Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Minden korban beszéltünk a szexről

Hajlamosak vagyunk hinni: ˝erkölcsösebbek˝ voltak a letűnt korok emberei. Holott középkori novellákat, leveleket olvasgatva kiderül: talán nyíltabban is kezelték a ma tabutémának számító szexualitást, mint mi.

A népdalokban, mesékben sem mindig fogalmaztak virágnyelven a szerelemről, tudtuk meg Berecz Andrástól, a népszerű mesemondótól.

˝Ha élek, és tisztességemre jövök haza, ezt fogadom, hogy legott egy gyermeket csinálok.˝ Bár hajlamosak vagyunk a prüdéria netovábbjaként elképzelni a katolikus egyház befolyásolta középkort, ezt a sort Batthyány Ferenc horvát–szlavón bán feleségéhez, Svetkovich Katalinhoz intézett levelében találjuk 1526. augusztus 1-jéről – a mohácsi csatából hazatérő férj azonban ígéretét nem váltotta be. Az embereket hétköznapjaikban akkor is ugyanazok a dolgok foglalkoztatták, mint minket: az étel, az ital, a munka, az időjárás, a szemét vagy nem szemét főnök a földesúr személyében... és természetesen a szerelem, a szex. Aminek hangot is adtak – néhol finoman, homályosan, néhol azonban meglepő szókimondással.

Berecz András
Berecz András

˝Mikor láttam, hogy a gyerek kicsi, törekedtem rá, hogy elébb lefektessem, aztán mondjak egy jó mesét. Amikor láttam, hogy a leánka 16 esztendős, igyekeztem, hogy elébb mondjak mesét, osztán ügyesen lefektessem. Az asszonyná? Fiam, ott má nincs mese...˝ – idézi a kétértelmű sorokat Berecz András előadói estjein. Mennyire szókimondók a nép ajkán élő történetek? – kérdeztük a mese- és énekmondó néprajzkutatót, aki többek között Erdélyben, Moldvában, a Felvidéken, Somogyban, a Nagykunságban és a Nyírségben gyűjtötte a magyar népmeséket, népdalokat.

– Mindenre van példa, a gazdag fantáziával megáldott, áttételes és az egészen konkrét, nyílt beszédre is. Mivel az előadásaim nagy részén ott a gyerekközönség is, az igazán pajzán meséket a tábortűz mellé tartogatom – felelte a mesemondó. És hogy mennyire kezelték nyíltan a ma tabutémának számító szexualitást? – A falusi ember a természetben él, állatok közt nő fel, látja, hogyan keletkezik az élet – hangzott a válasz. A népdalok állandó szereplője, a szerető utalhatott olyan lányra, legényre is, akit szívesen választana párjának a dal ˝hőse˝, de – ritkábban – konkrét viszonyra is. A vagyon alapján kikényszerített házasságok között sok volt, amely nem működött, ilyenkor bizony szerető ˝állt a házhoz˝ – és erről általában a közösség is tudott.

E. Kovács Péter történész 2008-as, Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyvéből az derül ki: a szerelem, a szex és a különböző testi funkciók, vágyak mindig nyílt ügyek voltak. Sok városban községi pénzen tartották fenn a kuplerájokat – Pozsonyban a bordély bevételéből fizették a hóhért – idézi a szerző az árukapcsolásnak egy szép korai példáját. Az is kiderül, eleink sem fogták vissza magukat, ha elöntötte az agyukat az indulat. Az olvasók fantáziájára bízzuk, mi a mai megfelelője a „fékom húgodat" káromkodásnak, amely ekkor a szeretkezésre vonatkozó legdurvább kifejezésnek számított.

Legyen az ember úr vagy paraszt, az ösztönök diktálta késztetésekről szívesen beszél – vagy ha nem mer, legalább olvas. Olykor énekel is, legalábbis erre utalnak egyes magyar népdalok bújtatottan vagy egészen nyíltan erotikus sorai: ˝Ez a legény picike, / nem fér rá a bilire. / Széket tesznek alája, / úgy mászik fel a lányra˝ – hangzik el a Pajzán népdalok című válogatásban. És még a mai ˝erkölcstelen˝ dalszövegeken háborodunk fel? Annak idején aligha tették ki a tizennyolcas karikát, amikor ezek a dalok felcsendültek – gyermek és felnőtt egyaránt jóval közelebbről látta a másik életmódját, halálát, születését, mint ma. Berecz András azonban arra hívta fel a figyelmet: a normális, erős faluközösségekben a szerelem két ember ügye volt, mindenkinek természetes volt, hogy nem ˝kukkol˝. Más volt a helyzet a mélyszegénységben élő családoknál, ahol egyetlen helyiségbe szorult össze több generáció.


Szabados szerelem


Pósán László történész A nemiség és testiség szemlélete a középkor és a reneszánsz idején című tanulmányában fogalmazta meg: a rendelkezésre álló, viszonylag kevés forrás azt bizonyítja, hogy a középkori szerelem szabados jellegű volt. A házasságtörés nem számított különleges eseménynek, ahogy a törvénytelen gyerek születése sem, és a lovag szolgálatáért szexuális fizetségben is részesülhetett – ennyit a lovagi költészetben megénekelt elérhetetlen szerelmesről. Inkább az volt feljegyzésre méltó, ha egy nemesúr szokatlanul hűségesnek bizonyul.

Olvasóink írták

  • 1. maradando 2010. január 15. 02:27
    „Asszonyok ágyba, köröz a gólya, nincs munkája !”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felhőt karcoló emberi vágyak

Hegyként tornyosul a horizont fölé a világ legmagasabb épülete, a 828 méter magas Burdzs Kalifa… Tovább olvasom