Kisalföld logö

2017. 06. 24. szombat - Iván 18°C | 33°C Még több cikk.

Marosvásárhely színpadán

Nem választotta a fővárost és Kaposvárt sem – ehelyett a marosvásárhelyi színművészeti egyetemen kezdi meg tanulmányait a győri Badics Petra, akinek régi álma válik valóra azzal, hogy színészmesterséget tanul. Hogy ez az álom éppen Marosvásárhelyen, az általa ékszerdobozkának tartott kisvárosban teljesül, az a véletlen, meg kicsit a szerencse műve.
Szép, szőke lány álmodó, nagy szemekkel, aki húszévesen szinte érett nőként beszél a világot jelentő deszkákról, az imádott mesterségről, amelyet színészetnek tartanak.

– Illyésné Mezei Magdolna tanárnő próbált legelőször némi utat mutatni ebben a számomra kicsit még bonyolultnak tűnő világban – mondta el Badics Petra. Indultam ilyen-olyan versenyeken, de igazán egy irodalmi est hatott rám, amelyet Krasznai Tamás előadásában hallottam. Kerestem a darab szövegkönyvét, mindazokat a lehetőségeket, amelyek közelebb vihetnek a művészethez, a színházhoz.


– Eszerint már most van példaképe...

– Sok példakép körül választhatnék, de legtöbbet az édesanyámnak köszönhetek, akire roppantmód fölnézek, ugyanakkor a Proszcínemum Színitanoda tanárai adtak olyan alapot, amellyel bátran indulok az utamon.


– Több egyetemen, főiskolán tanulhatott volna itthon. Miért éppen Marosvásárhelyet, a színművészeti egyetemet választotta?

– Elbűvölt a város, a légköre, az ott élő emberek. Noha előtte soha nem voltam még Romániában, rengeteg negatívumot hallottam az országról, a helyről. Döbbentem figyeltem, hogy odaát sok esetben jobban őrzik a magyar hagyományokat, mint itthon, s úgy viselkedtek velem, mintha ezer éve ismernének. Tiszta szívűek, legalábbis én csak ilyen emberekkel találkoztam. Ez tükröződik a színjátszásban is, ott még tényleg értékelik a nyelvet, a pillanatot, ha felmegy a függöny, úgyhogy örülök neki, hogy ott kezdhetem a tanévet.


– Miért, mi a baj itthon? Mi a gondja a hazai színjátszással?

– Az egyik tanárom, aki búcsúztatott bennünket a tanodában, mintha a közepébe talált volna, amikor megjegyezte: nagyon rosszkor választottuk ezt a pályát. A magyar kultúra csődben van s ez a színjátszáson is meglátszik. A művészet már jó ideje javarészt a pénzről és a politikáról szól, ami óriási baj. Az emberek azelőtt szórakozni, feltöltődni jártak a színházba, ehelyett most egészen mást kapnak. Elég, ha a Győri Nemzeti Színházban történtekre gondolunk. Csak remélni merem, hogy mire én játszom, ez jó irányba változik.


– Féltik a szülei?

– Hát persze, ugyanakkor drukkolnak is nekem. Féltenek a távolságtól, a jövőtől, a majdani boldogulástól, ugyanakkor mérhetetlen szeretettel támogatnak, segítenek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A legbékésebb Nobel-díjas

Oslóban bejelentették, hogy a Nobel-békedíjat idén Martti Ahtisaari finn békeközvetítőnek ítélték… Tovább olvasom