Kisalföld logö

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 21°C Még több cikk.

Mindenszentek és a Vitéz lélek

Eperjes Károly elfoglalt ember. Élete egyszerre köti a fővároshoz, az ottani színházakhoz, Veszprémhez, ahol a teátrum művészeti vezetője, külföldi meghívásokhoz, más játékterekhez, filmezéshez. Mi mégis úgy beszélünk róla, mint földinkről, aki Hegykőről indult el, és ide mindig hazajön. Sopronban életében először műsorra tűztek egy olyan darabot, melynek plakátján a neve hivatalosan is a rendezte szócska mellett szerepel. Beszélgetünk vele erről is, és a Vitéz lélek győri vendégszerepléséről, de mindenszentek és a halottak napja ünnepéről is.
– Az ember éli a mindennapjait, de az ünnepek közeledtével kicsit mindenki készülődni kezd. A mindenszentek és a halottak napja nyilván az ön számára is fontos, és ellátogat megyénkbe, szülőföldjére ilyenkor.

– Minden ünnepre igyekszem keresztényként készülni. Ez esetben lelki felkészülésem központjában az Istenről és szeretteinkről való megemlékezés szerepel. Az emlékezés tehát a szeretteinkről szól, akik testben nem, már csak lélekben vannak velünk. Valóban, ahogyan mondja, a legtöbb sírom a megyéhez köt engem. Ám ilyenkor a családommal nem csupán a hegykői, a veszkényi, az iváni, a maglócai sírokat látogatjuk meg. Hacsak tehetem, elmegyek a nemzeti sírkertbe és a Farkasréti temetőbe meglátogatni nagyjainkat Montágh Imrétől Csontváryig, Bubiktól Adyig... és a síroknál megállok egy-egy fohászra.


– Sok munkája van, érthető lenne, ha mondjuk a szülőföldre nem minden évben tudna hazatérni a halottakra emlékezni.

– Eddig nem volt példa arra, hogy ne mentem volna el. Ha tehettük, mindig otthon ünnepeltük a húsvétot, a karácsonyt is. A színész persze olyan foglalkozás, mint az orvos vagy a pap. Ha menni kell, hát menni kell, de talán csak egyszer fordult elő, hogy elszólított ilyen ünnepeken a hivatásom.


– A halottak napjáról, már csak a nevének kiejtésétől is sokan elszomorodnak. Az ön számára is szomorú ünnep ez?

– Részben örülnünk kell, hogy rokonaink, barátaink, a számunkra fontos emberek Isten szeretetében megnyugodva hazaérkeztek. Másrészt azért él bennünk a fájdalom, hiszen jó lenne most is magunkhoz húzni őket, hiányzik az, hogy beszéljünk velük, hogy megsimogathassuk az arcukat, hozzájuk érjünk. Én azt gondolom, ezen nem szabad keseregni, mert az imáival ki-ki át tudja ölelni őket. Magam ezt mindennap igyekszem is megtenni.

Eperjes Károly
Eperjes Károly

– Ünnep, bár teljesen más jellegű, színházi ünnep lesz egy héttel mindenszentek után Győrött a Richter Teremben. Tamási Áron Vitéz lélek című darabját mutatják be. Sopronban nagy sikerrel játsszák ezt a színművet, de a győri közönség még nem láthatta. Pedig amikor legutóbb személyesen találkoztam önnel, Nagy Viktorral, a győri nemzeti jelenlegi direktorával sétált Győrben egy előadás szünetében a nagy színházi márványcsarnokban. Lehet szorosabb kapcsolat a két teátrum között?

– Kedves a felvetése, de ha nem haragszik, pont a Kisalföld tette szóvá, miért akarok ide jönni színházat vezetni...


– Művész úr, írtunk arról, itt járt, de hogy ne jöjjön, arról nem...

– Rendben, az ember a saját helyén nem lehet próféta, szerencsére máshova szívesen hívtak, és mára látszik, ahova mentünk, ott megháromszoroztuk a nézőszámot. Egyébként azt gondolom, Győr karizmatikus igazgatót kapott, aki jó helyzetet teremt majd, és értékes darabokkal, jó színvonalon működteti a színházat. Arról pedig, hogy milyen lehet a kapcsolata Sopronnak és Győrnek, Darvasi Ilonának és neki kell egyeztetnie. A kérdést is igazából nekik kellene felvetni. Győr és Sopron között mindig is volt rivalizálás. Sopron is vármegye volt és Győr is, Trianon után kettőből egyet csináltak. Ezt az ellentétet valóban csak úgy lehet feloldani, ha a sportban, gazdasági területen, művészeti téren jobban együttműködnének. Azt gondolom, erre mindkét városban megvannak a szakavatott emberek. Bár ebben a gazdasági helyzetben nincsen könnyű dolguk, a színházakat is eléri a válság, ezek az intézmények sem lehetnek sajnos kivételek. Egyébként Győr és Veszprém közös munkáin is dolgozunk.


– Szerencsére erről még nem beszélnek, a darabok is megszületnek. Többek között a Vitéz lélek, amelyet nem csupán játszó színészként, de mint rendező is jegyez.

– A soproni színházzal az 55. előadásra készülünk, ez pont Győrben lesz. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha elmondom, nagyon nagy siker. Annak idején azért csináltuk meg, mert 2004. december 5. (a kétigenes választás – a szerk.) annyi fájdalmat okozott nekem, nekünk, hogy valahogyan beszélni kellett róla. Többször kértek fel már arra, rendezzek, de a Vitéz lélekig nem vállaltam. Ám a „Magyar Hamletként" is számon tartott Tamási Áron-darab megmutatja, hogy Istenre tekintve miként lehet nehéz helyzetből is felállni, újra felépíteni magunkat, családunkat, nemzetünket. A darabnak gyönyörű mondanivalója van, bőséges humorral, lírával, bíztam benne, rendezőként színésztársaimmal át tudom ezt majd adni a nézőknek. Azt hiszem, sikerült, mert számtalanszor volt már, hogy sírva, sőt nem egyszer felállva tapsoltak a darab végén.


– Őze Áron, Koncz Gábor, Bregyán Péter, Nagy Anna – parádés névsor, a szereplőket ön válogatta?

– Nem válogattam, hanem kiosztottam a szerepeket. Azt néztem, ki tudja a legjobban megoldani a feladatot. De nem ez az első szereposztás. Játszottuk Gyulán és Esztergomban határon túli színészekkel. Mikor aztán Darvasi Ilona meghívta a produkciót Sopronba, át kellett osztanom a szerepeket. Én is bekerültem – eleinte nem játszottam benne, Horváth Sanyi bácsi azonban megbetegedett, és mindenki azt mondta, én tudom a legjobban a szerepét mint rendező, vegyem át. Beugrottam és rajtam maradt.


– Mostanában nem csupán a színpadon kell a vitézség, készül a színházi törvény, azt mondják, ebben a szakmának meg kell küzdenie a saját jogaiért. Részt vesz ebben?

– Természetesen foglalkozom vele, mert az embernek mint színésznek ez is dolga. A megfelelő helyeken megteszem az észrevételeimet, bár úgy látom, egyelőre még vajúdik a dolog. Amíg ez így van, inkább a munkára koncentrálok.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sopronhorpács nótása

Ritka búza, ritka árpa..., Piros, piros, piros..., Ez a kislány azt hiszi... – ha valaki… Tovább olvasom