Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Miénk volt a tér

A Sziget Fesztivál szervezői idén semmit sem akartak a véletlenre bízni. Már ami a kezdést illeti, ugyanis nagyobb durranással aligha nyithatták volna a bulifolyamot, mint az LGT koncertjével. Előre mondom, jól tették.
Túlzás nélkül: felfokozott várakozás és jelentős sorban állás előzte meg a műsort. Találkoztunk győriekkel, akik már nem kaptak jegyet, s csak szerencséjüknek köszönhetően jutottak mégis be a Szigetre.

Csak az jöjjön, aki bírja

Az öt évvel ezelőtti LGT-fesztivál mintájára ezúttal is a Képzelt riport dalai melegítették be a közönséget. Nekem volt vele némi bajom. Az előadók valahogy nem számoltak azzal, hogy ez nem színdarab, a történetből kiragadott daloknak ebben a közegben nem kell olyan drámainak, véresen komolynak lenniük (merthogy nem is lehetnek), mint egy kőszínházban. Sokkal lazábbra, vidámabbra kellett volna venni a figurát egyik-másik előadónak. Ahogy azt Lovasi András tette a Ringasd el magad már-már groteszk előadásával. No de lássuk a medvét!
Kritikai észrevételeim itt is lesznek, de azt inkább a végén.

Szerintem a „koncert" nem is igazán jó kifejezés az LGT keddi produkciójára. Sokkal inkább „előadásnak" mondanám. Hiszen egy szemmel láthatóan gondosan és pontosan megtervezett, megszerkesztett, kerek produkcióról volt szó. Már a kezdés jól kitalált és jól előadott volt. Presser egyedül lépett a színpadra és ült zongorához. A „Fiú" dallamaira, pontosabban a „csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja" hívásra megérkezett előbb Somló, majd Karácsony, s immár hárman ültek a zongoránál. Aztán Soltival kiegészülve rendesen a húrok közé csaptak. Nem érdemes a nótákat sorra venni, korlátozott a terjedelem. Mert aki képes volt számolni őket, biztosan harminc fölé jutott.

Apák és gyermekek

Érdemes azonban néhány dolgot megemlíteni. Például azt, hogy az LGT-gyerekek is felvonultak a színpadra, és nem pusztán jópofiságból. Együtt zenélt, énekelt apjával a két Karácsony lány és a Somló ikerfiúk. Az „Áldd meg a dalt" így még nem is láttam, hiszen azt mindig Karácsony saját zongorakíséretével adta elő, most viszont a gitáros maradt a kaptafánál. Talán azért, hogy lányai mellett állhasson egyszer a színpadon? Mindegy, jó volt.

Nem szabad kihagyni a különlegességek sorából Somló produkcióját. Ő egyszer csak gólyalábon tűnt fel, s a magasból énekelte, szaxofonozta végig az egyik dalt, emlékeztetve rá, hogy a manézsban is otthonosan mozog. S ő volt a főszereplője a „Primadonna" köré kerített történetnek is.

Jó volt a már-már elmaradhatatlan dobshow is, de most a kiegészítő emberekkel, rokonokkal együtt vagy tízen-tizenöten dörömböltek egyszerre a színpadon. Aztán ezúttal egy rezesbanda is bekapcsolódott a muzsikába.

Érdekes volt, amikor az LGT-s legények lejöttek a nép közé, azaz a színpad előtti biztonsági sávban énekeltek-zenéltek egyet, akusztikusan néhány szép dal (Ha a csend beszélni tudna, Miénk itt a tér) erejéig.
Akadt azért, ami nem tetszett, döntően a zenekar kompeten-
ciáján kívül eső dolgok ezek. A koncert első órájában például egy helikopter körözött és berregett a nézők feje felett. Roppan zavaró és bosszantó volt, egy idő után már szórványos füttyszó, bekiabálás és ökölrázás mutatta, mindenki máshová kívánta az égi tüneményt, ami szerencsére egyszer csak tényleg eltűnt. Hogy mit keresett ott, nem tudni. Talán egy újgazdag hülye gyerek vitte el egy körre a legújabb csaját, ez volt az egyik tipp a környezetemben. Valószínűbbnek tartom, hogy valamelyik kereskedelmi tévé készített pár százezerért egy öt másodperces vágóképet a szigeti híradásához. A legbosszantóbb az lenne, ha a közszolgálati tévé tette volna ezt (tudomásom szerint az MTV rögzítette a koncertet).

