Kisalföld logö

2017. 09. 23. szombat - Tekla 9°C | 18°C Még több cikk.

Koltai Róbert és a Sosemkapott-díj

Koltai Róbert szerint még a feleségét is bünteti a szakma azért, mert vállalja a kedves közönségfilmeket.

Molnár Ferenc a legigényesebb szerző, a Doktor úr egy jó darab. A neves színészgárdából azonban a mosonmagyaróvári bemutatóra csupán Koltai Róbert maradt. Ez a név azonban elég volt arra, hogy tele legyen a színház.

Az előadáson  láthatóan keresték  a szöveget a szereplők, számos kellemes percet átélhetett a közönség. Fodor Zsóka szinte már elválaszthatatlan a Barátok közt Magdi nénijétől, ezúttal új arcát is mutatta egy pillanatra, amikor krimirajongó nevelőnőként hófehér hálóruhájában ragyogó szemmel hitte egy percre, hogy egy igazi tolvaj belészeretett.
A történet hőse Puzsér, a betörő. Mondhatni ő a címszereplő ügyvéd Sárkány doktor munkaadója. Tipikusan Koltai Róbertnek való figura. A színész-rendezővel előadás után beszélgettünk.

Aki nagyképűsködik, az pórul jár

– 1902-ben írta Molnár Ferenc ezt a darabot, amelyben a tisztes ügyvéd úgy érzékelteti kincseinek értékét, hogy hány év fegyház megúszásáért adták a bűnözők. Ajnározzák a tolvajt, kigúnyolják a rendőrt, feje tetején az értékrend. Meddig lesz vajon még időszerű ön szerint ez a darab?

– Molnár Ferenc fantasztikusan nagy magyar író, és világirodalmilag is kiemelkedő valaki, úgy írt, hogy az örök érvényű. Mert nem a pillanatnyi divatról szól, hanem az emberi kiszolgáltatottságról, a becsaphatóságról, mint a nagy írók művei, az egész világról, az ő világáról próbál mesélni. Furcsa módon, mert nagyon tehetséges, minden korban meg tud szólalni ez a darab, ha jól játsszák.

– Ezek szerint törvényszerű, hogy minden korban a tolvajnak van becsülete és a becsületes a nevetséges?

– Szerintem ez másról szól. Az ügyvéd lehetett volna pék. Nem a foglalkozása, hanem az emberi tulajdonsága az érdekes. Ma az ügyvédek között is van olyan, aki beéri azzal, amije van. És van olyan, aki nagyképűsködni akar, aki királynak hiszi magát, stréberkedik. A tolvaj sem azt jelenti, hogy nincs szíve. Sokszor aki lop, nem igazi tolvaj. Lehetne Puzsérnak is más szakmája a darabban. Igazi jó íróknál nem lehet leszűkíteni egy foglalkozásra a főhősöket. Molnár Ferenc igazi jó író. Karaktereket mutat meg. Aki nagyképűsködik, az pórul jár. Akinek van szíve, annak igazságot szolgáltat. Mindezt körüllengi az a fajta humor, ami elképesztő, és persze tetten érhető a szerző óriási színházismerete. Én már rendeztem három Molnár Ferenc-darabot, most ez a negyedik. Szégyen, hogy sokáig elhallgatták, polgárinak nevezték Molnárt. Az ő darabjai mindig különleges csemegék a színészek és a közönség számára.

Felesége bűne

– A Koltai Róbert név olyan jól cseng, hogy igazából mindig bejön a közönség, a vastaps. De nyilván nem tud mindig ugyanolyan hőfokon játszani. Mindenkinek vannak rossz döntései, rossz pillanatai. Ilyen szinten azonban ezt nem biztos, hogy meg merik mondani. Kap-e, elviseli-e a kritikát?

– Valóban nagyon el vagyok kényeztetve, minden este ilyen telt ház előtt játszom, és mindig ilyen nagy a siker. Elviselem-e a kritikát? Hát igazi kritika már nincs. Vannak olyan szakmabeli barátok, akik kemények, szigorúak, azoknak nem is kell semmit mondaniuk, csak úgy kell nézni, és már tudom, hogy valami nincs rendben. Másrészt nekem ez a szenvedélyem. Estéről estére jobb és jobb legyek egy adott darabban. Én nem mondom persze, hogy ez mindig sikerül.

