Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 6°C | 10°C Még több cikk.

Kentaur úr kent dolgai

Sopron rangos Festőtermében Kentaur kiállítása emeli a Tavaszi Napok rendezvényeinek színvonalát.

Sopron rangos  Festőtermében (Petőfi tér 8.) Kentaur  kiállítása emeli a város Tavaszi Napok rendezvényeinek színvonalát. A közel húsz olajfestménye mellett számos különleges akvarelltechnikával készült alkotása április 9-ig, naponta 10.00–18.00-ig tekinthető meg.

Amikor a  teljes napfogyatkozást  már nem New Yorkból, hanem a pesti lakásom ablakából nézhettem végig, ez idő tájt sokat beszélgettünk Feledy Balázs művészeti íróval az amerikai művészeti  irányokról. Csodálkozott, amikor meséltem, már a nyolcvanas évek végétől (a vad absztrakttal szemben) az amerikai képzőművészetben visszatérő figurális ábrázolásokról. Kentaur művészete is ennek a világáramlatnak a része. Bár témái akár az íratlan és írott kereszténység archeotípusai is lehetnének, amelyek valahol minden alkotásának őslénytani értelemben vett csontvázát képezik, mégis „búsmagyar", mert szomorú.

A kiállításnak  Urban stigma  a címe. Olvasatomban „a város krisztusi sebeit", vagy az elvárosiasodott ember sebeit jelenti. Végül is az értelmezés akár (s talán ekkor járunk a legközelebb az igazsághoz) mindkettő is lehet. Szóval a művész sebekről beszél nekünk. Már megint a sebekről, azokról, amiket mi okoztunk önmagunknak és másoknak. Sebekről szól meggyőző erővel, amelyeket évszázadok óta cipelünk magunkkal, magunkon. Lakhatatlanná téve egymást. Emberdarabok a termek falain (Hokmah, Yesod, Bihan stb.). Fájdalmas, mumifikálódott, száraz nyögések ezek a vásznak. Vastag, gyilkolt, megkínzott felületeket hoz létre az alkotó. Szinte érezni lehet forró hörgését, az ecset helyett használt vakolókanál száraz szikesikolyait, amint „megformázza" létünk ki- és megfeszítettségét. Kentaur (nem véletlenül, hiszen egy nemzetközi hírű díszlettervező is), hogy mindenki „jól láthassa", teátrálisan jeleníti meg ősbensőnket, még akkor is, ha a nagymama írógépét „pakolja" vászonra. Lelkünk zárványai ezek a képek. A kezdetektől emészthetetlenül halmozódnak fel bennünk, mint a múltunk, mint őstanulságaink az értelmezhetetlen, bár ezerszer magyarázott világunkról. Kentaurnál nem az áttetsző, frivol miniszoknyás városok, még csak nem is a néhány méterrel fölöttünk hidegedő Hold a fontos (Luna daat), hanem a piramismagányba evakuált, kapcsolataitól több ezer éve megfosztott őspszichénk az összes kultúrmocskával együtt.

Az akvarelljeit is „meggyötri". Anilinnal festi, majd hipózza , aztán újrafesti a felületeit. Ettől, ahogy a művész mondja, „szőrösekké" válnak a művek. Nem öncélú kínlódások, hanem az artikulálatlan elemi ösztön humanizált lenyomatai ezek a lapok. Urbánus stigmák, zaj nélkül okozott csendek, csöndsebek.

Fekszik az embermúmia arccal az ég felé. Testéből létra vezet fölfelé az onnan érkező fényességig. Fölsétálhatnánk rajta a Naphoz... régi szándékunk.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sziko boncasztala

Döbbenetes kiállítás nyílt Sopronban egy fiatal, Budapesten élő alkotó meghökkentő digitális… Tovább olvasom