Kisalföld logö

2017. 01. 24. kedd - Timót -6°C | -3°C Még több cikk.

Kétszer annyit éltem, mint más

Szombaton este mutatja be a soproni Petőfi Színház Csurka István elhíresült tragikomédiáját, a Döglött aknákat. A rendszerváltás egyik elfeledett művét különös bátorság műsorra tűzni ma Magyarországon, s hogy méltányolja a közönség, azt a budapesti siker alátámasztja. Koncz Gábor, a darab főszereplője minden politikust kötelezne arra, hogy nézze meg az előadást. Az indoka: „Itt nem pártokról, hanem egy országról van szó."
Találkozónk előtt többször hívtam időpont-egyeztetés miatt. Mindig úton volt. Hol próbára tartott, hol a vadászbarátaihoz autózott, hol sportolni indult... Hihetetlen intenzitással éli az életét. Már lassan hetven esztendeje, bár ezt a számot nem tartja fontosnak. Annál inkább az élet élvezetét, szeretetét, a bátor, megalkuvások nélküli létet. Megérkezése után nagy adag tejszínhabos kávét kért.


Koncz Gábor - Fotó: Magasi Dávid

Édes élet

– Nézze csak! Édesítőszert tettek a kávé mellé... Hát komolyan gondolja valaki, hogy ráfanyalodom az ilyen pótszerekre? Jó adag cukor, így teljes az élvezet.

– Mi járulhat hozzá még ehhez a teljességhez?

– Annyi minden! A gyertyát egész életemben két végén égettem. Kétszer annyit éltem, mint más. Mindig keveset aludtam. Hajnalban kelek, megyek a lovaimhoz, a halaimhoz. Napközben folyamatosan úton vagyok, több darabban játszom, próbálok, rendezek vagy éppen írok. Minden másodpercet kihasználok. Most jöttem meg egy nagyobb síelésből, ahol a lányaimmal és a barátaimmal együtt élveztük ezt a csodálatos téli sportot. A teljességhez elengedhetetlen, hogy az ember élvezze a munkáját. Szomorú, hogy ma Magyarországon az emberek legalább kilencven százaléka nem abból él, amit szeret. Azzá kellene lennie mindenkinek, amihez istenadta tehetsége van.

– Ehelyett ma mindenki rákényszerül arra, hogy több lábon álljon, több vasat tartson a tűzben...

– Ez vezet a megalkuvásokhoz, a rengeteg kompromisszumhoz. Mindenki egyvalamiben igazán jó, azt kellene megtalálni. Nincs rend a lelkünkben, nincs rend a szívünkben. Ezért is nehéz a mai fiatal színészek között nagybetűs Hőst és Naivát találni. A naiva egy csodálatos szerepkör: Rómeó Júliájától kezdve a Liliom Juliskájáig annyi szép szerep lenne egy tiszta szemű, a világra rácsodálkozó, a színpadról a nézőtérre világító színésznőnek. Ugyanígy hiába keresek igazi hős karaktert. Az csak becsületes, bátor színész lehet, akinek az ereje magával ragadja a nézőteret. Ma mindez nem divat. Ma nem nevelnek olyant, aki adja és kapja a pofont, olyanból van sok, aki lesi a verekedést. Nekem ilyen emberekkel nincs közösségem. Az én alapelvem szerint a bátrak sem élnek örökké, de a gyávák sohasem.

– Ez az álláspont azért alaposan meg is nehezítheti az életet...

– Az enyémet nem. Sohasem törekedtem arra, hogy mindenki szeressen. Milyen ember az, akit mindenki szeret? Sohasem rejtettem el a véleményemet. Tiszta paraszti észjárást, tiszta érzelmeket, a becsületességet, a bátorságot, a küzdeni tudást, a magamba vetett hitet hoztam otthonról, Mezőkeresztesről. A terpeszállás képességét. Bármilyen irányból löknek, sohasem dönthetnek el. Én én maradok, ha törik, ha szakad. Ebben a szellemben neveltem a két lányomat, és büszke vagyok arra, hogy ugyan „két alomból" származnak, mégis nagyon szeretik egymást. A párkapcsolataimban képtelen voltam a megalkuvásra, elhangzott egy rossz szó, és már vettem is a kalapom. Engem nem lehet leláncolni, nem maradok egy pillanatig sem egy nekem nem teljesen tetsző kapcsolatban. Ellenben a lányaimmal mi hárman jó kis összetartó csapat vagyunk.


A Koncz nevet nem hagyják el

– Nem hiányzik ebből a csapatból egy fiúgyermek, akinek tovább lehetne adni minden „férfias tudományt"?

– A lányaimnak mindent át tudtam adni, amire egy fiút neveltem volna. Kiráz a hideg, ha eszembe jut, hogy lenne egy számítógépőrült fiam, aki húzná a száját, ha a napkeltével vadászni vagy lovagolni csábítanám. Aki görnyedne a gép előtt, és nem lenne benne semmi keménység. Én a lányaimmal mindent megkaptam. Egyébként úgy érzem: nem fogok „kihalni", még úgy sem, hogy nincs fiam. A lányok azt ígérték, ha megszületik az első unokám, Gábornak fogják hívni. A Koncz nevet sem hagyják el.

– Várja már az első unokát?

