Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

– Milyen céllal hozták létre a sivatagi Mars-bázist és miképpen vehették azt két hétre birtokba a magyarok? – kérdeztük dr. Kereszturi Ákos geológust, a Collegium Budapest Mars Asztrobiológiai Kutatócsoportja és a Magyar Csillagászati Egyesület tagját.

– A marsi sivatagi kutatóállomás (Mars Desert Research Station) Utah államban található. A bázis a Robert Zubrin által tervezett Mars-utazás-tervnek megfelelően épült fel – válaszolta dr. Kereszturi Ákos. – Egy ilyen egységben utaznának a Marsra a NASA által 2035 körülre tervezett emberes expedíció űrhajósai, és egy ugyanilyenben élnének a Marson mintegy ötszáz szolon (marsi napon) keresztül. (Míg egy földi nap 24 óra hosszú, addig egy marsi nap, azaz szol ennél 37 perccel hosszabb.) Az űrhajósok a bázisról a tervek szerint zárt és nyitott autókkal mennének felderíteni a környezetüket, hogy élet nyomait kutassák. Állomásukon üvegház és csillagászati obszervatórium is megtalálható lenne. A Utahban felépített bázis célja, hogy előzetes teszteket végezhessenek a lakóegységben, valamint a szkafanderes terepmunkával kapcsolatosan is tapasztalatokra tegyenek szert. A részleges szimuláció kiválasztott sivatagi helyszíne ugyanis marsi körülményeket idéz. A száraz, növény nélküli terepen a marsi felszínformáláshoz hasonló folyamatok zajlanak; a Marson persze hidegebb van, az átlaghőmérséklet mínusz ötven fok, de a földi sivatagban is jellemző a gyors felmelegedés és a hirtelen hőmérséklet-csökkenés. A Marson ugyanakkor több százszoros a földfelszíni ultraibolya sugárzás, a nehézségi erő pedig harmada bolygónkénak. Ez annyit jelent, mindenki harmadannyi súlyú, mint idehaza. A Marson a légkör ritka, szén-dioxidból áll, belélegezni nem szabad. A földi sivatagi állomás 2002 óta üzemel, azóta kéthetes turnusokban zajlik a munkakörülmények és a teljesítmények tesztelése, modellezése. Az első teljesen magyar legénység – pályázat útján – a Magyar Űrkutatási Iroda és az MTA Pszichológiai Kutatóintézet támogatásával 2008-ban teljesített szolgálatot a bázison. Hargitai Henrik geográfus parancsnoksága alatt Tepliczky István fedélzeti mérnök, Boros-Oláh Mónika munkaszervező, csillagász, valamint jómagam mellett – mivel tudományos ismeretterjesztő film is készült a kéthetes munkáról – Hirsch Tibor újságíró és Pires Muhi András operatőr dolgozott az állomáson.


– Ezek után miképpen képzelhetjük el a sivatagi Mars-bázist?

