Kisalföld logö

2018. 01. 16. kedd - Gusztáv -3°C | 5°C Még több cikk.

Lenin igazi arcai

˝Lenin beleérzett a jövőbe: felismerte, hogy Sztálin kezében felmérhetetlen hatalom összpontosul, és kétségek támadtak benne, hogy egy hirtelen, szeszélyeskedő ember miként él vele."


Állítja mindezt Krausz Tamás professzor, aki két éve vaskos kötetben kísérelte meg tisztába tenni Lenin felfogását és tetteit.

– Lenin születésének 140. évfordulóján két moszkvai Lenin-konferenciára is hivatalos volt. Miként ítéli meg őt az orosz közvélemény?

– Másként, mint Kelet-Európa többi részén. Az orosz társadalom legalább harmada ma is pozitív személynek tartja, miközben negatívan csak egy kisebbség ítéli meg, miután mégiscsak a Szovjetunió megalapítója volt.

– Mi predesztinálta arra Lenint – akinek apja még személyes nemességet is kapott –, hogy a bolsevik párt megkérdőjelezhetetlen vezetője legyen?

– Tizenhét éves volt, amikor kivégezték a bátyját egy cár elleni összeesküvés miatt, és tizennyolc, amikor kicsapták az egyetemről, mert részt vett egy tiltakozási akcióban. Úgy látta, hogy az önkényuralmi Oroszország történelmi értelemben a végnapjait éli. Meggyőződése volt, hogy a rendszert csak forradalommal lehet kisöpörni: a forradalom állt gondolkodásának és tevékenységének középpontjában, és nem a párt, amelyet e cél érdekében elengedhetetlen eszköznek tekintett. Ugyan már 1902-ben felvázolta egy illegális párt alapkoncepcióját, de akkor még nem szánt neki olyan szerepet, hogy a forradalom utáni korszakban a hatalom kizárólagos birtokosa legyen. A hatalom a dolgozó emberek választott testületeinek, a szovjeteknek a kezében összpontosult volna. Később aztán rájött, hogy – miután forradalmával Oroszország egyedül maradt – az új hatalom a gyenge, mindössze a lakosság néhány százalékát kitevő munkássággal csak úgy tartható fenn, ha a hiányzó társadalmi felhajtóerőt a kommunista párt pótolja.

Orosz kommunisták sarlós-kalapácsos vörös zászlókkal, valamint Sztálint és  Lenint ábrázoló portrékkal vonulnak a Lenin-mauzóleum felé a moszkvai Vörös téren április 22-én, Vlagyimir Iljics Leninnek,
Orosz kommunisták sarlós-kalapácsos vörös zászlókkal, valamint Sztálint és  Lenint ábrázoló portrékkal vonulnak a Lenin-mauzóleum felé a moszkvai Vörös téren április 22-én, Vlagyimir Iljics Leninnek, a Szovjetunió megalapítója születésének 140. évfordulóján.

– Az Oroszország története című könyvükben mégis azt írja, hogy Lenin nem volt forradalmár alkat.

– Ezt arra értettem, hogy Leninről megjelenése alapján senkinek nem jutott volna eszébe, hogy az egész életét a forradalomnak szentelő ember. Nem volt aszkéta, utcai harcos, és úgy öltözködött, mint a lakosság értelmiségi-középosztálybeli része.

– Sztálin utóbb azt nyilatkozta róla, hogy első találkozásukkor jelentéktelen személynek találta.

– Lenin termete még az akkori átlagmagasságot sem érte el. Kopott öltönyével, rövid szakállával nem volt feltűnő jelenség.

– Richard Pipes amerikai történész az egykor nagynak titulált 1917. októberi forradalmat közönséges puccsnak nevezi monográfiájában. Ön is annak tartja?

