Kisalföld logö

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 30°C Még több cikk.

Méregdrága örökség

A ház Győr-Újvárosban, a Somos utca 15. alatt áll. Az utcai front lelépve talán ha huszonöt méter, kis töréssel a folytatása még ugyanennyi. Legalább kétszáz éves, ritka emléke a hajdani győri paraszti-polgári életnek. Műemlék és annak is nagy érték. Örökségnek harmincmilliós vagyontárgy, de ahogy gazdája mondja, őket akár a sírba juttató gond...
A győri újvárosi, Somos utca 15. számú ház kívülről nézve éppen csak össze nem dőlő épület. A falat vakolat legfeljebb a tető alatti magasságban borítja, ablakaiban az üveget berakott téglával helyettesítették. Az épület egyik oldalát kívülről megbontották, akár az aranytömböket rejtő trezor falát szokás, valakik könnyebben vélték onnan kerülni beljebb. A ház hajdani nagy kéménye tetőmagasságig visszabontva. Az utcáról nézve siralmas látvány. A tulajdonosok megválnának tőle, a műemlékekre figyelők lebontani nem engedik, hogy új épüljön a helyére. A ház a tehetetlenség mementója, romhalmaz, amelynek van még varázsa. Ha lenne befektető, ki tudja, talán Győr-Újváros egyik nevezetessége lehetne.

A varázslat akkor kezdődik, amikor belépünk az udvarra. Az úgynevezett mór téglából épült háznak boltíves a tornáca, a látvány időutazásra csábít az időkbe, amikor Petőfi Sándor még meg sem született. A Somos utcai nagy portán két konyhája volt az épületnek, éjszakánként a munkában megfáradt népes család tagjai tértek pihenőre a vastag falak között. Faragott, hosszú kővályúból itatták az ökröket. Máig megmaradt valamennyi a kővályúból. Kicsit arrébb a gabona tárolására szolgáló hombár is megvan, s az istálló, ahol az ezernyolcszázas évek elején az igavonó állatokat tartották.

Fotó: Szük Ödön
Fotó: Szük Ödön

„A kéményt bontattuk le az örökségből a műemlékiek kötelezésére, pedig nem én mondom, a szakember is azt állította, hogy a kémény volt a ház legstabilabb része. Ugyanis külön építették, illeszkedett az épülethez, de nem függött tőle. Ám ha parancs..." – idős Farkas Szabó Jenő és nővére, Németh Lajosné fő tulajdona a ház, további négy személynek is van benne tulajdona, a nővér fivére két-két gyermekének. A nagy portás házat legalább kétszáz évesre becsülik, a paraszti-polgári élet már-már kivételes, ritka, máig megmaradt és fellelhető értéke Győrben. Már három évvel ezelőtt is harmincmillió forintra értékelték, fizethették utána a jó pár százezer forintot az örökösök. Valóságos kincs, miért érzik hát úgy, hogy méregdrága örökség a ház? Amelyből pénzt egyetlen fillért se vehetnek ki, ellenben, ha lenne, tíz és tíz milliójukat nyelhetné el.
Az ok egyszerű: az öreg ház nem lebontható, a hozzátoldott gazdasági épület sem. Ráadásként még a telek is megoszthatatlan, a Somos utca 15. műemléki védelem alatt áll. Az örökösök abból indulnak ki: harmincmillióra becsülték, viszont kétszer többe kerülne az eredeti állapotba való helyreállítása vagy még többe. Idős Farkas Szabó Jenő hatvanhárom éves, tizennyolc éve rokkantnyugdíjas, kilencven százalékban nem hall.
Fotó: Szük Ödön
Fotó: Szük Ödön

„Honnan lenne pénzünk a helyreállításra? Megválnánk mi az ingatlantól, de csak telekként vennék meg. A romház senkinek sem kell. Márpedig azt innen a hivatal miatt lebontatni nem lehet. Csapdahelyzetben vagyunk, a gazdagságunk megnyomorít, sírba juttat minket. Eladni nem tudjuk, megőrizni az állagát szintén nem. De még attól is kell tartanunk, ha nem újítjuk fel, ha hagyjuk, hogy összedőljön, még minket büntetnek meg."

