Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Kossuth császár katonái

Dr. Bona Gábor hadtörténész a Moszkvát megjárt honvédzászlókról és a nemzeti színek tobzódásáról 1848–49-ben tobzódtak a piros-fehér-zöld nemzeti színek, de rendkívül népszerű volt a vörös is, aminek azonban nem volt köze a későbbi kommunista mozgalmakhoz – derül ki dr. Bona Gábor hadtörténésszel, a Miskolci Egyetem professzorával készített interjúnkból.
– Ha a nemzeti jelképekre gondolunk, ma szinte mindenkinek a piros-fehér-zöld zászló és a címer jut eszébe. Mi volt a helyzet 1848 előtt?

– A magyar állam legfontosabb jelképe mindig a címer volt. A zászló színei a történelem folyamán folyamatosan változtak. Az Árpádok például piros-fehéret, Rákóczi többfélét, az erdélyi fejedelmek pedig saját főúri színeiket használták. A nagy francia forradalomban gyökeresedett meg a három szín. Magyarországon az 1830-as évek végén, az 1840-es évek elején terjedt el a trikolór, de pontosan nem tudjuk, miért lett piros-fehér-zöld. A piros és a fehér valószínűleg az Árpád-ház zászlajából maradt meg.


A Lánchíd alapkőletételének díszlete

– Hol használták az új zászlót az 1848-as forradalom előtti időszakban?

– Abban az időben már megindult a polgárosodás. Egyletek, gazdasági társaságok, polgárőrségek alakultak, s ezek kezdték el használni a három színt. A Lánchíd 1842-es alapkőletételéről szép festmény maradt fenn: ott voltak az ország előkelői és a „díszlet" piros-fehér-zöldben pompázott.


– A nemzeti színek elterjedése a császári hatalommal való szembenállást jelentette?

– Az önállóság hangsúlyozását. A Habsburg-birodalom berendezkedésének törvényes formája szerint a Magyar Királyság mindig is önálló volt a birodalmon belül, amelyet saját jogszokásai, hagyományai alapján kellett kormányozni. Ezt azonban az uralkodók sokszor nem tartották be. A magyarországi császári-királyi szervek sem a magyar, hanem a Habsburg-jelképeket használták: a fekete-sárga színt, illetve a kétfejű sasos címert. Amikor 1848 áprilisában felállt a magyar kormány, és egyértelművé vált, hogy Magyarország önálló, tavaszi nagytakarítás kezdődött. A Batthyány-kabinet az összes állami szervet kötelezte a magyar színek felvételére.

Dr. Bona Gábor hadtörténész
Dr. Bona Gábor hadtörténész

Végzetes félreértések az egyenruha miatt

– A fegyveres erőknél is ilyen folyamat zajlott le?

– A nemzetőrség a forradalom szülötte. Szervezése megyénként történt, így zászlaikon az országcímer és a megyecímer volt, keretükön általában piros-fehér-zöld fogazattal. A honvédzászlóaljaknál – az elsőket 1848 májusában állították fel – annyiban változott a kép, hogy az országcímer mellett a másik oldalra Magyarország védőszentje, Szűz Mária került a kis Jézussal. A Batthyány-kormány a Béccsel való jó viszony érdekében nem mert intézkedni a császári-királyi hadsereg magyar alakulatai ügyében, pedig régi sérelem volt, hogy a tizenkét huszárezredet leszámítva a magyar ezredeken – a gyalogosok nadrágján lévő vitézkötést leszámítva – külsőleg nem látszott, hogy magyarok. Aztán 1848 októberében megtörtént a szakítás Béccsel, és az itthon lévő harmincezer császári-királyi magyar katona lefejtette egyenruhájáról a fekete-sárga zsinórzatot, és kitűzte a kokárdát. Ahogy az egyszerű katona mondta, Ferdinánd császár katonájából Kossuth császár katonája lett. A tisztek piros-fehér-zöld tábori övet vagy vállszalagot kezdtek használni. Tobzódtak a nemzeti színek. A 13. Hunyadi huszárezredben a fokos nyelét piros-fehér-zöldre meszelték be. A honvédtüzérségnél az ágyúcsövet tartó lafettákat szintén ilyenre festették. Érdekes a vörös szín elterjedése is, ami a köztársaságpártiságra utalt, és semmi köze nem volt a későbbi kommunista mozgalmakhoz. Sok önkéntes nemzetőrcsapat veres pántlikát viselt. A honvédseregben rendszeresített kitüntetés volt a vörös sipka. Nagysándor József tábornok azzal is jelezte álláspontját, hogy vörös strucctollat hordott a kalpagján.


