Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

Marosi István: A zene örök életre útravaló

Augusztus elejétől összevonják a Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskolát és a Richter János Zeneművészeti Szakközépiskolát. Közös irányítású intézmény születik meg, amely továbbra is Bartók Béla nevét viseli majd. A Bartók-iskola igazgatója, Marosi István az összevonás egyik kezdeményezőjeként döntést hozott saját pályáját illetően is, huszonhat évnyi igazgatás után nyugdíjba vonul.
Ebben az évben tölti be a hatvanadik életévét Marosi István. A pedagógusi pályát szinte törvényszerűen választotta, hiszen édesapja és édesanyja is tanárok voltak. Végzettsége szerint cimbalom–szolfézs általános iskolai énektanár. Mikor 1971-ben befejezte tanulmányait, megnősült és felesége révén Pécsre került. Lehúzott két évet a székesfehérvári helyőrségnél a katonazenekarban, majd ezután került a megyébe, Enesére.

– A pedagóguspályán éneket tanítottam, kórust vezettem, gyakorlati foglalkozásokat tartottam. Nagyon jól éreztem magam, mikor Pécsről Enesére kerültem, hisz egy kiváló pedagógusközösségbe csöppentem, ahol igényes munka folyt. Megbíztak az úttörőcsapat vezetésével: csináld, szervezd a gyerekek dolgait – mondták. Ez a munka már kapcsolódott a vezetéshez, az igazgatói munka lényegi elemeit szinte magában hordta.
Három évet töltött Enesén, majd a győri Radnóti-iskolába került, ahol énektanárként dolgozott nem meglepő módon, s ha már Enesén belejött, itt is folytathatta az úttörőcsapat-vezetői munkát.

– A történelem ismétli önmagát, 1980-ban összevonták a Bartókot a Radnótival, és ennek a közös intézménynek lettem az igazgatója 1982-ben. Voltak nehéz évek, különösen az elsők, hisz ahhoz, hogy az ember átlássa, mi a feladata, rengeteg idő és energia szükséges. Senki sem születik jó vezetőnek, ezt meg kell tanulni. Természetesen jó, ha az embernek van adottsága hozzá. Egyébként én tipikus értelemben nem vagyok átlagos igazgató, sokat jelentenek nekem az emberi kapcsolatok és egy emberséges légkör, ahol lehet és érdemes is dolgozni. Vezetői éveim alatt ezt szerettem volna kiépíteni.

Marosi István igazgató
Marosi István igazgató

– A vezetés kulcskérdése a hangsúly megtalálása, hisz azok a gyerekek, akik a művészi pálya felé kacsingatnak, más oktatást igényelnek, másként kell velük foglalkozni. Nem azt mondom, hogy kiváltságosok és kedvezményeket kapnak, csak egyszerűen más odafigyelést igényelnek. Művészeti és közismereti nevelés között rendkívül nagy különbség van. Úgy kell hogy folyjon a nevelés, hogy a gyerek esélyei megmaradjanak és ne változzanak, ha például az orvosi pályára készül. Ha csak az érdeklődését váltottam ki a zene iránt, akkor már megérte a dolog. A cél, hogy legyen meg a lehetősége akár a legjobb középiskolákba is bekerülni a nyolc osztály elvégzése után. Ezért népszerű és volt mindig is népszerű a Bartók-iskola, mert a vezetésben mi ezen fáradoztunk. És ez a jelen időre is hatványozottan igaz.

Az intézmény Győr egyik legkisebb iskolája, hisz minden évfolyamon egy osztály van, így körülbelül száznyolcvan-kétszáz diák tartozik az iskolához.

– Érdekes dolog, mert attól, hogy az iskola kicsi, legalább annyit profitál belőle, mintha óriási lenne. Ezt a családias légkört pedig csak tovább tetézi, hogy engem a szülőkön kívül senki nem hívott igazgató úrnak. Én mindig Pista bácsi voltam a gyerekek és pedagógusok számára, és az is maradok.

– Nagyon szeretem a gyerekeket. Első helyen a gyerek, másodikon a szülő, harmadikon pedig a pedagógus – meséli nevetve az igazgató, aki sosem volt osztályfőnök.

– Sokkal több az, amit én a zenétől kaptam emberségben, kapcsolatteremtésben és különböző tisztességes emberi vágyakban, mint amit megszerezhettem volna esetleg akkor, ha ez kiesik az életemből, és ha kiváló tanuló vagyok általános iskolától kezdve és például mérnökember lettem volna. Én megtaláltam a saját helyemet és jól éreztem magam. Úgy gondolom, szép jövő előtt áll az összevont iskola, hisz a két intézményt a zene köti össze most is. Az összevonás már közel egyéves gondolat, ami most fogalmazódott meg igazán és valósult meg. Augusztus elsejétől a név marad, de közös irányítású iskola lesz. Elfogadható és az életkornak megfelelő jelenség, hogy a fiatalok úgy közlekednek a városban, hogy a fülhallgató ott lóg a nyakukban, a fülükben, de ha a gyerek olyan húszéves korában vagy még azelőtt meghall a rádióban egy komolyzenét és nem kapcsolja ki, hanem figyel rá, észreveszi annak a szépségét, akkor az ének-zenei iskola tudta, mit csinál annak idején. Igazából én itt látom az értékeket. A jövőben biztosra vehető, hogy erősödni fog a kórusmunka, nagyobb lehetősége lesz az iskolának a különböző pályázatok szempontjából is. Az intézmény 1992 óta folyamatosan csak építkezett, most már úgy áll, hogy van minden, csak az iskola kicsi. Természetesen személyes terveim is vannak a jövőt illetően: fél évet a kikapcsolódásra szánok, talán azért is, hogy megszokjam, hogy ez egy másik életforma lesz. Ezt a komoly döntést én hoztam meg, ha nincs az általam is kezdeményezett összevonás, akkor valószínű nem mennék nyugdíjba, hisz nemrég megbíztak újra öt évre az intézmény vezetésével. Úgy érzem, tisztelettel letettem a város asztalára ezt a 26 évet, amivel hasznára lehettem nemcsak Győrnek, hanem a gyerekeknek és szüleiknek. Nyugdíjasként meg kell tanulnom majd szabadabban élni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Beszélgetés a 80 éves Bacsó Péterrel

Mozgalmas napokat élt át mostanában Bacsó Péter, a magyar filmművészet nagy öregje, a közkedvelt… Tovább olvasom