Kisalföld logö

2018. 04. 22. vasárnap - Csilla, Noémi 12°C | 25°C Még több cikk.

Koltay Gábor, a történelmi sztárcsináló

Koltay Gábor filmrendező életművének krónikájában a magyar történelem legjelentősebb alakjai sorakoznak: Attila, Árpád fejedelem, Szent István, Szent László, Szent Margit, Julianus barát, Hunyadi László, Rákóczi Ferenc, Horthy Miklós. Hogy mikor és mitől lett nemzeti tudatformálóvá, az már saját maga számára is történelem, oka a 25 éve bemutatott István, a király című rockopera.

Koltay Gábort a győri önkormányzat kulturális intendánsnak kérte fel, így az sem véletlen, hogy a Püspökvár tövében találkoztunk.

– Itt ülünk a Szent István alapította Püspökvár lábánál, ami nekünk, győrieknek nagyon sokat jelent. Önnek, mint Győr kultúrájáért felelős intendánsnak, mit jelent szent királyunk öröksége, kultusza?

– Elkötelezettje vagyok Szent Istvánnak. Filmes pályafutásom úgy alakult, hogy személyével és korával többször is lehetőségem adódott találkozni. A munkák során elmélyedtem az ezredforduló történelmi korszakában, sok tudós emberrel beszélgettem és sikerült segítségükkel feltárnom a kort. Filmrendezőként ezeket a történelmi ismereteket kellett dramaturgiailag úgy összerendezni, hogy maradandó élményként táruljon a nézők elé színpadon vagy filmen. Éppen 25 éve mutattuk be a városligeti Királydombon az István, a király rockoperát, melynek sikere töretlen azóta is.


Alkotói paranoiák

– Az Illés együttesről ’82-ben készített koncertfilmje után szinte azonnal elkészült az István, a király. Élek a gyanúval, hogy a történelmi filmezés felé véletlenül vitte az útja, a felkérés a zenés film rendezőjének szólt...

– Nem lehet elégszer megköszönni Nemeskürty István irodalomtörténésznek, aki a Budapest Filmstúdió akkori vezetőjeként A koncert című film sikere után behívott minket (Bródy Jánost és Szörényi Leventét – a szerz.), és adott még egy lehetőséget. Szó szerint előírta, hogy rockoperát kell készítenünk Szent Istvánról. Ez kicsit rácsengett arra a világsikerre, amivel akkoriban a Jézus Krisztus szupersztár hódított. Nemeskürty onnantól kezdve mint egy jó producer segített mindenben. Nemcsak történelmi ismeretekkel vértezett fel minket, de szigorúan bírált is. Az első változatokat lesöpörte az asztalról, a negyedik-ötödiket fogadta el. Még azt is vállalta – erről a mai napig őrzöm a dokumentumokat –, hogy a film-főigazgatóság tiltakozása ellenére folytatta a munkát. Nemeskürty kiképzést adott nekünk Szent Istvánról és korából. Ő ajánlotta Györffy György professzor híres István király és műve című vaskos könyvét, amit azóta többször is elolvastam. Sokszor volt alkalmam beszélgetni Györffy és László Gyula régész-, történészprofesszorokkal.

– Többeknek lettek történelmi paranoiái az István-kultusz kapcsán és próbálnak újabb és újabb összefüggéseket felfedezni. Az egyik ilyen téveszme a rockopera bemutatásához kapcsolódik: van, aki úgy látja, azért kapták meg a bemutatáshoz szükséges engedélyeket, mert István személyében Kádár Jánost, Koppányban pedig Nagy Imrét vélte felfedezni a pártvezetés. Ön ott volt ezeken a tárgyalásokon, hogyan emlékszik?

– Többen – köztük a rockopera zeneszerzője – mást gondolnak István királyról ma, mint akkor és ott. Vannak, akik mai gyötrelmes életünk gyökereinek okát egészen Istvánig vezetik vissza. Sokfelé olvasom, hogy megpróbálják kétkedéssel fogadni politikáját, művét, de ezek tudatlanságból fakadó megközelítések. Mai létezésünk alapjait Szent István tette le, ez történelmi tény.


Kínos a belügynek

– Az engedélyeztetés zökkenőmentes volt?

