Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

Magyar horda Ázsiában

Ezer kilométert a Góbi sivatagban lovagolni és ott paprikás csirkét főzni – a legkevésbé sem gúnyos vélekedések szerint is nem európainak való feladat, de a legtöbben egyszerűen őrültségnek nevezik a Lucullus Baráti Társaság tettét.
Bár ezt a minősítést sem utasítja vissza a Mongóliát megjárt csapat, ennél többről van szó: a különleges kirándulást tudományos expedícióvá nyilvánították. Győri tagja és felkészítő orvosa válaszolt az olvasóink által megfogalmazott kérdésekre is.

A csapat nemrég épp akkor tért vissza Magyarországra, mikor a forróság napjait nyögte a lakosság, de a hazai hőség Mongóliához viszonyítva az expedíció tagjainak meg se kottyant. „Sokaknak mondtam már: a 35 fok az nem meleg. A sivatagi túra alatt, ha beülhettünk egy jurtába, mindig megjegyeztük, hogy milyen felüdítő ez a hűs levegő, a kis légmozgás, az árnyék, pedig ott bizony 35 fok volt" – írta Néher Márton, a Góbit megjárt győri fiatalember. Olvasóink kérdéseire válaszolva arról is beszámolt, előnynek és hátránynak is érezte, hogy a csapat legfiatalabb tagja volt. Élvezte – és egy picit ki is használta –, hogy előjött a többiekből az atyai gondoskodó ösztön. Viszont néha ugratták, de ha szakmai kérdésről volt szó, sose került elő a kora.

A hosszú lovaglást a kényelmes nyergekben elmondása alapján jól bírták. „Aki keményebb legény vagy leány, az kibírja a Góbit" – állítja. A fülébe fújt homokot viselte nehezen és a mosatlan zoknit. Na meg sokszor nehéz volt beosztania a vízadagot: „Előfordult, hogy a saját vizünket a lovaknak kellett adni, csak így juthattunk el a következő sivatagi kútig."

Napelem és kumisz

„Kétségkívül a mai mongol életforma áll a legközelebb az ősi magyarokéhoz, mégis sokat változott: a jurta oldalában napelem és műholdvevő parabolatükör, belül tévé és DVD-lejátszó, belső égésű motorok. De még mindig a régi technikák és módszerek dominálnak, amik a műanyagokat leszámítva lehetnének akár honfoglalás kori dolgok is" – fogalmazta meg Márton, aki rádiótechnikusként a kommunikációért felelt. „Mobiltelefon-térerő csak nagyobb városok környékén, hegycsúcso-
kon volt, míg a műholdas telefonról bárhonnan tudtunk hívást indítani. A hangminőség elfogadható volt, a legnagyobb különbség a telefonálás árában volt. A laptopon blogot küldtünk haza, e-mailt a családnak, fényképeket, videókat, a tudományos kutatások dokumentumait tároltuk."

A lelkük sajog?

„Semmi jelentősebb sérülés nem történt az út alatt. Természetesen néhány kisebb horzsolás, kötőhártya-gyulladás és egyéb apróság előfordult. Volt bordatörés is! De ez már az expedíció végén, a kutatóút utolsó fázisában, már nem a sivatagban történt. A csapat mongol származású orvos tagja egy helyi lovasversenyen vett részt és lóval bukott. Emellett, hogy a résztvevőknek mije sajog – az ülepük a lovaglás miatt, vagy a lelkük a nosztalgiázás miatt –, azt én nem tudhatom, de azt igen, hogy a felkészüléssel sikerült a betegségekből adódó problémák kockázatát minimálisra csökkentenünk." – szögezte le dr. Menyhárt Miklós, a győri Vöröskereszt elnöke. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szórakozás és tanulás közötti térben

Vége felé közeledik a 10 napos „Művészetek Völgye" nagyszabású rendezvénysorozat a… Tovább olvasom