beavatkozást követően is mindvégig kitartott az ország függetlensége mellett. Miután bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, azon a szomorú november 4-i hajnalon teljes joggal szólított fel ellenállásra a megszálló csapatok ellen. Ezt követően azonban eltűnt és csak másnap lehetett hallani, hogy már a jugoszláv nagykövetségen tartózkodik, ahol menedékjogot kért.

Ez csapda volt. A szovjet vezetés már október 31-én döntött a beavatkozásról. A tervek szerint Nagy Imrét azzal az indokkal akarták lemondatni, hogy nem képes megfékezni az eluralkodó káoszt és az ellenforradalmi túlkapásokat. Az utódjául kijelölt Kádár János ugyanis hatalmát mindaddig nem érezhette legitimálva, ameddig Nagy Imre politikai alternatívát jelentett. Amikor Hruscsov rájött, hogy a kormányfő nem hajlandó együttműködni, a jugoszláv vezetővel, Titóval egyeztetett további sorsáról. Elcsalták a jugoszláv nagykövetségre, ahová családtagjai és legközelebbi munkatársai kíséretében érkezett.


Kiiktatva

Még túl mélyek voltak a sebek ahhoz, hogy Kádár megkockáztasson egy Nagy Imre elleni pert, de azt sem engedhette, hogy legfőbb riválisa Magyarországon maradjon. Ezért megszervezték az elrablását és külföldre szállítását. Miután a miniszterelnök garanciát kapott a szabad eltávozásra, háromhetes ott-tartózkodás után híveivel együtt november 22-én este fél hétkor elhagyta a jugoszláv nagykövetséget. Egy autóbuszt küldtek értük, hogy hazaszállítsák őket, ám a jármű a szovjet városi parancsnokság előtt állt meg, ahol egy szovjet alezredes felszólította az utasokat, hogy szálljanak le. Végül erővel kellett őket lekényszeríteni. Az asszonyok és a gyerekek hangosan sírtak, de semmit nem tehettek. Még aznap este szovjet katonai repülőgépeken Romániába szállították, majd a Bukarest melletti Snagov üdülőhelyen helyezték el őket.
Az elrablást követően két napig csönd volt és csak találgatások léteztek a csoport sorsáról. A Kisalföld korabeli száma így ír: „Széltében-hosszában az a hír terjedt, hogy Nagy Imrét, akit az ország népe becsül, s akinek a sorsát élénk figyelemmel kíséri, a szovjet csapatok rabolták el és vitték Romániába." Aztán a magyar állami vezetés bejelentette, hogy Nagyék önként távoztak a baráti országba, Kádár pedig rádióközleményben fejtette ki, hogy nem kívánnak pert indítani a volt miniszterelnök ellen.
Az üdülőhelyen tartózkodó „vendégek" helyzete persze korántsem volt rózsás. A szobákban lehallgatóberendezéseket helyeztek el, az ellátás és a bánásmód pedig egyre mostohább lett. 1957 tavaszán aztán meglepő fordulat következett be, amikor Kádár kijelentette: „Az elvtársak [azaz a moszkvai vezetés] helyeslik, hogy megfelelő szigorú felelősségre vonást eszközöljünk. A világnak is meg kell mutatni, hogy büntetlenül nem lehet ellenforradalmat szervezni szocialista rendszerben!" Ez megpecsételte a foglyok sorsát.


Vizsgálati fogságban

Miután társait és családját elkülönítették, április 14-én egy fekete autó állt meg a snagovi ház előtt. A nemzetközi menedékjog lábbal tiprása volt, amikor egy magyar ávós ezredes letartóztatta Nagy Imrét. A repülőgép, amely őt és társait Magyarországra szállította, szovjet katonai gép volt. A megbilincselt foglyok fejére fekete csuklyát húztak. A következő egy évet az idős kormányfő a budapesti Gyorskocsi utcai állambiztonsági börtönben töltötte egy szigorúan izolált magánzárkában.