– Ez butaság. A puccs az uralkodó eliten belüli erőszakos hatalomváltás, a forradalom pedig az, amikor az alsó osztályok uralkodó osztályokat söpörnek ki a történelemből, és az egész hatalmi, társadalmi, gazdasági szerkezetet átalakítják. Oroszországban 1917 őszén az utóbbi történt. Az más kérdés, hogy 1917. november 7-én Pétervárott nem volt komoly tűzharc, mert a hadsereg jelentős része a megelőző hetekben átállt a munkásszovjetek mellé, amelyekben addigra a bolsevikok kerültek többségbe. A katonaszovjetekben több millió ember volt már megszerveződve. Ezek garantálhatták csak a szovjethatalom kiterjesztését, nem a tizenötezer bolsevik párttag, ahány 1917 márciusában volt. November 7-én a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusa csupán szentesítette a tényt, ami 1917 nyaráról végbement, nevezetesen, hogy a parasztok kezdték elfoglalni a földeket, felgyújtani a kúriákat, elkergetni a földesurakat, és megkezdődött a szovjetek országos méretű létrejötte.

Lenin
Lenin

– Lenin milyen Oroszországot szeretett volna?

– Lenin gondolataiban az orosz forradalom az egyetemes antikapitalista proletárforradalom egy epizódja lett volna, amely csak lángra lobbantja a többit. Marxszal együtt úgy tartotta, hogy a fejlettebb országokban kell győzni. Azt írta, hogy Oroszországban a szocializmusnak nincs elegendő kulturális-gazdasági háttere, „minthogy analfabéták vagyunk".

– Mikor és miért értette meg, hogy az európai forradalom nem következik be?

– Több fejlemény vezette rá 1919–20 körül. Az első a magyar Tanácsköztársaság bukása volt. A második, amikor a lengyel–szovjet háború periódusában rájött, hogy Lengyelországban a munkások és a parasztok nem támogatják a forradalmi átalakulást. Nem gondolta, hogy a nacionalizmus lehet erősebb gondolati-politikai élesztő, mint a szocia-
lizmus. A harmadik, hogy 1921 márciusában elvetélt a német forradalmi kísérlet.


Megérezte Sztálinban a veszélyt

Köztudott, hogy Lenin, amikor már nagyon beteg volt és beszélni sem tudott, a pártkongresszushoz írt leveleiben a főtitkár, Sztálin leváltását javasolta. Krausz Tamás szerint ebben személyes ügy is szerepet játszott, mert Sztálin megsértette a feleségét: ˝Addigra Sztálin a párt főtitkára lett. Későbbi áldozata, Kamenyev javasolta a posztra, Trockijjal együtt ugyanis azt gondolta, hadd szervezgessen egy kicsit a mi Kobánk. Nem tudták, hogy a káderek kinevezése, a vidéki pártszervezetekkel való kapcsolattartás milyen alapvető lesz a hatalomgyakorlás szempontjából. Lenin felismerte, hogy az apparátusoknak a későbbiekben kolosszális szerepük lesz, s ennek kifejezéseként húzta alá, hogy Sztálin kezében felmérhetetlen hatalom összpontosul. Kétségek támadtak benne, hogy egy hirtelen, szeszélyeskedő ember miként él vele. Lenin érezte a majdani alapkonfliktust, az apparátusok társadalmi ellenőrizetlenségének problematikáját.˝

Krausz Tamás úgy véli, hogy a Sztálin alatt megvalósult államszocializmusnak  semmi köze nem volt az eredeti lenini elképzelésekhez.
Krausz Tamás úgy véli, hogy a Sztálin alatt megvalósult államszocializmusnak semmi köze nem volt az eredeti lenini elképzelésekhez.


– Addigra már javában zajlott a vörösterror Szovjet-Oroszországban. Miért került rá sor?

