Kisalföld logö

2018. 04. 21. szombat - Konrád 11°C | 24°C Még több cikk.

Kábítószerről őszintén a Győri Nemzetiben

A téma nyilván megdöbbentõ, mint ahogyan a könyv és a film is az volt. Drogosokról szól. Arról, hogy mit tesz a szer a fiatalokkal, és arról, ki lehet-e lépni az ördögi körbõl.

A téma nyilván megdöbbentő, mint ahogyan a könyv és a film is az volt. Drogosokról szól. Arról, hogy mit tesz a szer a fiatalokkal, és arról, ki lehet-e lépni az ördögi körből. Ennél merészebb és provokálóbb előadást elképzelni sem lehet. A Győri Nemzetiben zöld utat kapott Kszel Attila rendező ahhoz, hogy megvalósítsa hét éve dédelgetett tervét. A színészek között ott lesz Baranyai Ibolya, Szikra József, Sárközi József, Szemán Béla és Ungvári István is.

A rendező Kszel Attila szer int minden generációnak megvannak az alapvető irodalmi és filmes alapművei.
Amikor a volt sportminiszterrel, a mostani miniszterelnökkel találkozott és azért lobbizott, hogy Győrött (Magyarországon először) bemutathassák a Trainspottingot, megmondta neki, ő valószínű, a Mester és Margarita nemzedéke. Gyurcsány Ferenc bólogatott és segítséget ígért. Végül is egy pályázat útján Kszel Attila elnyerte a hét év óta áhított lehetőséget, a Kisfaludy Teremben október elsején a Trainspotting magyarítása, a Vonatles lesz a premierdarab.

A próbák már tavaszszal elkezdődtek, mostanra szinte teljesen kész a darab. – Nagyon régóta áradozik erről a darabról. Volt, hogy elsiratta, volt, hogy reménykedett, kap pénzt a bemutatóra, volt, hogy nem is beszélt róla. Most úgy tűnik, tényleg premier lesz belőle.

– Hamarabb bennem volt ez a történet – ez most lilán hangzik –, mint ahogy magát a történetet megismertem. Amikor a filmet (Trainspotting – a szerz.), ami ’96-ban készült, először láttam, rögtön megérintett. A problémák ugyanazok voltak, melyekkel én is találkoztam már Magyarországon. Elég sok helyen éltem, Miskolcon 18 évet, Budapesten négyet, Győrben pedig már több mint tízet. Ez a három nagyváros egyben hasonlít: akik a társadalom perifériáján élnek, ők ugyanolyan rossz helyzetben vannak.

Mindenütt van egy réteg, amely kilátástalan környezetben él, ráadásul hasonló módon, mint a Vonatlesen főszereplői. Az én generációm már találkozott a kemény drogosokkal, heroinistákkal is. Azokkal az emberekkel, akiknek nincs tovább. Akikről pontosan tudod, hogy van három szép évük és két csúnya. Aztán vége. El is vesztettem az idők folyamán az ismeretségi körömből embereket. Ezek a dolgok egyre inkább érlelték bennem, hogy igen, erről beszélni kellene, erről szólni kéne! Abban már az elején biztos voltam, hogy nem úgy, ahogy az általános felvilágosító kampányok. Nem tiltani kellene, hanem tájékoztatni.

A kamaszok, a fiatalok lázadnak, ez természetes, ám tudniuk kell, hogy mi ennek a kockázata. Ezért fontos a Vonatlesen.

– A film világsiker volt és még ma is elég sokan kölcsönzik ki, mert megszólítja az embereket. De hogyan lesz ebből színdarab?

– A film után a könyvből írtam egy színházi változatot, ám nagyon gyorsan kiderült, Angliában ezt már valaki megtette, vagyis van egy levédett hivatalos színdarab is. Ezt kaptuk meg, én mint fordító vagyok jelen a magyar változatban. Ez alapján próbálunk.

– A film mennyire olyan, mint a színházi darab? Pontosabban mennyire tud más lenni a színház, mint az elég emblematikus film?

– Megnéztem a filmet, és akkor a barátaimmal nagyon belelkesedtünk. Mindenkinek mást jelent ez a történet. És én is leültem, és elkezdtem gondolkodni, mit lehetne, hogy lehetne. Elolvastam a regényt is hozzá, és aztán találkoztam magával a darabváltozattal. Ezt Németországban, Angliában játszották, és elkezdtem fejben kidolgozni a történetet. Hogy mit is jelenthet ez. Elég nagy, elég tág lehetőséget ad egy ilyen szövegkönyv arra, hogy az ember belecsempészsze mindazt, amit gondol a korról. Azt gondolom, azok számára is tudunk majd újat nyújtani a színházi élményen kívül is, akik már többször látták a Trainspottingot.

– Mennyi ideig írta, fordította a darabot?