A kicsiny ablaknyílást egy pléhdarabbal zárták le, a plafonról egy éjjel-nappal égő izzó lógott le. A fogolynak a priccs szélén kellett ülnie, hogy az őr mindig láthassa a leselkedőnyíláson át. Személyes holmijait elvették, a cellában csak a kübli volt az állandó társa. Sétát is csak havonta egyszer engedélyeztek, akkor is a börtönudvar egy külön e célból elkülönített, magas téglafallal körülvett, szűk részén.

Miután a kihallgatások megkezdődtek, a fogoly tiltakozást nyújtott be az ellene folyó törvénytelen eljárás ellen. Választ nem kapott. Ekkor elvi és politikai síkra terelte a kihallgatás menetét és kifejtette elképzeléseit a kommunista vezetés hibáiról, a terrorig vezető túlkapásokról, arról, hogyan vezetett mindez a forradalom kirobbanásához. Éles vitákba keveredett a kihallgatójával, aki újabb és újabb vádakkal állt elő. Augusztusra elkészült a Moszkvával is egyeztetett vádirat, amely teljesen elrugaszkodott a realitástól. Eszerint Nagy Imre már évek óta egy valóságos összeesküvő kör élén állt, társaival eleve elhatározta a többpártrendszer visszaállítását és a Varsói Szerződésből való kilépést, kapcsolatot tartott a nyugati imperialistákkal, illetve a hazai fasiszta felkelőkkel, és a népi demokratikus államrend megdöntésére törekedett. Nem került sor a perre a szeptemberi ENSZ-közgyűlés miatt, ahol a magyar ügy volt napirenden.


„Sorsomat a nemzet kezébe teszem"

Végül 1958. február 5-én megkezdődött a titkos per a katonai bíróság hermetikusan elzárt Fő utcai tárgyalótermében. A Legfőbb Bíróság dr. Radó Zoltán által vezetett Népbírósági Tanácsa előtt tárgyalták a Nagy Imre-per vádlottjainak ügyét. A vádat dr. Szalai József, a legfőbb ügyész első helyettese képviselte. Miután kiderült, hogy Radó nem képes érdemleges vitába szállni a vádlottakkal, betegségre hivatkozva másnap elnapolták a tárgyalást, és csak négy hónappal később fejezték be, mégpedig másik tanácselnök, Vida Ferenc vezetésével, aki húsz forradalmárt juttatott már akasztófára.

A június 9-én kezdődő tárgyalássorozatot filmre vették, amelyet azonban titkosítottak, és csak az idén oldottak fel. Az ítélet már jóval előbb megszületett, így maga a per csak formális volt. Nagy Imre védője, egy 70 évnél idősebb ember azt hangsúlyozta, hogy védence nemcsak nem kívánta a szocialista rendszer megdöntését, hanem éppenséggel mentette, ami menthető volt és minden változást a párt akkori vezetésének tudtával és beleegyezésével tett. Vida elnök ekkor ráförmedt: „Figyelmeztetem a védőt, hogy ha nem hagyja abba pártunk és kormányunk vezetőinek rágalmazását, a vádlottak padján találja magát." A tárgyalássorozat alig egy hét alatt véget ért.

Valamennyi vádlott bűnösnek vallotta magát, kivéve a miniszterelnököt, aki élt az utolsó szó jogával: „Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek." Mivel a védő hivatalból élt a kegyelmi kérvénnyel, a forma kedvéért még aznap összeült ugyanaz a testület, amely meghozta az ítéletet és kegyelmi tanáccsá alakult. Vida Ferenc elnök indok nélkül utasította el a kegyelmi kérvényeket, így az ítélet a kihirdetés pillanatában jogerőre emelkedett. Másnapra tűzték ki a három halálraítélt akasztását, akiket a Kőbányán található Kozma utcai Gyűjtőfogházba szállítottak. Nagy Imre levélírással töltötte utolsó óráit. Sosem kapták meg szerettei.


