Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Kubai varázs a barokk főtéren

Bár az idei Győri Nyár legnagyobb durranása kétségkívül az Omega koncertje volt, a legizgalmasabb zenei csemegét a Septeto Nacional fellépése tartogatta. A világhírű, varázslatos zenészek az egyik legrégebbi nyolctagú kubai együttest alkotják.
Bár az idei Győri Nyár legnagyobb durranása kétségkívül az Omega koncertje volt, a legizgalmasabb zenei csemegét a Septeto Nacional fellépése tartogatta. A világhírű, varázslatos zenészek az egyik legrégebbi nyolctagú kubai együttest alkotják. Egyik énekesükkel, Enríque Abdon Collazóval egyedülálló stílusukról, a Buena Vistához fűződő kapcsolatukról, s Fidel Castróról beszélgettünk Győrben.

– Honnan ered zenei stílusuk?

– A XIX. század végén a cukornád- és kávéültetvényeken két különböző zenei stílus kezdett keveredni Kubában: az afrikai rabszolgák hozta ritmusok és a spanyol dalok öröksége. A keveredés egy új stílust eredményezett, a son ortintalt, amelyet akkor hivatalosan komolytalannak és trágárnak bélyegeztek. Mégis hamarosan az egész szigeten elterjedt; a havannaiak pillanatok alatt beleszerettek az új ritmusba, s szinte azonnal saját zenei stílusjegyeikkel látták el.

– A sonmuzsika a mai napig a szegények zenéje Kubában?

– Többé-kevésbé igen. Kubában nem dúskálnak javakban az emberek, de a zene élteti a lelküket. Legyen bármennyire is szegény egy közösség, az utcákban mindig akad pár ütős-húros hangszer, esetleg trombita, melyeken előszeretettel játszanak sondallamokat a helyiek. Igaz, együttesünk alapítójának, Ignacio Pineirónak köszönhető, hogy a tehetősebbek szintén megkedvelték a sonzenét. Ő változtatta meg a hangzást, gyorsította fel, s tette igazán táncolhatóvá a ritmusokat. Így vált zenénk olyan világhódító stílusok alapjává, mint a mambó vagy a salsa.

A Buena Vista ősei

– A Septeto Nacionalt a zene világában az utóbbi évek egyik legmeghatóbb történetét befutó, s óriási sikert arató Buena Vista Social Club ősének tekintik. Mennyiben különbözik s hasonlít a két együttes zenéje?


– Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nyolcvan éven keresztül – leszámítva a második világháború éveit –, generációról generációra, megszakítás nélkül zenélhetünk, míg a Buena Vistának mindez nem adatott meg. Ennek megfelelően dalaink ritmusa sokkal inkább letisztultabb, kevesebbet improvizálunk, mint a Buena Vista, s tán közelebb állunk az ősi kubai zene gyökereihez.

– Önök mindig szabadon alkothattak a kubai szocializmus évtizedeiben?

– Azt hiszem, itt tisztázni kell egy alapvető félreértést: Kubában soha senkinek nem tiltotta meg a hatalom, hogy kedvére zenéljen, csak legfeljebb nem biztosított neki tehetségéhez méltó teret és publicitást. Ezt azért érzem fontosnak hangsúlyozni, mert amikor bő tíz éve újra összeállt a Buena Vista, napnál világosabb volt, hogy a hetven-nyolcvan éves, esetleg kilencvenen felüli zenésztársaim ugyanolyan formában képesek énekelni, mint a hőskorban. Márpedig ez folyamatos színpadi zenélés nélkül nem ment volna.

– Milyen kapcsolatban vannak a Buena Vista még élő tagjaival?

– Bár zenénk alapvetően különböző, természetesen akadnak átfedések. Sőt, a két együttes tagjai nemegyszer ugrottak be kisegíteni a másikat, így jól ismerjük s tiszteljük egymást.

Akiket kitiltott az Egyesült Államok

– Bár jelentősége ma már nincs, de ha Kubában beköszönt a változás, egy hosszú korszak zárul le végleg. Ön milyennek ítéli Fidel Castro szerepét a történelemben?

– Ezt a kérdést inkább meghagynám a történészeknek. Egy biztos: nem szeretem a fekete-fehér helyzeteket, a világ, főleg a politika világa ennél sokkal összetettebb. Azt soha nem tudom elfelejteni s megbocsátani az Egyesült Államoknak, amikor Ibrahim Ferrerhez hasonlóan bennünket sem engedtek be, s így nem juthattunk el a Grammy-díj-átadó gálára. Művészként soha nem szolgáltam semmilyen politikai irányt, ennek megfelelően nem is szeretnék semmilyen ideológia áldozatául esni.

– Az igaz, hogy a kubaiak többsége a mai napig szereti s támogatja Castrót?

– A kubai nép nevében nem nyilatkozhatok, de az tény, hogy sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor éhbérért, a végsőkig kizsigerelve dolgoztak saját szigetükön a kubaiak az amerikaiaknak.
– Végezetül: két Kubában járt ismerősöm is azzal tért haza, hogy kubaiak klasszisokkal szegényebbek nálunk, mégis mérhetetlenül jobban képesek örülni az életnek, mint mi, magyarok. Mi a titkuk?

– Hát persze hogy a szerelem, a tenger és a zene. Komolyra fordítva a szót: a kubai emberek többsége tisztában van a helyzetével, hogy rengeteget kell dolgozniuk a mindennapi kenyérért, jól tudják, hol van életük, lehetőségeik határa – így nagy csalódás sem érheti őket.

Szeghalmi Balázs

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kövek tovább gördülnek

Annyi idős vagyok, mint a Rolling Stones. Ez már elegendő indok ahhoz, hogy megnézzem őket, gondoltam. De különben is, egyszer illik látni a Gördülő Köveket mindenkinek, akinek valaha megkarcolta az agyát, testét, lelkét a rock, s főleg ha már egyszer a jó sors Budapestre vezérelte a csapatot. Szerencsém, hogy így döntöttem! Tovább olvasom