Kisalföld logö

2018. 04. 25. szerda - Márk 13°C | 25°C Még több cikk.

Kontrasztok – ünnepi gondolatok

Mostanában gyakrabban gondolkodom életről–elmúlásról, gazdagságról–szegénységről, bánatról–örömről.

Mostanában – hogy bizony fél évszázad már eltelt velem – gyakrabban gondolkodom létünk nagy kontrasztjairól, életről–elmúlásról, gazdagságról–szegénységről, bánatról–örömről, szeretetről–gyűlöletről.
Különösen sokat gondolok ilyesmire, ha ünnepek közelednek. Ilyenkor a legtöbb ember kicsit megáll a rohanásban, átgondolja közeli és távoli múltját, emlékeket idéz, szülőt, rokont, barátot látogat, aki csak teheti, s aki nem, az talán élete végéig keresi az utat azokhoz, akiket már elengedett az örökkévalóságba. És talán ez a legfájdalmasabb, ha ünnep közeleg. Rájuk gondolni a meghitt ünneplésben, a terített asztalnál, miközben a hiányuk okozta fájdalom ilyenkor felerősödik, a lassan behegedő sebek újra felszakadnak.

Milyen különös, hogy az öröm és bánat, gyász és ünneplés, harag és megbocsátás, és még sok hasonló érzés állandóan jelen van életünkben… S milyen fontos, hogy sorsunkat élve csaknem mindegyik esetében lehetőségünk van dönteni: melyik maradjon velünk, melyiket szegődtessük társul sorsunk útján. És döntésünk hatalmas felelősség!
A gazdagságról és szegénységről elmélkedtem éppen a minap: vajon miért van az, hogy számomra sohasem volt fontos a pénz, pusztán annyira, hogy alapvető szükségleteimet, meghitt családi környezetemet biztosítsa? Miért, hogy akik régóta ismernek, tudják rólam: munkám, életem során, ha igazságtalan javadalmazást, méltánytalanságot tapasztaltam, mindig mások, soha nem a magam érdekében emeltem szót? Miért, hogy soha nem volt fontos számomra a luxus, a vagyon, a hatalom? És miért, hogy szegénynek mégsem érzem magam?
Az ember persze gyarló, és nem hiba nélküli. Én sem vagyok az, de számvetésem nagy kérdéseire adott válaszom szerencsére legtöbbször benső békét, nyugalmat ad: tudom, szívem szava szerint és jól döntöttem akkor, amikor a gazdagságot csak lelki épülésemre választottam, gyűlöletet talán még soha nem éreztem – legfeljebb tehetetlen dühöt igazságtalanság, kegyetlenség láttán –, s hazugság helyett is inkább az őszinteség jellemzi életem.

Volt, hogy nem dönthettem – hiszen sorsom útján hívatlanul állt elém a leselkedő, kegyetlen halál, hogy lelkemet gonoszul elrabolja, s örök béklyóba, fásult fájdalomba zárja. Mégis, ekkor is volt erőm dönteni, s földi kínhalál helyett az életigenlést választani, hogy – megélve ugyan a poklot, a kínokat gyermekem elvesztése miatti fájdalmamban – mégis, búcsút intve neki, helyére visszahívjam az örök érvényű létezés, az életigenlés meghitt békéjét, örömét úgy, hogy közben elfogadjam sorsomat.

Hitem – hogy nincs halál, s az ember szelleme örök – ma már tudás, a választás pedig sorsunk útján e nagy létkérdésben is rajtunk áll.
Tudom, ki már itt, földi életében úgy dönt, hogy sorsának útján társa a gyűlölet, a lelki nyomor, a pusztítás és pusztulás – csak annak létezik pokol s halál, és számára az örök ígéret is csak félelmetes tetszhalál.
Ünnepi gondolataimban ma az emlékező gyertyafénynél Seneca sorai voltak velem vigaszul:
„Miközben fiad ragyogó erényeiről elmélkedel, öledben szinte újra ringatod ! Most jobban a tiéd lehet, mint bármikor, most nincs semmi már, ami tőled elvonja őt, már soha többé nem okoz neked rettegést, bánatot... Fiadnak legfeljebb az arcvonásai pusztulnak el, ő maga halhatatlan, s élete most valóban tökéletes, mert levetette idegen nyűgeit, s igaz énjére végre most rátalált." (Seneca: Vigasztalások és erkölcsi levelek)

Hiszem, idővel talán megtanulok én is együtt lenni Zoli fiammal másként, mint itt a földi, anyagi létben... Fájdalmasan gyönyörű találkozások ezek…

Gősi Vali

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kis magyar valóság – tíz mai családmodell

Dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus szerint fel lehet nőni családon kívül is, de azok a feltételek, amelyek szükségesek az egészséges személyiségfejlődéshez, csak ép családban adottak. A legfontosabb az apróságokat ölelő biztonság, amelyet a szülők egymás iránti szeretete táplál. Ahol ugyanis a szülők külön-külön szeretik a gyerekeiket, de egymással nem tudnak kijönni, a gyerek szorong, veszélyben van. Tovább olvasom