– Akkoriban semmi nem volt zökkenőmentes, többfajta engedélyt kellett beszereznünk. Mikor kiderült, hogy hagyományos játékfilmes módszerekkel – snittről snittre – nem tudom megcsinálni a filmet, mert nem lesz elég pénz hozzá, kitaláltam, hogy az egészet egyetlen helyszínen kell megcsinálni, mint egy színházi előadást, amelyet több kamerával rögzítünk. Miután ezt Nemeskürty jóváhagyta és elkezdtük egy nyilvános rendezvény előkészítését, kerestem a megfelelő helyszínt. Először a Népstadionban akartuk bemutatni – nem engedték. A következő helyszín az Óbudai Amfiteátrum lett volna, de erre sem kaptunk engedélyt. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a belügynek kínos ez a rockopera. Az elutasítások után olyan helyet kerestem, amibe nem tudtak belekötni. Ez volt a Városliget, messze a lakóövezettől, nagy parkolóhellyel. A budapesti pártbizottság akkori első titkárához, Maróthy Lászlóhoz fordultunk, aki segített, hogy megkapjuk a rendezési engedélyt. Ennyi volt és nem több. Nem kérték sem a forgatókönyvet, sem a szövegkönyvet.

– Sokan állami megrendelést sejtettek a bemutató mögött és összefonódásra gyanakodtak.

– Sem állami megrendelés, sem a mű létrehozásához nyújtott állami segítség nem volt. Mindenki meglepődött a hatalmas siker láttán. A főpróbával együtt tervezett két előadásból hét lett, esténként 15 ezer ember látta. Az újságokban többnyire alapvetően lehúzták az előadást. Külön poén, hogy az egyik asszisztensem barátja végigülte a próbákat és beépített emberként figyelt. Emericus aláírással megírta Demszky lapjában, hogy ez a három ember politikai megrendelést teljesített. Kilencvenben Demszky kiadta szamizdatainak legérdekesebb cikkeit, és feltüntette, hogy az álnevek kiket takarnak. Akkor derült ki, hogy a velünk tartó fickó és Emericus ugyanaz.


Demszkyék utálata

– Azt viszont a fanyalgók is elismerték, hogy a darab attól sikeres, mert jó. Mitől jó?

– Többek között azért jó, mert az egész dramaturgia az István–Koppány konfliktusra épül. A szöveg segítségével az István korabeli konfliktus áthelyezhető más korba. A szellem és a gondolat szintjén a mai napig ezt az alapkonfliktust éljük meg, és alapvető dilemma, hogy a nemzeti hagyományokhoz ragaszkodva erősítsük Kárpát-medencei státusunkat, vagy csatlakozzunk a fejlett Nyugathoz. Az akkori aktuálpolitikai üzenet is egyértelmű volt: „Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul." Ravaszul szivárgott be Bródy szövege a közönség tudatába és természetesen mindenki a szovjet csapatokra gondolt.

– A belügy nem tudott olvasni a sorok között?

– Biztosan tudtak, de akkor már nem tehettek semmit. Megvolt a pecsétes nyilvános rendezési engedélyünk. A közönség meg hitelesítette az előadást, és nem lehetett azt mondani, hogy elmarad az előadás, mert a jegyek tízezerszámra előre elfogytak. Abból tényleg botrány lett volna.

– A bemutató körüli rosszindulatú híreszteléseknek a rendszerváltás vetett véget és mikor ’90-ben, az eredetileg megálmodott helyszínen, a Népstadionban bemutatták, az egész ország egyként ünnepelt. Mi változott meg?

– A politikai szituáció. Eufória éltette az országot, mindenki ünnepelt. Demszky is bejött az öltözőbe és mosolyogva mondta: „Nem tudom, hogy tudjátok-e, mi azért nagyon utáltuk az István, a királyt annak idején." Mondtam neki, „hogyne tudnám, olvastam az újságodban".


Tudatosan a nemzettudatért

– Ha jellemezni kellene rendezői munkásságát – egy-két „félrelépéstől" eltekintve –, megmaradt nemzeti identitástudat-formálónak. Miért vállalta fel ezt életfeladataként?

