Kisalföld logö

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Makám: a változó állandó

A Makám-zene mindig új, ennek ellenére régi ismerős – még annak is, aki először teszi fel a lemezt.

Volt már olyan régi barátjuk, akivel húszévnyi nem találkozás után is ott tudták folytatni a beszélgetést, ahol egykor abbahagyták? Ha nem, hallgassanak egyszer Makám-zenét. Ez is régi ismerős – még annak is, aki először teszi fel a lemezt.

A Makám zenéje mindig új. Akik Győrben, a Rómer-házban hallgatták először, azoknak még inkább. Ez most némileg ellentmond a fentieknek, de tény, hogy az alapok megtartása mellett állandóan változik: Krulik Zoltán, az együttes vezetője is elmondta, hogy zenekarának korszakai vannak.

– Hol etnónak, hol etno avantgárdnak minősítik magukat. Hol a határ? Egyáltalán jó dolog, hogy keretet szabnak a zenéjüknek ezekkel a skatulyákkal?

– Voltaképpen a média sorol be minket ide-oda. De annyi igazság van benne, hogy egy-egy korszakunkra voltak jellemző motívumok. Így az első a minimálzene, a kortárs zene és a tradicionális zenék szintéziséből született muzsika volt, aztán jött egy inkább dzsesszt megjelenítő korszak, amikor Grencsó István szaxofonos nyomta rá a bélyegét a Makám hangzására. Öt éve pedig dalokat játszunk, visszatértünk a bölcsőhöz. A Szindbád, a 9 Colinda, a balkáni hősénekes album, az Almanach is tükrözi ezt. Most ebben a cipőben járunk, a dalformával próbáljuk eljuttatni az érzéseinket, a gondolatainkat a világról az embereknek meg a gyerekeknek. Szóval én konzekvensen azt mondom, hogy dalok, de óhatatlanul is megjelenik a sajtóban, hogy világzene vagy etno.

– Azt mondta, a gyerekekhez is szólnak. Mosonmagyaróvárra is a Szindbádot hozták el. Volt annak valami családi apropója, hogy gyerek- vagy családi lemezt is írtak?

– Ez abszolút külső hatásra készült el. Az akkori kiadónk, a Fonó Records felkért, hogy készítsünk egy gyerekalbumot – de én ezt először teljes mellszélességgel visszautasítottam, mondván, hogy nem ránk szabott, nem nekünk való feladat. Aztán meghallgattam két-három tucat gyereklemezt, hogy lássam, mi van a piacon a mai Magyarországon, mit jelent a zene mint gyermekkultúra, és olyan tragikus volt a termés, amibe belehallgattam, hogy ez adta a lökést. Ráadásul a Kaláka, a Gryllus meg a Sebő Feri már nem bírja szusszal – vagy hát nagyon is bírják, de kell melléjük még egy kis erő. 

 – A Makám hangzásvilágát különleges hangszerek és hagyományos európai hangszerek együtt hangzása teszi egyedivé. Használnak gadulkát, balkáni kavalt, tablát, gathamot, indiai sarangit, sansát, afrikai marimbát… Önök hogy találnak ezekre a hangszerekre?

– Az érdeklődés adott. Egyrészt abból, hogy vonzódunk a tradicionális kultúrákhoz…

– …ez alatt mit ért? Ősi, mint indiai, kínai, egyiptomi vagy hagyományos és fejletlen, mint afrikai?

– Mindkettő. Fejletlen – de mégsem. Ha meghallgat egy pigmeus dalt, amit két nő énekel, érezheti a hihetetlen gazdagságot és – nem jó szó, de – rafinériát. Olyanfajta, európai füleknek szokatlan lüktetés árad belőle, ami engem lenyűgöz. Más síkon gazdag ez a zene, mint az európai. Például a ritmikában – akár hat szólam is van egyszerre.

– Hogy lehet mindezt elfogadhatóvá tenni?

– Több átkötő kapocs is van. Az egyik, hogy jómagam nem használok tradicionális dolgokat, csak hallgatok, átszűrődik rajtam és abból lesz a Makám zenéje. A másik kapocs a pentatónia, ami mindenhol megvan a világban. Igaz, hogy a mi zenénk, ami Ázsiából jött, az lá pentaton, a kínai meg dó pentaton, de ez ilyen szempontból felületes különbség. A lényeg, hogy a pentatónia és a hétfokúság, a diatónia is egyaránt kifogyhatatlan kincsesbánya.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A názáreti Jézus arcai

Mit jelent ma a karácsony, ha eltekintünk az ünnepi étkezésektől, italozásoktól és az… Tovább olvasom