Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 4°C Még több cikk.

Mindhalálig Etus

Csűrös Karolát, azaz mindenki Etusát a mai napig megszólítják az utcán és kérdezgetik, hogy érzi magát és hogy van a családja. Ez nem is annyira meglepő, hiszen a Szomszédok tizenhárom évig, kéthetente esténként minden család vendége volt egy órácskára. A gazdagréti teleregény az emberek életének szerves részévé vált, sokan újra és újra megtekintik az ismétléseit.
Csűrös Karola a főiskola elvégzése után három évig a győri színházban játszott. Győrről, gyermekkoráról, a Szomszédokról és az Életképek című sorozatról mesélt.

A színházzal szemben
– Nagymamámnak ön volt a kedvence. Emiatt járt akkoriban színházba Győrben. Mennyi ideig maradt itt és játszott a győri közönségnek?
– A főiskola elvégzése után Petzkay Bandival a győri társulathoz kerültem, a többiek meg szétszóródtak az országban. Három csodálatos éven keresztül, gyönyörűséges szerepeket játszottam Győrben. Zenés vígjátékban, nagyoperettben, prózában, mindenben szerepeltem, amiben csak lehetett. Három esztendőn át mindennap próbáltam és este játszottam. Szemben laktam a színházzal. Molnár Benőné Erzsike volt a házinénim. Emlékszem, amikor először megnéztem a szobát, első pillantásra beleszerettem és kijelentettem, én ide akarok költözni. Erzsi néni próbált lebeszélni, nem lehet, ő ezt nem adhatja ki egy professzor lányának, aki ráadásul budai. Én pedig ragaszkodtam hozzá. Még azt is mondtam neki, hogy itt és most kifizetek neki előre egy évet, csak hadd kapjam meg a szobácskát. Rettentő édes szoba volt. Kissé lerobbant ugyan, de tüneményes. Mindössze egy nyolcvan centi széles ágy fért el benne. Előadás után, vagy amikor vidéki fellépésről jöttünk haza busszal, csak kényelmesen átsétáltam az út túloldalára.

Csűrös Karola első premierje Győrben volt.
Csűrös Karola első premierje Győrben volt.

A szomszédok tyúkanyója
– És egyszer csak jött a televízió...
– Akkoriban még élő adások voltak, és a legtöbb megkérdezett színész éppen ezért nem vállalta a szereplést. Én meg egyből rávágtam, hát persze. Először verseket mondtam, illetve portrékat írókról, költőkről. Természetesen minden felvétel előtt nagyon izgultunk. De amikor pirosan világított a lámpa, azt mondtam, márpedig sikerülni fog. És sikerült is. Koncentrálni kellett, mert ha egy dolgot eltoltál, azt mindenki látta, akinek volt televíziója. Rengeteg tévéjátékba hívtak, szinte egyikből mentem a másikba. Meg rádióztam. Aztán egy időben szinkron, rádió reggeltől estig. Jó életünk volt. Később, 1987-ben aztán elkezdődött egy teleregény, a Szomszédok, amely minden ember hétköznapjának szerves részévé vált. A férjemet, Horváth Ádámot kérték fel, találjon ki egy folytatásos teleregényt és készítse is el. Három hónapra szerződtek le. Májusban elkezdődött a felvétel, én pedig augusztusban csatlakoztam a gárdához. Annyira izgultam az első forgatáson, hogy remegett a szám. Aztán kiderült, hogy imádja az ország és a három hónapból végül tizenhárom év lett.

– Etus és ön mennyire hasonlítanak egymásra? Egyáltalán kiről lett mintázva a „Tyúkanyó" szerepe?
– Etust a férjem édesanyjáról, Sárközi Mártáról mintázta. Volt szerencsém ismerni őt, bár sajnos nagyon hamar meghalt. Visszatérve a kérdésére, én egyáltalán nem vagyok olyan határozott, okos és komoly, mint amilyen ő volt. De ha tényleg elhitték, hogy ő én vagyok, akkor büszkén mondhatom, jól játszottam el a szerepet. Az utcán a mai napig sokan állítanak meg és kérdezik: hogy vagy, Etus, mi újság a családdal? Már negyedszer ismétlik és még mindig jönnek hozzám. Fantasztikus érzés az, hogy szeretnek.

Életképek politika nélkül
– A Magyar Televízióban jelenleg is futó sorozat az Életképek. Hasonlít az egykori Szomszédokra?
– Az Életképek már három éve forog, pedig az is úgy kezdődött, hogy maximum hatrészes lesz. És tessék. Most forgatjuk a nyolcvanhatodikat. De hogy válaszoljak az ön kérdésére, nem, nincs közöttük semmi hasonlóság. Ez egy családtörténet. Pontosan azért, mert annyira átszőtte az életünket a politika, teljesen politikamentes sorozat. Egy család mindennapjairól szól, ahol a férj elhagyja a feleségét egyik percről a másikra. Szeretik, mert át tudják érezni, és mert jó színészek szerepelnek benne.

– Ön egyébként mindig is színésznő akart lenni?
– Á, dehogy. Fiatal koromban mindenfélével akartam foglalkozni. Egy időben például az újságírószakma is imponált. De volt egy olyan pillanatom is, amikor édesapám után vegyész akartam lenni. Tudja, a papám szerves kémiával foglalkozott. Kossuth-díjas akadémikus, vegyészprofesszor volt. De az érzés, hogy én is vegyész legyek, nagyon hamar elmúlt, mert rájöttem, semmi közöm a kémiához. Egy nap aztán ráébredtem arra, ha színész leszek, akkor mindig más lehetek. Mindig is nagyon érdekelt a képzőművészet, a zene. Minden, ami a művészetekkel kapcsolatos. Rájöttem, hogy a színészmesterségben minden benne van. Ebbe minden belefér, ami engem érdekel. Aztán egy szép napon közöltem a családommal a hírt. Teljes megdöbbenéssel fogadták bejelentésemet, hogy én márpedig színésznő leszek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Loch Ness – vagy nem lesz?

Egy kis helyi újság 1933. május 2-án arról számolt be, hogy a Ness-tó északi partján egy asszony hirtelen így kiáltott fel: Nézd, John! Mi az ott? Tovább olvasom