Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Kell egy lázadó, legyen ő! - Interjú Póka Angélával

Az 1930-as évek világa elevenedik meg a blueselőadáson, amelyben együtt énekel Póka Angéla és Szabó Győző: remek köztük az együttműködés.

A Megasztár 3. harmadik helyezettje öt formációban is dalol, és szívesen vállalna több jótékonysági fellépést.

– Nagy sikerrel játsszák a Thália Színházban és vidéki előadásokon a Tiszta kosz című darabot, amelyben Szabó Győzővel énekel. Hogy találkoztak össze?

– Szerettük volna bevinni a blues-zenét színházi környezetbe, de nem úgy, hogy belőlem színésznőt akarjunk csinálni. Én hadd maradjak énekesnő, a prózai részét vigye más a hátán, akinek ez a hivatása. Egy nagyon kedves közös ismerősünk ötlete volt: mi lenne, ha Szabó Győző szerepelne velem ebben a bluesdarabban? Emlékezett rá, hogy Győző annak idején énekelgetett: kerestünk a YouTube-on néhány videót, és mondtam: ezzel nem lesz baj. Nagyon örültem, hogy elvállalta. Vannak olyan emberek, akik nagyon tudnak működni együtt a színpadon, úgy érzem, mi ilyenek vagyunk.

– Ez az előadás különleges: nem féltek a premier előtt?

– Rettegtünk. Valljuk be, nem sok emberrel történik meg, hogy rá írnak egy darabot. És ez ránk lett írva, mind a hatvan percével, ami óriási felelősség. Reméljük, olyan valamit dobtunk most kifelé, ami nagyon sok embernek gyógyulást hoz.

– Az a zene egyik értelme, hogy gyógyítson?

– Szent meggyőződésem, hogy zene nélkül az emberek lelki sérültek lennének. Amúgy is azok vagyunk, de a muzsika olyan töltőelem, ami egyszerűen szükséges. Talán észre sem veszik az emberek, mennyire. Csak akkor éreznék a hiányát, ha már elvennék tőlük.


– Ötféle formációval dolgozik: sok felkérést kapnak?

– Mind az öt formációval élő muzsikát játszunk, de sajnos nem tudjuk betenni a lábunkat fesztiválokra – nem tudom, ez a megasztáros múltamnak köszönhető-e. Úgy veszem észre, nem igazán szeretik ezeken a helyeken a megasztáros arcokat. Prioritást egyébként most ez a darab élvez.

– Ezek szerint kicsit kétoldalú a megasztáros szereplés: egyrészt megismeri a nevét az ország, másrészt kiszorul dolgokból.

– Így van, én ezzel teljesen tisztában voltam, amikor oda bementem. De mivel harmincegy éves voltam, és nem huszonegy, azt gondoltam, nő létemre, gyerek nélkül: az álmokat, amelyeket gyerekként álmodtam meg, meg szeretném egyszer élni. És ezért tenni akartam valamit.

– A bulvárban nem látni a nevét. Hogyan kerüli el a pletykalapokat?

– Amúgy sem volt jó a viszonyom a bulvárral. A Megasztár 3-ban a bulvársajtónak nem volt feladata engem szeretni, és ez kölcsönös volt. A műsor szerkesztői rám húzták: kell egy lázadó, legyen ő!

– Mi foglalkoztatja még a zene mellett? Láttam a honlapján a toleranciát hirdető Tarka Magyar linkjét is...

– A tolerancia nem az erősségem, és ezt nagyon nagy alázattal mondom, mert egy hatalmas szóról van szó. Még nagyon kevés vagyok ahhoz, hogy százszázalékosan elérjem. De szeretnék afelé tartani és körülvenni magam olyan emberekkel, akik szintén ebben hisznek. Olyan környezetben érzem magam jól, ahol jelen van a hit, és itt nem vallásról beszélek. Ha jó emberekkel veszem körül magam, jönnek maguktól a jó dolgok, például segíteni egy állatmenhelyen...

– Sok sztár énekelt a közelmúltban az árvízkárosultak megsegítéséért. Ön szívesen vállal jótékonysági fellépéseket?

– Szeretnék többet vállalni, ha lenne ilyen műfaj, hogy jótékonykodó, azt simán magamra varratnám. Amikor olvasok egy nagyobb jótékonysági eseményről, nagyon sajnálom, hogy engem nem hívnak. Talán nekem kellene jelentkeznem? Azzal sincs semmi baj, csak nem akarok kellemetlenkedni, hogy azt mondják: na, idejött a Póka nyomulni, mert nem erről van szó. Abszurd számomra, hogy nem gondolnak rám ilyen helyzetekben.

– Mi kell ahhoz, hogy megtalálja azokat a zenészeket, akikkel dolgozni szeretne?

– A pénz nagy úr. Nem tudsz megállni egy kétgyermekes családapával szemben, aki húsz éve fog egy basszusgitárt, de rád néz, és azt mondja: a családomat meg kell etetnem. Nem lehet ez az ötödik ingyenes alkalom, amikor elmegyünk bratyiból fellépni... Szóval felkérés és pénz kérdése. A mai napig nekem is görcsbe rándul a gyomrom, amikor egy szervező keres. Mert tudom, hogy azt fogja mondani: Angéla, tőled csak a megasztáros dalokat, jó? A saját számaidat nem kérjük, azok nagyon elvontak. A zenészek is mindig egy megasztáros mögé kényszerülnek bújni, hogy legyen munkájuk egy évig. Ők sem tudnak szabadon alkotni, és sokszor nem maradnak meg melletted. Mert aki hívja a jó zenészt, ad neki mondjuk ötvenezer forintot. Te meg ott állsz: nekem nincs ötvenezer forintom, de gyere velem fellépni, haverok vagyunk! Harcolni kell, rendesen.


Névjegy

Póka Angéla 1974. május 20-án született Budapesten, nyolcéves volt, amikor édesanyjával és testvérével Németországba, majd az Egyesült Államokba költöztek. Kisgyermekkorától énekelt, 14 éves volt, amikor a Los Angeles County School for the Performing Arts középiskolában felvették az intézmény főiskolai karának gospel szakára. 1995-től 1997-ig a budapesti Angyal Bár, majd 1998-tól 2004-ig az Articsóka étterem állandó fellépője volt, soul- és gospeldarabokból összeállított egész estés műsorát adta elő. Véglegesen 2001-ben költözött vissza Magyarországra. 2005-ben harmadik helyezést ért el a Megasztár 3-ban, a Dalok a döntőből című albuma másfél hónap után aranylemez lett. Énekese többek között a Fekete Tej és a Chieffoundation zenekarnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öt köbméternyi anyag Széchenyi grófról

Koller Sándor röjtökmuzsaji nyugdíjas a kutatásnak szentelte életét. Évtizedek óta bújja a Széchenyi… Tovább olvasom