Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Kék fény helyett zöld agitáció

Az URH és az Európa Kiadó együttesek egykori frontembere, Menyhárt Jenő jelenleg New York utcáit járja s a környezetvédelem ügyéért agitálja a Nagy Alma lakóit. A legendás zenészt győri könyvbemutatójakor faggattuk a ’80-as évekről, New Yorkról és a Greenpeace-ről.
– Ön hogyan élte meg az URH nyári fellépéseit a VOLT Fesztiválon Sopronban és a Szigeten? Egyes hangok szerint, amilyen sikeres volt négy éve az Európa Kiadó felélesztése, legalább akkora blama volt az URH mostani két koncertje.

– Személy szerint annyira nem éreztem rossznak ezt a két fellépést, még ha kicsit érződött is az együttesen, hogy nagyon hosszú ideje nem zenéltünk együtt. A soproni fellépés során valóban akadtak hibák, de a Szigeten már úgy éreztem, hogy sokkal jobban összhangban van a csapat.


– Az URH alig féléves fennállása alatt több szocializmust keményen bíráló dal is született a ’80-as évek elején. Amikor úgy döntöttek Müller Péter Sziámival, hogy újra pódiumra lépnek, nem gondoltak arra: a két fesztivál többnyire tizenéves közönségének semmit nem mondanak majd ezek a számok?

– Igazából semmilyen mögöttes célunk nem volt ezzel a két koncerttel, egyszerűen kíváncsiak voltunk arra, hogyan tudunk ennyi esztendő elteltével ismét közösen játszani.


New York, New York

– A szocializmusban valószínűleg sok elvtárs mindent megadott volna azért, ha dobbant külföldre a ’80-as években. Ennek ellenére a rendszerváltás után, 1994-ben költözött ki New Yorkba.

– Ez elsősorban a magánéletem miatt alakult így. Ráadásul úgy éreztem ’94-ben, hogy amit el lehetett érni az Európa Kiadóval Magyarországon, azt el is értük. Érdekesebb kihívásokat tartogatott számomra akkoriban az Egyesült Államok.

– Önéletrajzi interjúkötetében, az Amerika Kiadóban vallott arról, hogy az is a disszidálás mellett szólt, miszerint olyan emberek kerültek vezető pozícióba a hanglemeziparban, akik korábban a szocializmus szekerét tolták.

– Az az igazság, hogy ezzel a jelenséggel nem csupán a hanglemezüzletben találkoztam, hanem az élet számos más területén is. Mindezt nem tartottam helyes útnak, de azt hangsúlyozni szeretném: elsősorban nem ezért nyitottam tiszta lapot az Egyesült Államokban, hanem az előbb említett magánéleti változások miatt.

– Az Egyesült Államokban közel egy évtizede nem zenél. Teljesen elszakadt a stúdiók és koncertek világától?

– Jelenleg szinte minden időmet a környezetvédelem ügye tesz ki. Ennek megfelelően nincs kapcsolatom a zenei élettel New Yorkban. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többet nem is játszik majd komoly szerepet a zene az életemben.

– Minden szaván érződik, hogy mennyire szereti a Nagy Almát, azaz New York Cityt.

– Nehéz megfogalmazni, mit szeretek benne annyira, de az biztos, hogy sokat kaptam és rengeteget tanultam New York városától. Lenyűgöző ebben a metropolisban, hogy többtucatnyi más-más nemzetiséget képviselő kultúra nem csupán elfér egymás mellett, hanem az esetek többségében segíti is a másikat. Ez a multikulturális közeg a jót hozza ki az emberből, s jó dolgok elkövetésére inspirálja.

– A szeptember 11-i terrortámadást hol élte meg, s hogyan sikerült feldolgoznia?

Épp kórházban feküdtem, s így még kiszolgáltatottabbnak éreztem magam. Először arra lettem figyelmes, hogy a kórház egy pillanat alatt méhkassá változott, az orvosok és a nővérek hirtelen nagy rohangálásba és ordítozásba kezdtek. Feldolgozni ezt a traumát nem lehet, igaz, elfeledni nem is szabad.