Akasztás hajnalban

Másnap kora hajnalban jöttek a foglyokért. A kivégzés helyéül az úgynevezett kisfogház udvarát jelölték ki, ahová egyenként kísérték ki az elítélteket. Dr. Bimbó István kiküldött bíró megállapította személyazonosságukat, majd felolvasta az ítéletét, valamint a kegyelmi kérvények elutasítását. Azután átadta őket a hóhérnak.
Bogár János ítélet-végrehajtó elsőként 5 óra 9 perckor Nagy Imre nyakába akasztotta a kötelet. A meggyötört idős ember utolsó szavaival a független, szocialista Magyarországot éltette. Haláltusája alig néhány másodpercig tartott. Őt követte Maléter Pál, majd Gimes Miklós. Az orvosok megállapították a halál beálltát, majd felvették a 120 Ft-ot a felmerült költségekre és aláírták az átvételi elismervényt.

A holttesteket a közeli rabtemetőben földelték el jeltelen sírban. 1961-ben titokban kiásták a koporsókat, kátránypapírba drótozták és átvitték a szomszédos új köztemető 301-es parcellájába. Nagy Imre maradványait „Borbíró Piroska" név alatt hantolták el újból, hogy még az emlékét is megpróbálják eltörölni.

Olvasóink írták

  • 9. igazság nevében 2008. június 16. 15:10
    „innen melyik köcsög tett valamita hazájáért?
    innen csak szopni zudja mindenki a mai napig fennálló komcsi buzikat pl. gyurcsány-medgyesi-kóka...
    jobb igaságos életet akar mindenki?nem?
    bár:aki igazat mond ,azt eltapossa a rendszer(legyen az fekete-fehér-sárga-zöld v kék nemzet,mind egy kutya)”
  • 8. enzo bizo 2008. június 16. 15:04
    „zoli1234
    a szocialisták a kommunistákból alakultak ki...
    ám te biztos ezt is meghazudtolod majd...”
  • 7. Zoli1234 2008. június 15. 22:27
    „Alfakommando, te el vagy tévedve... Kommunista és szocialista nem ugyanaz.. Egyébként ajánlom figyelmedbe az egész peranyagot... Lehet, hogy hallanál valami újat..”
  • 6. Rozi néni 2008. június 15. 20:15
    „A "renszer váltáskor" is az összes komcsi, KISZ-es, szolcialista is csak azt csinálta, hogy összetépte a pártkönyvét és egyik napról a másikra "megváltozott" a véleménye, meg a párttagsága is. Sajnos még most is ők vannak hatalmon, csak másik pártok képviselőikénta régi felfogással és bratyizással. Kutyából nem lesz szalonna!”
  • 5. Arany Középút 2008. június 15. 09:30
    „Már tényleg csak az hiányzik, hogy elővegyük az 1956-os forradalom leverőit és számonkérjék őket. Ahogy a zsidók követelik a 2. vh. bűnöseinek megbüntetését, mi is ezt várjuk: a kommunista, elvakult vezetők bíróság elé állítását.”
  • 4. Horvath Ferenc 2008. június 15. 06:20
    „Alfakommando, ennek az ellenkezoje is igaz. Te utalod a komcsikat (en is) de te kutya fazat se tettel hazadnak es ez miatt zar jelentektelen ember vagy. A kozvelemeny szerint is.”
  • 3. Horvath Ferenc 2008. június 15. 06:15
    „Gyurcsany aposa (Apro Antal) is ott volt a "birok" kozott es a halal iteletre voksolt. Par evvel ezelott Gyurcsany egy Koztarsagi ermet akart adni aposanak, mint "nagy-magyar-nak". Erthetetlen szamomra, hogy a nemzet ilyen embert valasztott meg.”
  • 2. Alfakommandó 2008. június 14. 20:38
    „Én a közvélemény előtt nem dicsőíteném Nagy Imrét. Mert végtére ő csak egy büdös komcsi volt nem pedig megmentő, attóll hogy tett értünk jó dolgokat attól ő még nem volt jó ember”
  • 1. c1 2008. június 14. 17:26
    „Sajnos ez igy történt.
    Manapság ezt elfelejti a fiatalság meg néhány ÖREG KOMCSI vagy SZOCI!!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bunkerburger - Könnyed útinapló Albániából

Albániában egy hét alatt megismerhettük az elképesztő nyomort éppúgy, mint az elképzelhetetlen… Tovább olvasom