Fotó: Szük Ödön
Fotó: Szük Ödön

A Somos utcai épület örökösei, a két család a maga költségén statikust bízott meg, aki életveszélyesnek mondta a házat. Nem nyilvánította, mert ez nem állt módjában. Azt viszont adatokkal támasztotta volna alá, hogy az öreg épület emberi tartózkodásra alkalmatlan. Figler András, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal nyugat-dunántúli irodájának vezetője úgy vélekedett, az egy dolog, hogy mit állapított meg és mond a statikus... Az életveszélyt nem feltétlenül bontással kell és lehet elhárítani. Az irodavezető nagyon jellegzetesnek tartja a Somos utcai házat, megőrzendőnek értékei miatt. Tisztában van vele, hogy az ingatlant az épület jelenlegi állapotában csak telekként tudnák a tulajdonosok értékesíteni, ám az épületet nem bonthatják le, mert ahhoz a hivatal nem járul, nem járulhat hozzá. Régóta javasolják azt az örökösöknek, hogy készíttessenek az ingatlanra hasznosítási tanulmányt. A Széchenyi Egyetem hallgatói felmérést már készítettek az épületről. Az irodavezető meghallgatva a laikus újságíró okoskodását, miszerint építészeti beavatkozás nélkül a már most is rossz állapotú ház állaga tovább romlik, és csak idő kérdése, hogy összedőljön, elmondta: nem az a cél, hogy hagyják összeroskadni. Az ellenkezője. Ha összedőlne az épület, csak akár részlegesen is, ez nem maradna következmény nélkül. Mármint az örökösökre nézve. Az ingatlanok tulajdonosainak ugyanis kötelességük jó állapotban tartani ingatlanjukat. Arra a kérdésre pedig, hogy az örökségvédelmi hivatalnak nem lenne-e módjában pénzzel is hozzájárulni az értékes műemléki ház helyreállításához, Figler András azt válaszolta, hogy csak szűk pénzügyi keret áll rendelkezésükre, veszélyelhárításra csupán. A hivatalvezetőnek az a véleménye, hogy sok mindent lehetne kezdeni az ingatlannal, ám ehhez ők csak tanáccsal szolgálhatnak, a döntés a tulajdonosoké. Véleménye szerint a tulajdonosokkal együttműködve lehet megoldást találni, de ehhez mindkét fél együttműködési szándéka szükséges.

A lényeg, hogy a Somos utcai ház örökösei nem adhatják el a műemlék épületet, de csupán az, hogy a mai állagát megőrizzék – nem az, hogy oly módon állítsák helyre, hogy lakhatóvá váljon –, is súlyos összegekbe kerülne.

Olvasóink írták

  • 1. Hozzászóló 2008. július 21. 11:57
    „Miért is lett az a végkövetkeztetés, hogy nem adhatják el? Ezt honnan szedte az újságíró? A saját cikkével nincs tisztában? Végig arról volt szó, hogy nem tudják eladni és nem arról, hogy nem adhatják. Az örökséget pedig egyébként nem lett volna kötelező elfogadni. Neki kell állni intenzíven vevőt keresni, másoknak is sikerült. Esetleg nem nyerészkedni kellene rajta és olcsóbban adni. Ismét egy olyan szitu, amikor a tulaj be akar vasalni annyit amennyit csak bír, tenni semmit nem tesz, de azért sír egy kicsit a támogatásért. Persze nyilván egyszerű lenne eladni 10 lakásos társasháznak minden szívbaj nélkül.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gaudí épületei öntik a zenét és a mozgást

Akkor is megírta volna a „Gaudí" balettet, ha nem rokona a világhírű építésznek, vallja Gaudy… Tovább olvasom