– Teljesen egységes egyenruha nem is alakult a szabadságharc alatt?

– Az újonnan felállított honvédsereg egyenruhája egyforma volt, az egykori császári-királyi magyar alakulatoknál viszont még az 1849-es tavaszi hadjáratnál is előfordult, hogy a régi uniformisban küzdöttek. Tudjuk, hogy emiatt a honvédek több csatában ellenségnek nézték és belelőttek a saját oldalukon harcoló csapatokba. 1849 nyarán ezeket az egységeket is honvédegyenruhába öltöztették. Szegény ember vízzel főz: Magyarországnak időbe telt, mire felruházta hadseregét.


Gyergyószentmiklóson őrizték a titkot

– Mi történt az egyenruhákkal és a zászlókkal Világos után?

– A császári hatalom szemében minden, az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra utaló tárgyi emlék szálkát jelentett. Egyenruhát megőrizni legfeljebb a komáromi és a péterváradi kapitulánsok tudtak, akik teljes amnesztiát kaptak és büntetlenül hazamehettek. Az osztrákok által megszerzett zászlók megsemmisültek, viszont a világosi fegyverletételnél hetven-nyolcvan zászló az oroszok kezére került, amelyeket győzelmi jelvényként a szentpétervári hadimúzeumba szállítottak. Sztálin 1941 tavaszán – talán azért, hogy Magyarország ne csatlakozzon egy esetleges német támadáshoz – ünnepélyesen visszaadta őket. Utána krimibe illő sztori következett. A második világháború végén a hadikincseket menekítő vasúti szerelvény Szombathelynél elakadt, és a szovjet csapatok újra megkaparintották a zászlókat, amelyeket ezúttal Moszkvába vittek. Rövid ideig voltak ott: 1948-ban, a forradalom 100. évfordulóján visszajuttatták a kiépülő kommunista diktatúrának. Jelenleg a Hadtörténeti, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban láthatók. Ezenkívül sok zászlódarab maradt meg, amelyeket tisztek szabdaltak fel és tettek el emlékbe fegyverletételeknél. Ennél különösebb esetek is előfordultak. Miután a honvédzászlók egyik oldalán Szűz Mária volt, beillettek az egyházi zászlók közé. A segesvári csata után feloszlott 86. székely honvédzászlóalj zászlaját az egyik altiszt a gyergyószentmiklósi templomba vitte. Ott őrizték, majd az 1867-es kiegyezéskor elővették. A városban szinte mindenki tudott róla, de nem akadt egyetlen áruló sem.


– 1848–49-et tehát a nemzeti jelképek és színek terjedése jellemezte. Világos után ellenkező folyamat zajlott le?

– Igen. Haynau 1849 júliusában kiadott rendeletében betiltotta a nemzeti színek használatát. A szabadságharc bukása után visszaállt a régi világ, amit a fekete-sárga színek, a kétfejű sasos lobogók és címerek is jeleztek. Ez a helyzet a rövid, 1861-es alkotmányos időszakot leszámítva az 1867-es kiegyezésig tartott. Akkor az 1848 tavaszához hasonló változás következett be. Az újra megalakuló magyar királyi honvédség is a magyar állam jelképeit kezdte használni. Ugyanakkor egészen a Monarchia felbomlásáig az Országgyűlés állandó témája volt, hogy a császári-királyi hadsereget – amelynek több mint egyharmada magyarországi sorozású ezredekből állt – miért nem látják el magyar felségjelekkel.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Történelem vagy magánélet

A legutóbbi történelmi pillanatok sokak számára emlékezetesebbek, mint saját privát életük eseményei… Tovább olvasom