Kisalföld logö

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 2°C Még több cikk.

Nagy Frigyes: A költészetnek köszönhetem belső nyugalmamat

Versek és arcok című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás.

A héten Nagy Frigyes egyetemi tanár, egykori földművelésügyi miniszter mesél – sok más mellett – arról, miként „fordította" a verssorok mögé rejtett üzeneteket.

– Szerencsésnek tartom magam, mert megrögzött versolvasó vagyok. Sőt, része annak a jó értelemben megszállott kisebbségnek, aki a kortárs költők köteteit várja, veszi és rendületlenül olvassa is. Ez esetemben nem öröklött tulajdonság, hanem egyéni kereső, kutató, felfedező szellemi kalandozás eredménye. Muzsikusemberként mindezt ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor valaki a sok évtizedes célirányos zenehallgatás „vezetésével" eljut a Bartók-remekek megértéséig. Számomra ez az élmény, ez a folyamat lelki gyarapodást, gazdagságot jelent – vallja Nagy Frigyes, akiben nem múltak el nyomtalanul gimnáziumi tanulmányai.

Magolás helyett áhítat

– Könnyű dolga van annak, akinek az ötvenes években a magyaróvári gimnáziumban Szeremley Sára tanította az irodalmat. Túl az ötvenedik érettségi találkozón nyugodtan mondhatom, hogy ő volt az a meghatározó, nagy tanáregyéniség, aki nem magoltatott óráról órára, hanem egy hosszú életre felkeltette a kisdiák érdeklődését, kifejlesztette fogékonyságát az élet örök szépségei iránt. Minden magyaróra előtt elmondott egy verset, és mi áhítattal hallgattuk.

Nagy Frigyes első könyvét nagyanyjától kapta, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. Analfabéta volt, neve alá keresztet írattak, keresztet írt a hivatalokban.

– Drága nagyanyám valahogy megérezhette, hogy nyiladozó elméjű unokájának lelki táplálékra is igénye van, és kis pénzecskéjéből megvette nekem Petőfi összes verseit, ami a forradalom és szabadságharc századik évfordulóján, negyvennyolcban jött ki a nyomdából. Bizony, ez volt az első könyvem, a mára már – büszkén mondhatom – terebélyes könyvtáram ereklyéje. Az előszót Révai József, a Rákosi-idők dogmás, mindenható kultúrvezére írta, aki bírálta a lánglelkű költőt. Szerinte nem volt kellően plebejus. Ez persze számomra akkor nem okozott megrázkódtatást, csak később értettem meg a művészetek és a társadalmi viszonyok közötti összefüggéseket.

Nagy Frigyes
Nagy Frigyes

A verseket nem lehet értelmezni a szerzőjük és koruk ismerete nélkül. Erre példaként Nagy Frigyes Ady A magyar ugaron című költeményét idézte.

– „Elvadult tájon gázolok: / Ős, buja földön dudva, muhar. / Ezt a vad mezőt ismerem, / Ez a magyar Ugar. / Lehajlok a szent humuszig: / E szűzi földön valami rág. / Hej, égig-nyúló giz-gazok, / Hát nincsen itt virág? / Vad indák gyűrűznek körül, / Míg a föld alvó lelkét lesem, / Régmult virágok illata / Bódít szerelmesen. / Csönd van. A dudva, a muhar, / A gaz lehúz, altat, befed / S egy kacagó szél suhan el / A nagy Ugar felett." Ez önmagában csak egy szemléletes tájleírás lenne, a korba ágyazva viszont ez a néhány versszak többet mond el az akkori Magyarországról, a korszak hangulatáról, mint egy könyvtárnyi történelmi-szociológiai szakirodalom. Ennek szellemében lapozok bele a kötetekbe, ennek tükrében olvasom a költeményeket. Bevallom, nagyon jó tanítómesterek, sokat tanulok „tőlük".

Állandó esti vendégek

Nagy Frigyes alkalmi válogatással cserélgeti a versesköteteket olvasólámpája alatt, de vannak szerzők, akikhez szeretettel, hűséggel ragaszkodik.

– Állandó esti vendégeim, folyamatosan olvasgatom a neves óvári költő, Hárs Ernő verseit, mellettük Winkler András, Báger Gusztáv kötetei sorakoznak. A további kortársak közül Orbán Ottó és Parti Nagy Lajos sem hiányzik a sorból, mint ahogy barátom, Igmándi Szücs István, illetve földijeim, Farkas László, Vitéz Vilmos, Nády Mária sem. Ha az időben távolabbra tekintek, akkor a tengerentúlt is megjárt író, költő, Zilahy Lajos kései, pacifista verseit kell említenem, amelyek szépek, szelídek és megrázóak, de hadd idézzek tőle most egy más jellegűt: „Emlékezem a lombok halk zajára / És estetájt a harangok szavára. / Gyomverte sírban itt alszik apám – / Minden kapuját, kövét ismerem, / E város, melynek gyermeke vagyok, / Ó, minden messzeségen átragyog! / Fáradt szívemben újra fény rezeg, / Ezer emlékkel hív, kiált a város, / A marsok útja arra holdvilágos – / S azért, mi űzött életemben szép volt, / Boruljon rám e méla hajdu égbolt, / Ha homlokomat szent porába ejtem." A múlhatatlan ragaszkodás, a hűség vallomása ez. Legtöbben elfeledték, de érdemes olvasni az első világháborús katonaköltő, Gyóni Géza verseit is: „Hazai domb lesz vagy idegen árok / Bús sirom fűve amelyen kihajt, / Kopott fejfámon elmosódó írás / Bolygó vándornak ezt hirdesse majd: / Boldog, ki itt jársz, teérted is / Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt; / Véres harcok verték fel hírét, / De csak a béke katonája volt."

Tanmese a nyulakról

– Visszatérve rögtönzött listám elejére, egyik legkedvesebb versem Hárs Ernő Nyulak a senki földjén című írása. Az üzenete mellett azért, mert erős gyökérrel kötődik ahhoz a fél évszázadhoz, amit én a mezőgazdaság sűrűjében töltöttem. Egy kicsit hasonlít a hajdani klasszikus és tanulsággal záruló, bölcs állatmesékhez, mégis egészen más, egészen korszerű. Sajátos szemszögből rajzol nagy tanulsággal a kis vers képet a nyolcvankilenc előtti és utáni időkről. Komoly dologról, a szabadságról beszél, mégis az elgondolkodtatás mellett mosolyra késztet az a szelíd, már-már fanyar humor, az üzenet, amit Hárs Ernő belecsempészett: „...a nyulaknak sehogy sem vált javukra, / a műszaki határzár felszedése." Hát ezeket olvasgatom esténként, de olykor napközben is, ha időm adódik és a kedvem úgy kívánja. A verseknek, az irodalomnak és a zenének köszönhetem a belső nyugalmat, békességet, és azt a kiegyensúlyozottságot, amit csak egy-egy mesteri költemény vagy zenemű adhat az embernek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mozitúrák filmsztárok nyomában

˝Bárcsak ott lehetnék...!˝ – sóhajtanak fel sokan egy-egy film gyönyörű jeleneteit látva a… Tovább olvasom