– A közönségsiker Magyarországon már régóta gyanús. Ki tudja, miért, de kialakult, hogy az nem lehet elég jó, ami sokaknak tetszik, a nemes előadások, filmek bemutatásához hozzátartoznak az üres nézőterek. Változott-e valamit a helyzet a megítélésben?

– Totális elismerést kaptam a színházban, a filmben a nézőktől, és az utóbbi húsz évben a legminimálisabb elismerést se kaptam meg a hivatalos kitüntetések kapcsán. Ez így volt az idén is. Amikor százéves leszek, abból fogom tudni, hogy nagyon beteg vagyok, hogy valamit adnak. De nem baj, nekem százszor többet ér a boldog közönség,  ahogy várnak, ahogy szeretnek, és ezt az irigyek nem tudják elvenni tőlem, ezt az érzést nem is ismerik. Ilyen szempontból még a szocializmusban vagyunk, státusban kell lenni valahol, az kap kitüntetést, akit fölterjesztenek. Mert azt mondja a kormány, döntsetek ti, szakmabeliek. A szakmában meg ott van az irigység. Jócskán elmúltam hatvan én is, meg a feleségem is. Pogány Judit, aki szinte folyamatosan drámai szerepeket játszik, nem kap semmit, mert énmiattam büntetik. Az a bűne, hogy én merek a közönségnek kedves filmeket, darabokat csinálni. Csak egy olyan film, mint a Sose halunk meg, a Szamba, a Csocsó, a Világszám!, másutt már érdemelne valamit. De nem baj. Amíg az emberek szeretik, rendben van. Nekem minden filmem bizonyított. Senki nem tudja, ki nyerte 1993-ban a magyar filmszemlét. Nem a Sose halunk meg. De minden ember tudja, ki a lóversenyes Gyuszi bácsi.

Plakáthadjárat

– A színészek erős karakterek, ám egyben kiszolgáltatottak is a mindenkori vezetőknek. Ilyenkor, választások előtt nő-e a feszültség? Begyűrűzik-e a várakozás, a helyezkedés a színfalak közé is?

– Sok helyen játszom mint szabadúszó. A magam erejéből megpróbálom mindenütt úgy alakítani a helyzetemet, hogy ahol vagyok, ott élvezhető legyen szakmailag és emberileg a légkör. Az elején említettem, mennyire fontos a szeretet és a humor. Ahol ezek jelen vannak, ott öröm színésznek lenni. Ahol inkább a politizálás van jelen, ott kevésbé. Az a meglátásom, hogy ha nincs tajtékzó szélsőség, az emberek egyszerűen csak képviselik a nézeteiket, békésen megfér egymás mellett mindenki. Van olyan kollégám, aki másképp gondolkodik, mint én, és soha semmi gond nincs köztünk, tiszteljük egymás véleményét. Szerintem így kellene a parlamentben is, ahelyett, hogy acsarognak. Rossz nézni ezt a plakáthadjáratot.

– Hát nem egy világszám. A Világszám! című filmmel viszont nemrég a világot járta. Külföldön milyen a fogadtatás?

– Óriási élményem volt a napokban. Harlemben egy jazzkocsmában elénekelhettem a Világszám! betétdalát. Csak úgy improvizálva. Fölhívtak a színpadra Bozóki András miniszterrel együtt, mert ő is ott volt.  Köszöntöttek minket, a konzul bemutatott, hogy ő a miniszter, én meg színész vagyok, vagyis ő a miniszter, én meg a „félrelép". Mögöttem egy négytagú néger zenekar. Nem vagyok énekes, nem hittem volna, hogy kétszáz néző előtt csak úgy elénekelem a dalt. Ez egy csoda dal. Persze senki nem játssza, a rádiók nem veszik be, mert lassú szám.Hihetetlen dolog történt, négy sor után mögöttem elkezdődött a cincogás, és a hatodik sornál tudta a néger zenekar a dalt. Mikor elmondtam a Désnek, elájult. A hatodik sornál rátaláltak és fújták pisztonnal, szaxofonnal, a dobos meg verte a ritmust. Életem egyik legnagyobb élménye volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sziko boncasztala

Döbbenetes kiállítás nyílt Sopronban egy fiatal, Budapesten élő alkotó meghökkentő digitális… Tovább olvasom