Próbatétel 6 órán át

Aztán a hangosítással is gondok voltak. Rég hallottam komoly koncerten olyat, hogy a hangszóró besípol (ami anno persze normális jelenség volt). Nos ez itt néhányszor megesett. Aztán az is előfordult, hogy a kivetítőn láttam, ahogy valamelyik zenész üti, fújja hangszerét, csak épp nem hallottam. Talán rossz helyen álltam. (Lehet egy jelentős koncerten rossz helyen állni?)

S ha már az állást említettem: aki tényleg mindent viszonylag közelről akart látni, annak számításaim szerint 5–6 órát kellett egy helyben állnia a tömeg közepén. Egyrészt időben kellett érkezni, aztán a Képzelt riport volt háromnegyed óra, utána ugyanekkora szünet, majd a bő háromórás(!) LGT. Nem illik ide, mert esetünkben azért nem igaz a frázis, miszerint a kevesebb több lett volna. Jómagam az előadás minden részét élveztem, ám fizikailag tényleg fárasztó volt, és bizony kitartás kellett az utolsó hangokig maradni. Nem sikerült mindenkinek (sajnálhatják). Továbbá azt vettem észre, a közönség jelentős része azért jött s azt várta, hogy a régi locomotivos nóták hangozzanak fel sorra, mégpedig úgy, ahogy annak idején, ahogy azt megszokták. Az egyébként nagyszerű zenei betétek többeket mintha untattak volna, a tömegzaj legalábbis ezt sejtette. Tán érdemes mindezeket megfontolni a legközelebbre. Ami, remélem, miközelebb, azaz mielőbb lesz.
Rablás!
Az autóval érkezők örök gondja a parkolás. Az egyik közeli gyártelep tulaja idén is parkolót csinált a területéből. A sorompós kapuhoz közeledve nem értettem, miért jönnek szembe az autók, miért nem hajtanak be. Talán megtelt? Nos, kiderült, más volt a gond. „Napi parkolójegyet tudunk adni, háromezer forintba kerül" – tudatta velem egy úr, kezében jegytömbbel. „Rablás" – válaszoltam, és elgördültem a mintegy ötszáz méterre lévő nagyáruház parkolójába. Nyolcezer a napijegy, oké. Három a parkolás? Nem. Ez elvi kérdés!

Kőkemények voltak

Mert akármilyen szeplők is akadtak azon az estén, maradandó élményt adott a banda meglett korú vagy éppen ifjú rajongóinak egyaránt. Több olyan pillanat volt például, amikor a zene közben csak egy-egy taktus, egy-egy dallamfoszlány idézte valamelyik régi sikert, és a közönség vette ezeket a jeleket, s máris dúdolta, énekelte a dalt. Ilyen volt az „Ezüst nyár", vagy a legvégén a „Neked írom a dalt". Mindebből is látszik, zenekar és közönsége kölcsönösen bízott egymásban. S mint már annyiszor, ezúttal sem kellett csalódnia senkinek.

Somló Tamás pólóján virított a felirat: Kemény légy, mint a Rolling Stones! Nos, a zene nyilván nem volt olyan kemény, mint amilyen a világhírű banda sajátja, de az LGT zenészei kőkeménynek bizonyultak, kitettek magukért. A közönségért. Köszönet érte!

Somodi Géza
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar horda Ázsiában

Ezer kilométert a Góbi sivatagban lovagolni és ott paprikás csirkét főzni – a legkevésbé sem… Tovább olvasom