– Úgy hét éve foglalkozom ezzel. Ez egy nagyon hosszú időn át készülő fordítás-szövegkönyv tehát. Amikor úgy éreztem, na ez így már teljesen jó, akkor elkezdtem megmutatni az embereknek. Színháziaknak és a drogosok életét ismerőknek is. Sokat segítettek. Sokat meséltek nekem, az ő véleményük alapján alakult ki a végleges változat. Dr. Andréka Bertalan például az orvos szemszögéből mesélt a drogokról, drogosokról, dr. Varga Gábor a pszichiáter szempontjait mesélte el. Tisztább és teljesebb lett a kép általuk.
 

– Köszönettel azonban nem csupán nekik tartozik. A darab ma is csak vágyálom lenne, ha nem nyernek hozzá pályázaton majd ötmillió forintot.

– Elmentem Csobod Tiborh oz , neki is meséltem arról, mit szeretnék csinálni. Ő pedig azt mondta, na gyere szépen, elmegyünk az ifjúsági és sportminisztériumba, hiszen ez az ő területük. Jól fogadták a tervet, igazi ígéretet a támogatásra akkor kaptam, amikor dr. Molnár Csaba segítségével eljutottam Gyurcsány Ferenchez, az akkori sportminiszterhez. Meghallgatott, majd megígérte, hogy támogatja a projektet. Már miniszterelnök volt, amikor ismét találkozhattam vele egy győri látogatásán, s emlékeztettem az első találkozásunkra. Erre azt mondta, amit miniszterként ígért, miniszterelnökként is megtartja. Ezután egy pályázaton nyertünk négy és fél millió forintot. Korcsmá ros György, a színház igazgatója is mellénk állt, elkezdődhettek a próbák.

– Most akkor politikailag elkötelezetté vált?

– Egyáltalán nem. Egy művésznek csakis a teljes függetlenség a járható út, ám ha valaki segíti, támogatja, arról már csak a művészet érdekében sem mondhat le. Úgy gondolom, hogy ugyanúgy elmentem a jobboldalhoz, mint a baloldalhoz. Mindkét oldalon egyébként segítséget találtunk. Kétségtelen az, hogy effektíve Magyarország miniszterelnöke jóvoltából tud ez a darab létrejönni. Vicces! Egyben szomorú: arra, hogy fiataloknak csinálj filmet vagy színdarabot, ami arról szól, mit okoz a drog, a heroin, senki nem adott pénzt hét éven át. Pedig ez a forma, amit meghallgatnak, és remélem, megszívlelnek a fiatalok.

– A Győri Nemzeti is tehetett volna korábban gesztusokat a darabbal szemben.

– Ez egy hajmeresztő vállalkozás önmagában. Őszintén mondom, pont a mi direktorunk, Korcsmáros György volt az, aki igazából ezt az egészet felkarolta. Arról gondolkodtunk vele, hogy olyan darabok kellenének, amelyek behozzák a színházba az egyetemistákat és a főiskolásokat. Azt hiszem, akkor mondtam, van egy ötletem. Ezután kaptam próbaidőszakot, és elkezdtem próbálni az emberekkel. A tavalyi Kisfaludy- díjasunk, Sárközi József, Baranyai Ibolya, Szikra József, Ungvári István, Mézes Violetta, Mészáros Tamás, Kardos Róbert, Vándor Attila, Szemán Béla játszanak benne. Nagyon jó már próbálni is velük. A zenének és a díszletnek, jelmeznek is kiemelt szerepe lesz, az előbbit Szűcs Péternek, az utóbbiakat Győri Gabinak kell megköszönnöm.

– Úgy tudom, bérletes előadás lesz. Nem tart az idősebb nézőktől?

– Nem. Végre szembesülnek azzal, mit is jelent a drog. Szabadszájú az előadás, és szabados is. Kemény lesz, de ha utána csak egy keveset is beszélgetnek róla, ha egy kicsit is megforgatja őket, már megérte. Abban biztos vagyok, hogy a feszültségekkel teli színdarab leköti őket, unatkozni nem fognak. Nem az a fontos, miként értékelik majd, hanem az, hogy értékeljék a látottakat. A fiatalabb korosztály pedig egész biztos eljön megnézni a Vonatlesen- t, számukra is nagyon fontos ez. Őszintén kell beszélni a problémákról, hogy azokat meg tudjuk egyszer majd oldani.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mr. Emanuelle Lipóton nyaralt

Gergely Róbert 14 esztendős Simon fiával a Szigetköz szívében pihente ki az év fáradalmait. Kikapcsolódásuk helyszínéül a híres lipóti hotelt választották. A népszerű énekes-színészt elutazása napján látogattuk meg. Már jó ideje szerepelt a világot jelentő deszkákon, ám mégis csak a ’90-es évek elején, és egy dalnak köszönhetően ismerte meg az ország a nevét. Tovább olvasom