Kisalföld logö

2018. 06. 19. kedd - Gyárfás 19°C | 28°C Még több cikk.

Mindenkinek szóló pártüzenetek

A plakátművészet mint műfaj kihalására figyelmeztetnek a szakemberek a választási reklámháború közepén.

A plakát egy gondolat és a művészi megformálás együttese – mondta Pócs Péter az újonnan alakult Magyar Plakát Társaság minapi bemutatkozó kiállításán, a budapesti Lengyel Intézetben. A tárlat segélykiáltás: a plakátművészet mint műfaj kihalására figyelmeztet a választási kampány azon szakaszában, amikor elkezdődött az utcai politikai plakát- és szórólapháború.

„Tovarisi, konyec"

A legismertebb magyar politikai plakát címre méltán pályázhat a történelemtankönyv Tanácsköztársaság című fejezetéből szinte mindenki számára ismert, Berény Róbert Fegyverbe! című alkotása, mely forradalmi szimbólummá vált – magyarázza tanítványainak a 36 éve oktató Pölös Endre, a szegedi Tömörkény István Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola művész-tanára. A Konecsni György plakátművész utolsó osztályában végző grafikus tanítványai munkáit mutatva demonstrálja: apró elemekből épül föl, többféle stílusirányzat megismerését követően, bonyolult alkotófolyamat eredményeként születik meg a jó plakát, amelynek legfőbb ismérve: az intellektuális töltet, a szuggesztivitás, a megszokott világ mögöttesének fölvillantása.
Fejlődött és visszafejlődött a politikai plakát a rendszerváltozás óta. Az akkori csúcs: talán Orosz István „Tovarisi, konyec"-e, az MDF díjnyertes plakátja, amit akkoriban a szabadságukért küzdő balti népek is felhasználtak. A Fidesz csókolózós plakátja is emlékezetes: Honecker és Brezsnyev smárol, alatta ugyanilyen pózban egy fiatal pár is, és a két kép közt a felhívás: „Tessék választani!". Az SZDSZ „Tudjuk, merjük, tesszük" kijelentésének tartalma mára már mást jelent. Az MSZP-é pedig különösen hiteltelen: „Dolgozói tulajdont!" – kiáltja a két, fogaskereket nézegető szaki alatti fölirat.

A hatás művészete

A plakát egy információhordozó reklámfelület – véli Markulik Balázs. A Szabadkán színházi plakátjainak tárlatával 2001-ben föltűnést keltő grafikus ma Szegeden, a lapjainkat is gondozó kiadó alkalmazott grafikusaként dolgozik. Saját tapasztalata alapján mondja: a mai politikai plakátok „szakmailag a helyükön vannak", ugyanakkor kevésbé művésziek, üzenetük végletesen leegyszerűsítő, nem gondolkodásra késztető. Szerinte a XX. század vizuális dömpingje nem azt eredményezte, hogy fejlődött képi látásmódunk. Inkább az általános leegyszerűsítés jellemző, aminek oka a globalizáció, az amerikai ízlés eluralkodása, a számítógépek eredményezte egyformaság.
A kereskedelmi és a társadalmi célú reklámok között a formanyelv és a hatások eszköztárának szempontjából alig van különbség – rögzíti Sas István Reklám és pszichológia című, tavaly megjelent könyvében. A politikai plakátok esetében is fontos a figyelemfelhívás, a blikkfang, a tömörség, a világos üzenet. Ugyanakkor – a pszichológus szerint – a társadalmi célú reklám vagy a természetes önzéssel bíró „ösztön Én-re", vagy a valóságelv alapján működő „Én-re", vagy a morális „felettes Én-re" hat, amely képes az önzetlenségre és a másokkal való együttérzésre. E motivációs különbségek miatt azonban az első esetben a fenyegetettség, a másodikban az érintettség bizonyítása, a harmadikban az empátia megteremtése a cél.

A reklám reklámja

„A reklámozás története nem más, mint a hasznok és hozamok változásának, illetve az ezekről szóló ígéretek változásának alakulása. Az emberek csak a fogyasztói hasznok nyelvére lefordított értékeket veszik meg" – írja Sas István. Ugyanakkor „a reklám világában egyetlen szabály sem maradhat örök érvényű. Mihelyst egy szabály kialakulni látszik, azonnal új megoldásokat kell keresni. A kreativitás jelentősége ebben az összefüggésben emelkedik mindenek fölé."