– Nemrégiben voltam vendégségben az egyik barátomnál, akinek külföldön él a lánya. Éppen akkor repültek haza hároméves kisfiukkal együtt. Ahogy beléptek, mondták neki, hogy szaladj oda a papához! Na persze angolul, mert magyarul nem tanították meg. A kicsi meg fogta magát, és odarohant hozzám, és átölelte a térdem... Furcsa volt nagyon. Nem nagyon tudtam vele mit kezdeni.

– Gondolom, meghatotta...

– Azért mentem erre a pályára, mert a többi színészhez hasonlóan sokkal érzékenyebben reagálok a világ különböző dolgaira, mint mások. Ez a pálya egyszer fent, egyszer lent: a sikerek és kudarcok elviselésének művészete. Nehéz, de gyönyörűséges foglalkozás az enyém. Erre a pályára tettem rá az életem. Amikor Mezőkeresztesről felkerültem a fővárosba, úgy éreztem, százszor annyit kell dolgoznom, mint másnak. Csodálatosan indult a pályám és úgy is folytatódott, de ahhoz minden szerepben „meg kell halnom". A legtöbb erőt a 18 éves korom előtti időszakból merítem. Számtalan belső fényképet őrzök a gyermekkoromból, amelyek belső tartást adnak, utat mutatnak. Nekem soha sem okozott gondot, hogy hajnalban felkeljek és egész nap dolgozzak, sportoljak, tegyem a dolgom. Apám fiatal koromban, ha kellett, akkor hajnali kettő órakor felkeltett aratni, mert pereg a szem. A harmat hajnalban összefogja még a szemeket, de ha száraz időben folyik a kaszálás, akkor a szem kipereg a búzából. Ezért kell már hajnalban aratni. Amikor följöttem Pestre, apám a következő útravalóval látott el: „Fiam, ha megdobnak kővel, szúrd agyon vasvillával!" Nyitott vagyok, befogadó mindenkivel szemben, de a jellemtelen, megalkuvó embereket nem viselem el.


Moór Jenő: Koncz Gábor
Paál Károly: Ujlaki Dénes
Béla, Moór fia: Kiss Zoltán
Zsóka: Nyírő Bea
Paálné: Hűvösvölgyi Ildikó
Ápolónő: Szóka Júlia
Orvos: Bor Viktor
Ápolók: Horváth Tamás, Nemes Richárd

Az előadást rendezte: Cseke Péter
Politikusoknak kötelező

– A hadakozás megjelenik a soproni Petőfi Színház most bemutatott darabjában is. Csurka István Döglött aknák című tragikomédiájáról van szó, amelynek az egyik főszerepét alakítja.

– Csurka Pista remek író. Csodálatosabb, aktuálisabb darab – olyan, mintha tegnap írta volna – nem létezhet a Döglött aknáknál. Ahogy a két főszereplő harcol egymással, úgy fest ma az egész ország. S a végén összeborulnak. Mert az számít, hogy itt élünk, s magyarok vagyunk. Minden politikust köteleznék arra, hogy nézze meg ezt a darabot. Itt nem pártokról, hanem egy országról van szó. Talán észrevennék.

Két kiérdemesült állampolgár fekszik egymás mellett ideg-összeroppanással egy „kiemelt" kórház különszobájában. Moór és Paál. Az egyik régi reakciós, a másik régi szektás. Mindketten a politikai helyzet áldozatainak vallják magukat. Moór, a volt nagykereskedő felőrlődött abban a harcban, amelyet üzleti tevékenységének felélesztéséért folytatott, hiába. Paál az ötvenes években birtokolt hatalmi pozíciójának elvesztésébe rokkant bele. Moór felismeri Paálban azt a tanácsi illetékest, aki elutasította az ő lángossütő-iparengedély iránti kérelmét. Paál viszont azt állítja, hogy mint katonaszökevényt, 1945 januárjában Moór adta őt a nyilasok kezére, ahonnan csodával határos módon menekült meg. Minden kész a pankrációra, a kiéhezett ellenfelek egymásnak ugorhatnak. A viadal szabadfogású, szabályok nincsenek.

A Döglött aknák is iszapbirkózást mutat be, akár Csurka többi drámája. A szereplők nyakig sárosak, a fogások tisztaságára senki sem ügyel. Az iszap alatt különben is minden megtörténhet, s mai drámaíróink közül Csurka fedi föl a legnyersebb őszinteséggel ezeket a felszín alatti műveleteket. Az már a történelmi távlat eredménye, hogy a Döglött aknák lejátszott meccset ábrázol – redukált figurákkal.

Olvasóink írták

  • 3. miki 2008. február 16. 17:03
    „Hibás a szereposztás a mellékelt cikkben. Az orvost pl. NEM Bor V., hanem Nagy G. játssza! Nemes R. sincs a darab színészei közt. A Kisalföldnek soha nem volt erőssége a nevek helyes megadása ill. leírása....
    Hiányzik a cikkből annak említése, hogy Csurka darabjait az utóbbi 20 évben sehol sem játszották /játszhatták?/... Talán valaki - esetleg Koncz G. - tudja ennek az okát....”
  • 2. Joe 2008. február 16. 13:05
    „Igazi magyar ember és sajnos nem mindegyik ilyen sikeres.”
  • 1. Kovács Miklós 2008. február 16. 09:01
    „Itt nem pártokról, hanem egy országról van szó.

    IGEN!! PONT ÍGY VAN!!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dés és Geszti elégedettek a győri dzsungellel

A Győri Nemzeti Színház 2007. november 10-én mutatta be A dzsungel könyve című musicalt, mely azóta… Tovább olvasom