Kisalföld logö

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 12°C | 22°C Még több cikk.

Mosolyogva megy ellene a világnak

Könnyes-mosolygós, sokszor nevetős embermeséiről, irodalmi igénnyel papírra vetett esszéiről sokan ismerik Schäffer Erzsébetet. Az író-újságíró következetesen nem hajlandó átadni magát a bizalmatlanságnak és az anyagias világnak – s lám, a „csillogó szemű emberek" megtalálják, egy-egy szavukkal, mosolyukkal is útravalót adva neki, s rajta keresztül olvasóinak.
– Miközben látszólag minden arról szól, hogy nem bízhatunk senkiben, s egyre veszélyesebb hely lett körülöttünk a világ, a történetei éppen az ellenkezőjéről szólnak. Sőt, azt mondta, hogy a jó ma is itt van, csak meg kell találni.

– Egy jó házasságról ritkán születik cikk, a zűrzavarról, a gondokról annál inkább. Sok a rossz hír, ez tény... és akkor mi van? Ha bezárkózunk, mennyivel lesz jobb? Csak a magány mélyül el, a bezártságból, a hallgatásból, az elszigetelődésből pedig tragédiák lesznek. Erre épít a pénzvilág is, kiszolgáltatottá és megosztottá teszi az embereket. Aki ezzel szemben derűs, nyílt és bátor, az gondolkodik. Mert mindig lehet választani! Én is választhatok, hogy most kapkodok, hogy elérjem a vonatomat, vagy áldozok időt az elmélyült beszélgetésre, és elmegyek a következővel. Az apró döntéseink a titkai annak, hogy kiszolgáltatottá tesszük-e magunkat.


Rajtunk múlik, mivé formáljuk azt, amit kapunk

– Na igen, csakhogy könnyebb a nagypolitikát, a világot szidni...

– ...mint az embernek változtatni a saját életén. Ez így igaz. Van, amin nem tudok változtatni, például nem tudom leváltani, akit szeretnék, de a saját személyes döntéseimet meghozhatom, és ez csak rajtam múlik.

– A falusi patkolókovácstól a fiatal polgármesterig a legkülönbözőbb emberek tucatjai nyílnak meg a történeteiben. Hogyan talál rájuk?

– Ez a legkönnyebb. Nagyon sokukkal az utazásaim közben, például a vonaton ismerkedtem meg, az ismeretségek pedig mindig újabbakat hoznak. Éppen most kértek tőlem témát egy magazinba, s hirtelen nem is tudok választani, annyi van! Talán arról a lovasról fogok írni, aki a leheletével melengeti a nehezen megszületett kiscsikót, s az egész élete a lovak körül forog, miközben látszólag magányos. Pedig messze nem az: bár úgy alakult az élete, hogy nincs gyereke, rengeteget segít a barátainak, a gyerekeiknek. Sokat gondolkoztam mostanában a történetén. Nem azt akarom sugallni, hogy az embernek ne legyen gyereke, de ennek a férfinak az élete arra tanít, hogy ha egyszer nem lehet, azt el kell fogadni. Nem kell belekeseredni, bezárkózni. Azelőtt is voltak olyan gyermektelen nagynénik, keresztanyák, akikre építhetett a nagycsalád. Nekem is volt a környezetemben egy langaléta öreglány – az édesanyját ápolta, azért nem ment férjhez –, a legjobb süteményt ő sütötte, a legszebb szoknyát ő varrta, a legtöbb ideje neki volt az emberre, s olyan tiszta, jó élete volt, hogy többen sirattuk, amikor elment, mint sok édesanyát... Rajtunk múlik, hogy mivé formáljuk azt, amit kapunk.

Nem lehet mindig az utolsó süteményt kivenni a tálból

– Valahol mindenki azt keresi, és nemcsak a történeteiben, hogyan lehet, ahogy mondja, „boldogságosan" élni. Több száz embermesén és évtizeden keresztül közelebb került a válaszhoz, a „titokhoz"?