Szín és szlogen

A plakátokon is érvényesül a reklám új útja: nemcsak a színek adhatnak új jelentéstartalmat például egy változó pártnak, hanem e „márka" ad új jelentéseket a színeknek. Gondoljunk csak például a narancsszín és a Fidesz összetartozására, vagy az imázst váltó MSZP „Coca-Cola-vörösére" és „Mol-harsányzöldjére", amit kiegyensúlyoz a fehér betűkből álló üzenet. A figyelemfelkeltés örök és biztos kellékei közül a kutya és a cica még hiányzik, de a gyerek és a nő a Fidesz, az MSZP és az SZDSZ plakátján is helyet kap.

A társadalmi célú reklámoknál – így a politikai plakátok esetében is – az alacsony érintettség miatt az üzenet célba juttatásához sokkal drasztikusabb figyelemfelkeltésre van szükség – hangsúlyozza Sas István. Ennek egyik lehetséges módszere a szóbeli információ bravúros sűrítése: a szlogen, mikor a jelek egy kicsi változtatással az asszociációk legtágabb körét indítják be. A jelen kampányban ilyen lehet a kampányában az ötletre mindig is sokat adó, de a közvéleményt megosztó SZDSZ, amely most épp a Miatyánk egy mondatát alakította át: „Jöjjön el az én országom..." Az MSZP „Megcsináltuk", vagy a Fidesz „Rosszabbul élünk..." – különböző csoportoknak szóló – ismételgetése kevésbé hatásos. Az MDF cumis, vagy halottasházas plakátjának üzenete pedig nem elég átütő.

Eltűntek hát a művészi igényű politikai plakátok az utcákról, de a képi manipulálás maradt. A valódi plakát provokál, merész, mindenki figyelmére érdemes kérdéseket feszeget. A rendszerváltozással nagykorúvá növekedő, ötödik választására készülő Magyarországon nem lehet eleget hangsúlyozni: plakátok nélkül csonka a demokrácia.

Hiányzik a jó ízlés és a mértéktartás

A jó ízlést és a mértéktartást hiányolja a mai választási plakátokból Kelemen Benő Benjámin grafikus. A művész még nem készített választási plakátot, ám mint mondja, kettős érzelmekkel fogadna el egy ilyen megbízatást.
Mint minden más jellegű plakátnak, a választásinak is figyelemfelkeltőnek kell lennie, ám az ehhez használt eszközöket jobban meg lehetne válogatni - összegezte véleményét a mai választási plakátokról Kelemen Benő Benjámin grafikus. A művész szerint a plakátok készítőinek kellő mértéktartással és megfelelő ízléssel kellene megfognia és meghökkentenie a „célközönséget„.

Az eszközöket tekintve nem feltétlenül célszerű például gyerekeket vagy idős embereket használni a választási üzenetek továbbításához. Kelemen Benő Benjámin úgy véli, a jelenlegi választási plakátokból hiányoznak az igazi üzenetek, amivel elsősorban el lehetne érni a megfelelő hatást.
A grafikus választási plakátot ezidáig még nem készített, bár jelenleg dolgozik egy ilyen megbízatáson, ám az nem az országgyűlési voksolásra szól. Mosonmagyaróvár egyik választókörzetében márciusra kiírt időközi helyhatósági választásra egy régi jó ismerőse, aki jelöltette magát kérte fel erre a feladatra. A művész mint mondja egyrészt szívesen vállalna ilyen megbízatást a „nagy politikának„ is, ám attól tartana, hogy nagy elkötelezettévé kellene válnia az adott pártnak, a közvélemény pedig könnyen össze mosná az adott művészt a „megbízóval„. Másrészt viszont azért nem vállalna ilyen megbízatást, mert szerinte a mai választási plakátokat már elsősorban nem a grafikusok találják ki. Önálló gondolataikat nem jelentethetik meg a munkájukban, hiszen egy-egy párt teljes kampánya egy pontról pontra kitalált marketing koncepcióra épül.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három évtizede győri színpadon

Születés- és névnapja is közeleg, s ahogyan mondja, szerencsés, mert a színpadon ünnepelhet. Tovább olvasom