– Leninnek 1917 előtt semmilyen elmélete nem volt a terrorról. Műveiből annyi hámozható ki, hogy ellenzett mindenfajta erőszakot, de elképzelhetőnek tartotta, hogy erőszakkal kell válaszolni, ha erőszakkal verik szét a munkások szervezeteit. Később látta, hogyan hívja életre a borzalmas világháború a forradalom felhajtóerőit, és ülteti el az erőszak magvait az emberi pszichikumban. Amikor a hatalom megragadása mellett döntött, annak tudatában tette, hogy a háborúba kényszerített milliók fegyvereiket saját uralkodó osztályaik ellen fogják fordítani. Ezzel egyszer és mindenkorra le akart zárni mindenfajta erőszakot, de 1917 októbere után kiderült, a forradalom ellenfelei katonailag is szervezettebbek. A vörösterror eredendően a fehérterrorra adott válasznak tekinthető. Az persze vitatható, hogy később szükség volt-e a politikai ellenzék és az egyház elnémítására a terror eszközeivel. Lenin mindenesetre úgy gondolta, hogy a polgárháború csak akkor zárul le, ha a szovjethatalom minden ellenfelét politikailag-adminisztratíve felszámolták.

– Hogyan zajlott a vörösterror?

– A polgárháborúban spontán terror bontakozott ki a harcoló felek között. Sok esetben egyszerűen példát statuáltak, válaszként a fehérek kegyetlenségeire. Emellett az új államvédelmi szervbe, a Csekába teljesen iskolázatlan, bűnöző elemek is bekerültek, akik rabló célokra használták fel pozíciójukat. Elszabadult a pokol, ezért igyekeztek a terrort jogi keretek közé terelni. Törvényben mondták ki, hogy büntetendő a szovjethatalom elleni szervezkedés.

– De ki a szovjethatalom ellensége? Magyarországon 1946-ban fogadták el a demokratikus államrend büntetőjogi védelméről szóló törvényt, ami alapján gyakorlatilag bárkit el lehetett ítélni.

– Jó a párhuzam. Az amúgy is gyenge orosz munkásság gyakorlatilag eltűnt: egy részük az apparátusba került, sokan meghaltak a frontokon, mások az éhínség elől vidékre menekültek. Ebben a helyzetben nőtt meg a bolsevik párt szerepe és lett a hatalmi monopólium megtestesítője. A helyi hatóságokon rengeteg múlt. Egy Lenin-plakát letépése a kivégzéstől a szabadon engedésig bármivel járhatott. A fehértáborban már 1918 elejétől dúlt a szovjethatalom híveinek, képviselőinek likvidálása, számos helyen megindult az antiszemita ihletettségű tömeges mészárlás.

– Mennyire öltötte magára a lenini Szovjetunió a későbbi sztálini diktatúra torz vonásait?

– Oroszországban sok évszázados tapasztalat alapján általánossá vált az a meggyőződés, hogy minden fontos probléma csakis erőszakkal oldható meg – enélkül az egész sztálini jelenség nem érthető meg. Leninnek már 1919-ben azt tanácsolták, hogy vezesse be a személyi diktatúrát és a piacgazdaságot együtt. Akkor mindkettőt visszautasította. Két évre rá mégiscsak meghirdette az új gazdasági programot. A terror alkalmazását nem kívánta feladni, mert attól félt, hogy visszatér a kapitalizmus, a személyi diktatúrát azonban továbbra sem akarta. Még testőrsége sem volt.


A temetetlen test

Halála után már-már vallási kultuszt teremtettek Lenin  testének bebalzsamozásával és kiállításával, s csak feleségéről tudható, hogy tiltakozott ellene. Krausz Tamás szerint a hatalom és a lakosság jelentős csoportjai részéről nagy igény volt arra, hogy Lenin az új, forradalmi rendszer megszemélyesítője, a rendszer legitimációs alakja legyen – így nyerte el értelmét a mauzóleum. Úgy gondolja, azért nem temették el máig sem, mert ugyan sokan terroristát és diktátort látnak benne, mások azonban a modernizáció szimbólumaként, megint mások mindenféle elnyomás elleni harc szimbólumaként vagy megint mások az orosz nagyhatalom megteremtőjeként tekintenek rá.


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ha a hitedet veszted el, akkor van véged

Felnőttként tért meg és lett lelkipásztor Szenczy Sándor, aki ötezer forinttal kezdte szervezni a… Tovább olvasom