– ’83. augusztus 20. az oka és az István, a király. Minden előzetes várakozásunkat felülmúlta a siker: a közönség nagysága, reagálása, lelkesedése. Mikor a darab végén, a „Felkelt a napunk, István a mi urunk" refrénnél a horizonton feltűnt a hatalmas piros-fehér-zöld zászlófolyam, az emberek felálltak és elkezdtek könnyezni. Ezt életem legszebb pillanatai között őrzöm. Akkor és ott esténként az a 15 ezer ember ugyanazt érezte, ugyanazt gondolta, egyszerre dobbant a szívünk. Nem hittek a szemüknek, figyelték a rendőröket... Féltem, hogy ebből nagy botrány lesz, mert abban az időben csak úgy jelenhetett meg egy piros-fehér-zöld zászló, ha mellette ott volt egy piros is. Olyan különleges pillanatok voltak ezek, amelyek ritkán vagy soha nem adódnak egy ember életében. A produkció és a közönség egymásra talált, együtt érző, gondolkodó közösséggé váltak. Ezt tanítják úgy az iskolában, hogy katarzis. Létrejött egy lélektől lélekig való azonosulás. Amikor ezt megéreztem a Királydombon, akkor tudatosodott bennem, milyen nagy szükség van Magyarországon a sok elhallgatás és hazudozás után arra, hogy a történelmünkről őszintén beszéljünk. Generációk nőttek fel úgy, hogy mást beszéltek otthon, mást tanultak az iskolában. Egy közösséget ha elvágnak a gyökereitől és a múltjától, manipulálható és irányítható. Veszélyes dolog az országlakosokból újra nemzetet csinálni. Ma Magyarországon erősebb a szétválasztó, mint az összetartó erő. Nincs olyan nemzeti sorskérdés, amelyben a magyarság túlnyomó többsége egyetértene, minden ünnepünk a pártpolitika szintjére van lezüllesztve és ez nincs jól.

Fotó: Krizsán Csaba
Fotó: Krizsán Csaba

A magyarság ma elválaszt

– Nem érzi úgy, hogy széllel szembe megy? A világ globalizálódik, tűnnek el a határok, a nemzeti értékek.

– A fő uralkodó trend, hogy belesimuljunk a világba, és ne fogalmazzuk meg nemzeti mivoltunkat. Egy ilyen helyzetben nehéz olyan dolgokat létrehozni, amelyek a nemzettudatot akarják előhívni, erősíteni. De hiába globalizálódik a világ, a nagyhatalmaknak is szükségük van identitásuk erősítésére. Itt van például Kína, amely mindent megtett az olimpiájáért. Mintha mi félnénk attól, hogy visszataláljunk azokhoz a történelmi-nemzeti értékeinkhez, amelyek közösséggé formálhatnak minket. Ez nem jobb- vagy baloldali kérdés, ez a mi magyarságunk kérdése. Sajnos ma a magyarság gyarapodásának ügye politikai választóvonal lett. Hiszem, hogy az európai egységesülési tendenciák közepette akkor tudunk megmaradni mi, magyarok, ha nem arctalan tömeg leszünk, hanem megőrizzük nyelvünket, nemzettudatunkat és összetartunk.

– Kedvez a mai kor a hazafias, történelmi filmeknek?

– Alapjában kellene átformálni a gondolkodásmódunkat és a mozgókép felelős tudásával bíró embereknek mélyen át kellene érezniük fontosságukat, feladataik súlyát, hogy olyan nemzeti világképünk, jövőképünk legyen, amely a körülöttünk lévő ártó folyamatokat meg tudja állítani és emelkedő pályára tudja állítani a nemzetfejlődést annak érdekében, hogy ezeréves értékeinkre építve, erős közösséggé válva szellemileg-kulturálisan, s erre alapozva egyszer majd gazdaságilag is egyenrangú félként vehessünk részt a XXI. század elejének világfolyamataiban. Úgy kell együttműködnünk, hogy közben megőrizzük függetlenségünket, szabadságunkat, sajátos értékeinket, ahogyan azt ezer évvel ezelőtt Szent István királyunk tette.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Trónviszály az államszervezés előtt

István és Koppány között nem etnikai összecsapás, hanem hatalmi küzdelem folyt, ami még csak az… Tovább olvasom