– Egy nyolc méter átmérőjű, kétszintes, függőlegesen álló, henger alakú egységről van szó, ugyanilyen lesz a Marson is. Odabent szkafander nélkül láttuk el laboratóriumi és egyéb kutatási feladatainkat. Egy külön kabinban kialakított üvegházban vizet tisztítottunk és azt újrahasznosítottuk. Ugyanitt kísérleti jelleggel – többek között – paradicsomot, retket, burgonyát termesztettünk. Az emberes Mars-expedícióban az egyik kulcsszó a helyierőforrás-használat. A szakértők szerint nem kell nagy tömegű űrhajókkal mindent a Marsra szállítani – mint az szerepelt a NASA régebbi terveiben –, mert nincs mindenre szükség a repülésnél. Induláskor csak az odaúthoz és a Marsnál végrehajtott fékezéshez szükséges üzemanyagot kell vinni. Visszaútra az erőforrást a Marson állítanák elő. Ehhez csak hidrogént kell hozni a Földről. A létrehozandó metán üzemanyaghoz az oxigént és a szenet a Mars szén-dioxid-légköréből vonnák ki. A másik sajátossága a tervnek, hogy új pályaelemeket használ. A Marsra utazáshoz alapvetően kétféle pálya képzelhető el: az alacsony energiaigényű Hohmann-pályánál az oda- és visszaút 8–9 hónapos, és mintegy másfél évet lehet (kell) a Marson tartózkodni, hogy a Mars és a Föld megfelelő helyzetben legyen a visszainduláshoz. A gyorsabb esetben, rövidebb és nagyobb energiaigényű pályán az út 6 hónapos lenne. Ekkor viszont mintegy 30 nap után már vissza is kellene indulni; vagy ha maradunk, akkor közel két évig a Marson tölthetnénk az időt, hogy optimális pálya alakuljon ki a hazafelé tartó úton. A Zubrin-féle tervben oda és vissza is a gyors (6–6 hónapos) utat választják, de a kettő között hosszú időt töltenek a Marson. Mivel a súlytalanság nem kedvez az emberi szervezetnek, Zubrin űrhajója két, tartókötéllel egymáshoz erősített forgórészből állna, azaz az űrhajósok az utazás alatt is úgy éreznék, mintha nehézségi erőtér alatt lennének. A harmadik kulcsszó a többlépcsős utazás. Először egy automata rendszert küldenének, amely leszállás után egy földi év alatt legyártaná a szükséges üzemanyagot, és később visszatérő egységként szolgálna. Csak miután minden készen áll a Marson a visszatérésre, akkor startolna a legénység a lakóegység-űrhajóval, amely a feltöltött automatikus egység mellett szállna le. Tehát az űrhajósok utazás közben ugyanabban az egységben („lakótérben") lesznek, amelyikben a felszínen. A legénység a Mars felszínén az élet mai vagy egykori – fosszilis – nyomait keresné és közben létrehozná az első emberi telep alapját. Amikor 500–600 marsi nap Marson tartózkodás után az első, négyfős legénység visszaindulna a Földre, addigra már a Marsra érkezne a következő legénység és így tovább: a marsi jelenlét folyamatos lenne. Az első, feltehetően vízjégben gazdag Mars-talajréteg és hőforrás közelében elhelyezett lakóegység mellé sorra érkeznének a későbbiek, a különféle országok, kereskedelmi és talán vallási célú vállalkozások leszálló- és lakóegységei, járművei, így hamarosan kialakulna egy kutatófalu, talán részben közös infrastruktúrával. A fenti, idealizált kép azonban kicsit távolabb áll attól, amit a NASA tervez, utóbbi expedíció költsége 55 milliárd USA-dollár lenne.

További képek: kattintson ide!

– Végül is milyen tapasztalatokat adtak át a magyarok a földi marsi állomásról?

– Sikeresnek mondhatjuk a kéthetes munkánkat, a kutatási tervek zömét megvalósítottuk. Viszont azt sem hallgathatjuk el, rengeteg technikai probléma vetődött fel. Minden, ami elromolhat, el is romlott – ami nem is volt akkora baj, hiszen így legalább próbára tehettük kreativitásunkat, problémamegoldó képességünket. Az ilyen jellegű, több éve zajló szimulációs helyzetekből leszűrt tapasztalatok összegzése minden bizonnyal hasznosnak ígérkezik a Marsra utazó űrhajósok számára. S hogy valójában miért is fontos az emberiségnek a Mars-utazás? Több szempontból hasznos: egyrészt a Mars-utazáshoz kifejlesztett technológiáknak sok gyakorlati hasznuk lehet, miképpen az űrhajózásból is már számtalan találmány került át a mindennapi életbe. De még fontosabb, hogy sok olyan vizsgálatot végezhetnek el majd az első emberek a Marson, amire robotok nem vagy csak korlátozottan képesek – és ha asztronautáink életnyomokat találnának, az történelmi felfedezés lenne. Talán a legfontosabb ok, amiért a Marsra kell mennünk, hogy az emberiség ismét bebizonyítsa: békés célból is képes hatalmas teljesítményt elérni, és új világot meghódítani. Ha egyszer az emberiség a Marson is megvetné a lábát, az érdekesebbé, változatosabbá és gazdagabbá tenné a történelmet. Emellett az emberi faj túlélési lehetőségeit is javítaná – mégiscsak nagyobb az esély a fennmaradásra, ha két bolygón is ott vagyunk...