Kisalföld logö

2016. 10. 01. szombat - Malvin 13°C | 23°C

István Koppányról álmodik

Huszonöt éve mutatták be az István, a király című rockoperát, amely március elsején Győrbe is ellátogat. A Szent István szerepét alakító Varga Miklóst a darab sikeréről és saját szerepéről kérdeztük.
– Először 1983-ban mutatták be a darabot Budapesten a városligeti szánkózódombon. Az ősbemutató óta ön István szerepét énekli.

– Először csak a hangja voltam, aztán később teljes egészében átvettem István szerepét. Egy nagyon felelősségteljes szerep, hisz egy államalapító fiatal férfit kell eljátszani egy rockopera szereplőjeként, ami nem egyszerű feladat. Minden egyes előadást külön-külön megmérettetésnek tekintek.

– Felmerült önben, hogy esetleg más szerepet is eljátsszon a darabból?

– Megmondom őszintén, eszembe jutott egyszer, hogy leadom a szerepem. A darab szerint ugyanis Szent István egy nagyon fiatal uralkodó, én pedig már elég idős vagyok a szerephez. Bár a színház világában nem követelmény, hogy olyan színész játssza a szerepet, aki életkorilag megegyezik a szereplővel. Felmerült bennem, hogy valaha Koppány szerepét játsszam el. Ez a gondolat a rendezőket is foglalkoztatta, egy kis ideig gondolkodtunk is rajta, ám ez a fellángolás hamar elmúlt. Míg Vikidál Gyula barátom alakítja Koppány szerepét, addig én biztosan nem fogom. Ettől függetlenül szívesen kipróbálnám magam egyszer Koppányként is.

Március elején láthatja Győrben, az Egyetemi Csarnokban, hogy 25 év mivé érlelte az István, a királyt.

– Az István, a király sláger, ami egyben azt is jelenti, hogy nem egy fiatal mű. Időnként hozzá kell-e nyúlni, frissíteni, átalakítani?

– Ahogy a mű megszületett 1983-ban, az úgy volt zseniális. Soha nem volt változás, nagy hiba lenne valaha is változtatni a darabon. Én mindig azt mondom: ahány rendezés, annyi változat. Minden rendező elképzelése más a darabról, illetve arról, hogy hogyan szeretné látni azt a színpadon.

– Ön szerint a koreográfiának vagy az éneknek van nagyobb hatása a színpadon?

– Mivel ez egy rockopera, ezért a zene és a tánc szorosan kötődött egymáshoz. Hiba lenne az egyiket a másik elé helyezni. A jelmez, a koreográfia szervesen jelenik meg, fontos, hogy úgy jelenjen meg a színpadon, ahogy a rendező akarja látni. Persze az is fontos, hogy a közönség könnyen be tudja fogadni azt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyuszi-meglepetés

Sikert sikerre halmoz T. Horváth József soproni zeneszerző és képzőművész felesége, Tranta Julianna.… Tovább olvasom