Kisalföld logö

2018. 05. 28. hétfő - Emil, Csanád 17°C | 27°C Még több cikk.

Kékszalagos dicsőség a Győri vitorlázó hajóegységnek

Hozott is, nem is rekordot a múlt hét végén tartott legnagyobb szabású honi vitorlásverseny, a Balatont kerülő Kékszalag.
A sorrendben harminckilencedik versenyen, a klasszikus hajók vetélkedésében a Nemere II. 1950-ben felállított 10 óra 40 perces eredményét nem sikerült megdönteni. Csúcs volt viszont nevezésben. Az idei Kékszalag sikeréből egynyolcadnyi rész Győrnek is jutott.

Három kilométer hosszú, nem látható rajtvonal a Balaton smaragdvizén, rajta a gyors hajók, mögöttük nem sorolva a többiek. Hihetetlenül mozgalmas a víz, káprázatos a sokszínű vitorlások látványa. Aztán rajt, szelek szárnyán siklani kezdenek a hajók, hasítják a vizet a harminc-ötven láb hosszú hajók. A rekordinduló ötszáznyolc hajó fedélzetén lehetnek vagy négyezren: a mandsaftok, a csapattagok, melyiken hány ember, és aztán a töltelékemberek, az adott hajók támogatóinak kiválasztottjai nekivágnak a csak elméletbeni száznegyvenöt kilométeres távnak, megkerülni a csodás Balatont.

Túl tizenöt versenyen

A Kékszalag idei versenyén induló vitorlások egyikének fedélzetén, a Sirokkón ott volt egy régi győri vizes sportember, Pertl Péter is. Tizenhárom évig evezett az ETO mindenkori klubjában, ő is volt kormányosa a kiváló, híres-nevezetes győri négyes: Fábián, Pák, Pák, Preiczer hajójának. Szenvedélyévé vált a víz, s vízen is maradt, vitorlázni kezdett. Szűcs a mestersége – nyáron a bundakészítésben holtszezon van, talán éppen ezért választotta –, így aztán nyáron mehet a vizekre. Tizenöt Kékszalag-versenyen vett már részt, vitorlásnyelven abszolútban mostanáig a tizenharmadik helyezése volt a legjobb. A vitorlázást még messziről sem ismerőknek is érdemes képzeletben beülni hozzá a Sirokkóra és végigélvezni a Balatont szelő kilométereket.

– Nagyon jó rajtunk volt, az első sorból indultunk, fél szeles futtatott menettel egészen Keneséig. Ott bedöglött a szél, ötös-hatos erősségű lehetett, így aztán mondhatni szélcsendben vitorláztunk Siófokig. Visszaestünk két helyet, aztán elkezdődött az egyenes. Siófoktól Keszthelyig hatvan kilométeren át, végig széllel szemben kellett cirkálni. Beértünk a Tihanyi-szorosba, aztán kezdődött az igazi vitorlázás. Nyugati, délnyugati szél mellett, ám irányban volt az északi és déli part között mondjuk húszfokos eltérés. A cirkálásban ekkor lehetett előnyt szerezni, már persze, ha valaki mestere a cirkálásnak, ekkor sok hajót megelőzhetett, ahogy mi is tettük. Volt ezután egy fél szeles rohanás, majd a szigligeti öbölnél visszagyengült a szél. A mi hajónk nem gyenge, hanem erős szeles. Egy hetvenes cirkáló megelőzött bennünket, gyengülésben aztán két helyet is visszacsúsztunk. Badacsony előtt végre érkezett egy nyugati frissülés, ami aztán már a befutóig kitartott.

Abszolútban hatodik

És most az olvasó ott le het az eredményhirdetésnél is. A Sirokkó, amit ezerkilencszáznegyvenkettőben építettek és három évvel ezelőtt vagy másfél százmillióért felújítottak, abszolút kategóriában a hatodik lett. Az előnypont-, a yardstikszámítás szerint, mely kiegyenlíti a hajók közti különbséget, megnyerte az összevont cirkáló hajók versenyét, így a Kékszalagot. A versenyen a legjobban navigáló hajónak a T-Mobile hajója, a Sirokkó bizonyult.

– Kormányosunk, Cimbi, alias Cittel Lajos dicsőségére, az egyik legkiválóbb hajóépítő és persze a csapat, a mantsaft érdemeként – mondja Pertl Péter. A Sirokkó legénysége mellett négy „töltelékember" volt a hajón, köztük Simó György internetes-mobilos nagyfőnök, nem is először. Már kezdi pedzeni, mondta róla Pertl. Sok feladatot nem adtak neki. Ellenben a többieknek volt munkájuk.

A Balatonona szél az úr

A vitorlázás legfeljebb a kívülállónak látszik csendes hajókázásnak. A legénység mindegyikének rengeteg a tennivalója az út alatt. A vitorlák, a grosz, azaz a nagy, a génua, a fokvitorla és a hátszélvitorlák, a spinaker kezelése szünet nélkül ad, méghozzá megfeszített munkát. A vitorlázás csapatsport. A sikere is csapatmunka eredménye. A csapattagok kezelik a vitorlákat, amennyiben hibáznak, a hátszélvitorlák kezelője például elenged egy behúzókötelet, elszállhat a vitorla, súlyos percekbe kerülhet, mire be tudják húzni... A csapat látja kárát.

Ahogy mondtam, csodás indulás kilenc órakor, befutás huszonhárom óra negyvenkettőkor. A Nemere II. csúcsa nem dőlt meg, harminckilenc verseny bizonyította, hogy különleges, optimális körülmények kellenek hozzá. És most nem voltak meg ezek. A Balaton klasszikus hajói között a Nemere II. és a Kis Hamis mellett van ott a Sirokkó is. A Kis Hamist még a Széchenyiek építtették, a száztizenegyedik évfordulóján külön versenyt szerveztek a tiszteletére. A csúcstartó Nemere II.-nél léteznek ma már hasonlíthatatlanul gyorsabb hajók is, pillekönnyű, kevlár- és karbonvitorlákkal, ám a vitorlázásban a Balatonon is a szél az úr. Annak, hogy miként kerülhetett Pertl Péter akkoriban a Nemerére, most a Sirokkóra, azt mondja, története van. Hajóra kerülni nagyon nehéz, sokkal könnyebb kikerülni onnan, ahogyan a klubokból is. A győri vitorlás annak idején Zenthe Ferenccel és fiával kezdte a vitorlázást az olimpiai hajóosztályba sorolt Dragonon. Nagyon jó ember volt, legendás a közvetlensége. Péter Zenthe fiával most is egy klubban van.

Megyénkből több mint százan versenyeztek

A klubokban egyébként a legkevésbé arról tudnak, hogy ki micsoda civilben. Van, aki tízéves Opel Kadettel jár, de a tudásával mégis nélkülözhetetlen a csapatban. Hiedelem, hogy a vitorlázás kizárólag a gazdagok sportja. A mostani Kékszalag-versenyen Pertl Péter mellett, aki csapattagként sikert hozott Győrnek is, a megyeszékhelyről és a megyéből több mint százan ott ültek a hajókban. Mert ott lenni helyezés nélkül is, akár az olimpián, egyfajta dicsőség volt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bajorország tündérpalotája

Aki szereti a meséket, a királynőkről és királyfikról szóló történeteket, vagy Csipkerózsika és… Tovább olvasom