Menyhárt Jenő
Menyhárt Jenő

A zöldagitátor az utcákat járja

– Most a környezetvédelemmel foglalkozik. Mikor és miért csatlakozott a világ egyik legismertebb zöldszervezetéhez, a látványos akcióiról elhíresült Greenpeace-hez?

– Már a nyolcvanas évek derekán csomó természettudományos kérdés izgatott, csak ezekben az esztendőkben még viszonylag nehéz volt információkhoz jutni. Akkoriban főként a könyvtárakban próbáltam utánaolvasni egy-egy témának, majd amikor az Egyesült Államokban kezdtem új életet, egyre több íráshoz fértem hozzá. Az amerikai együttesemben, a Mr. Con and the Bioneer Brave New World Orchestrában nem egy olyan természettudományi és környezetvédelmi kérdést felvetettünk a dalokban, melyek komolyan foglalkoztatnak azóta is. A Greenpeace-nek tavaly lettem a főállású munkatársa, de előtte is dolgoztam egy másik zöldszervezetnek. A feladatom hétfőtől szombatig az, hogy New York utcáin megállítsam a járókelőket, s felhívjam a figyelmüket a környezetvédelmi gondokra és bolygónk egyre inkább apadó forrásaira. Többek közt ezekről a hétköznapokról szól „Az agitátor" című könyvem.

Ön szerint mi lenne a kivezető út a környezetszennyezésből? Ezt már csak azért is kérdezem, mert a zöldekkel szemben tán a legtöbbet hangoztatott kritika, miszerint alternatívákat ők sem tudnak nagyon felmutatni.

– Az üvegházhatású gázoknak 2050-re 80 százalékban csökkenniük kellene. Ezenkívül mind kevesebb fosszilis energiát kellene a jövőben használnunk, ezeket megújuló energiaforrásokkal szükséges pótolnunk. A zöldekkel szemben megfogalmazott kritikákról egyébként az a véleményem, hogy észre kellene már venni: a környezetvédelmet önmagában nem tudják megoldani a környezetvédelmi minisztériumok, a zöldszervezetek. Komoly eredmények eléréséhez ugyanis társadalmi összefogásra is szükség van. Enélkül lassan, de biztosan elpusztítjuk saját életterünket.

– Tudna említeni pár olyan megvalósult példát, melyeket bátran lehet egy-egy ország figyelmébe ajánlani?

– Dániában az energiatermelés 20 százalékát már szélenergia adja, Németországban szintén egyre több különböző megújuló energiaforrást alkalmaznak, miközben Svédország olyan célt tűzött ki maga elé, miszerint 2050-re az összes energiát megújuló energiaforrásokból fedezik. Ezek a lépések külön-külön nagyszerűek, de összességében kevésnek tűnnek.

– Mi a véleménye a megélhetési környezetvédőkről? Például az évtizedek óta veszteglő Bős–Nagymaros-ügyben napnál világosabb, hogy akadnak szép számmal olyan környezetvédők, akik pár zsíros tanulmányért képesek rétestésztaként nyújtani ezt a végtelen történetet.

– Biztos akadnak olyan környezetvédők, akik ebből élnek, s talán még ebből is szeretnék megszedni magukat. Az mindenesetre biztos, hogy a saját környezetemben tettre kész, időt és energiát nem sajnáló kollégák próbálnak tenni a bolygónkért. Közülük nemritkán egyesek a saját pénzükből fordítanak kisebb-nagyobb összegeket a környezetvédelem ügyére. Megjegyzem: én sem nagyon tudnék megélni a jelenlegi munkámból, ha nem lennének tartalékaim.


Fontos kérdések nélkül

– A hazai hírek mennyire jutnak el önhöz? A magyar politikai élet sárdobálását hogyan látja?

– Bevallom őszintén, nem nagyon jut időm a magyar történésekkel foglalkozni. Azt érzem, hogy a két politikai oldal folyamatosan egymásnak feszül, s így az ország szekere nem igazán jut egyről a kettőre. Ezenkívül azt is érzékelem, hogy a szüntelen politikai csatározások elterelik az emberek figyelmét a fontos kérdésekről.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A biztonság győri karikái

Együtt ünnepelte az Audi-gyár 15. születésnapját a 47 törzsgárdatag 1992. november 25-e ködös őszi… Tovább olvasom