Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 2°C | 6°C Még több cikk.

Kis vadlexikon: kerceréce

A kereceréce egyike a vadászható, úgynevezett bukórécefajainknak.
A gácsér feje és háti oldala fekete, a fej mindkét oldalán a csőr mögött nagy fehér folt található. A válltollak feketék, fehérrel hosszanti irányban sávozottak. A szárnytükör és a felső szárnyfedők fehérek. A középső karevezők és a nagy szárnyfedők fehér szárnytükröt alkotnak, amelyek az ivari és kormeghatározásban is segítséget nyújtanak. A nyugalmi ruhás gácsér a tojóhoz hasonlít. A tojó feje sötétebb, háti oldala világosabb barna, a mell szürke, a nyakalja és a testalj fehér. A gácsér csőre fekete, a tojóé sárgás árnyalatú, fekete csőrkörömmel. Lába sárga, az úszóhártyák a gácséron szürkésbarnák, a tojón sötétebbek, a szivárványhártya sárga (innen van angol neve: goldeneye, azaz aranyszemű). A fiatalok a tojóra hasonlítanak.


Holarktikus elterjedésű faj, amely belakja az északi félteke tűlevelűerdeinek zónáját. Európában az elmúlt évtizedekben déli irányú elterjedési terület növekedése figyelhető meg. Nálunk rendszeres átvonuló és téli vendég. Elsősorban a Dunántúlon fordul elő, főleg a Balatonon és a Dunán. Az Alföldön leginkább a Hortobágy halastavain figyelhető meg, de a Tiszának is rendszeres téli vendége. Alkalmi fészkelő, eddig egyetlen bizonyított hazai költését 2002-ben Sajóörös közelében mutatták ki. Közép-Európában hűvösebb helyeken, szerves anyagban szegényebb (oligotróf) tavaknál fészkel. Vonulása során kedveli a nagyobb folyókat és a nagyobb, mélyebb vizű tavakat, víztározókat, ahol – bukóréce lévén – táplálékát könnyen megtalálja. Ritkán sekélyebb vizekben is észlelhetők átvonuló csapatai. Monogám. A párba állás a telelőterületeken, a vonulás során vagy a fészkelőhelyek elfoglalása előtt egyaránt megtörténhet. A költés április közepétől június közepéig tart. A fészkelőhelyet a tojó választja ki, általában víz mellett. Sajátságos módon odúban, mintegy 2,5–5 méter magasan költ. (A récefélék családjából Európában még egy faj, a nagy bukó költ odúban.) Ághelyeknél, természetes odvakban alakítja ki fészkét, szívesen foglalja el a nagy termetű fekete harkály régebbi odvát is. Megtelepíthető mesterséges fészekodúk segítségével. A kerceréce évente egyszer költ, fészekalja 8–9 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, a kotlási idő 29–30 nap. A kikelt kiskacsák 11 napot maradnak az odúban, majd a tojó hívása mellett maguktól kiugrálnak a magasból. Földetérés után anyjuk mutatja nekik az utat a legközelebbi vízhez (akár 2–3 kilométerre is), ahol még 2–3 hétig vezetgeti őket. Önállóan táplálkoznak. Röpképessé 8 hetes koruk után válnak.

Az 50. naptól már teljesen önállóak. A vízfelszín közeléből (30 centiméter) ugyanúgy képes felvenni a táplálékot, mint a 6–8 méter mély aljzatról. Táplálékát szinte mindig bukva szerzi meg, az alábukás ideje 15–36 másodperc. Csiga- és kagyló- (főként vándorkagyló-) fogyasztása emelendő ki, továbbá hínárfélék, apró magvak, béka és rovar szerepelnek étlapján. Vonulása során az első példányok októberben érkezhetnek hozzánk Észak-Európából 5–10 ezer példány az áttelelő mennyisége. Március-áprilisban is zajlik a tavaszi visszavonulási hullám. A kerceréce Európában stabil állományú faj, nálunk elsősorban a vonuló populációk védelmét kell szorgalmaznunk. Vadgazdálkodási értéke 10 ezer forint. Naponta és vadászonként legfeljebb 8 kerceréce elejtésére van mód. Országos terítéke mindössze évi 200–300 példány.

Prof. dr. Faragó Sándor

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az operákat leporolják, ugye?

A Győri Nemzeti Színházban Erkel operájának, a Hunyadi Lászlónak a bemutatójára készülnek. Káel… Tovább olvasom