– Talán az egyszerűség, a természetesség, az önzetlenség a kulcs. Amikor nem én vagyok a fontos, s nem sajátítom ki a dolgokat magam körül. Ha egy családban valaki kimagaslik és ő lesz a fontos, legyen az akár az apa, a gyerek vagy a nagymama, ott megtörik a család harmóniája. Ez más, nagyobb közegben is így van. Hankiss Elemér mondta egyszer, hogy őt nem vette komolyan a családja, ki is nevették sokszor – és ezért annyira hálás...!

– Ahhoz azonban meg kell élni dolgokat, kell egy bizonyos élettapasztalat, hogy erre rájöjjön az ember, nem?

– Igen, de ha olyan közegben él, ahol erre figyelnek, s ezt meg tudja „szagolni", érezni – egy „valódi" világban –, az hatalmas előny! Mondjuk ha több testvére van, és megtanulja, hogy nem lehet mindig az utolsó süteményt kivenni a tálból. Nálunk három éve ott él az anyukám, aki ugyan szellemileg egészséges, de már magatehetetlen, s mindent meg kell körülötte csinálni. Nekem is nagy tanulóidő ez, de boldogan látom, hogy a gyerekeim hogy viszonyulnak hozzá, például a legnagyobb természetességgel cipelik fel-le a lépcsőn, ha menni kell valahova. Ezek a dolgok az igazán fontosak az életben.


A csillogás a szemetekből ne tűnjön el

– Azt mondta, a csillogó szemű embereket kell keresni a világban. Arra rájött, mitől csillog a szemük?

– Nem tudom pontosan, mint ahogy azt sem, meddig őrzi az ember ezt a csillogást. Talán amíg kíváncsi, amíg akar valamit, amíg céljai vannak. Bennem is rengeteg történet maradt. Egyszer két idős váradi hölgy mesélte, hogy egy pap-tanáruk azt mondta nekik: „Lányok, az a csillogás a szemetekből soha ne tűnjön el! Se akkor, ha férjhez mentek, se akkor, ha a hálószobába indultok, se amikor a konyhában vagytok, gyereket ringattok, halottat mosdattok. Máshogy nem érdemes."

– Még akkor sem, ha a világ nem erről szól?

– Még akkor sem. Ma sajnos tényleg minden azt sugallja, hogy egy pillanatig ne legyél csendben, ne maradj zaj, mozgás, „zizi" nélkül. Most néztem meg a Ház a sziklák alatt című filmet, ami egy fekete-fehér, nyugodt tempójú történet. Úgy élveztem! És vannak ilyenek, az értékek itt vannak körülöttünk, csak meg kell találni őket. Segíthet ebben a család, de a jó barátok is; egy jó könyvtáros, egy jó tanár, egy személyiség. Figyelni kell rájuk, akik tudnak, akik irányt mutatnak.

– Lassan azonban eltűnnek ezek a meghatározó egyéniségek, például a nagy tanárok, akikre generációk gondolnak hálával...

– Az biztos, hogy nagyon kell keresni őket, de rájuk lehet találni. Sokszor messze kell menni a várostól, kis utakon járni, barangolni, de az ember saját környezetében is ott vannak azok, akiket érdemes meghallgatni – csak nem szabad hagyni, hogy a világ erről leszoktasson minket. Ellene kell menni a világnak, különben lehengerel. És van mivel ellene menni, van mibe kapaszkodni – néztem például a győri városi könyvtár idei programjait, egyik értékesebb, mint a másik! –, mindennel, ami nem fogható, pénzzel nem mérhető. Ez pedig határtalan: a könnyek, a nevetések, a vágyak, a kapcsolatok... Karinthy mondta, hogy egy idő után elkezdett válogatni: a legjobb ételeket és borokat kereste, a legjobb könyveket olvasta, és a legjobb emberekkel találkozott. Ezt kell tenni: megkeresni mindenben a méltót, hiszen kimeríthetetlen kincsesbánya a világ!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Összjáték az érzékeknek

A gasztronómia csodálatos világ, amiben éppen úgy élvezet kalandozni, mint a kultúra bármely… Tovább olvasom