Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Irány Kambodia, Angkor romjai

Baranyai László és felesége 2006 novemberében vállalkoztak életük legnagyobb kalandjára, azt mondták: „Irány Kambodia, Angkor romjai".
Küldjön egy csodát! 

A világ hét új csodáját kereső versenyhez mi is csatlakoztunk olvasóink segítségével. A jelölteket megtalálják honlapunkon a www.kisalfold.hu címen. Fotóikat, melyeket a 21 helyszín valamelyikén készítettek, a szieszta@kisalfold.hu címre várjuk.

Kérjük, telefonos elérhetőséget is adjanak meg, hogy felkereshessük önöket egy rövid élménybeszámolóra. Jövő héten Petra következik (Jordánia).
A kapuvári Baranyai Lászlónak és feleségének szenvedélye távoli úti célok elérése. 2006 novemberében vállalkoztak életük legnagyobb kalandjára, azt mondták: „Irány Kambodia, Angkor romjai". Ritkán csatlakoznak szervezett turistacsoporthoz, szeretik maguk összeállítani programjaikat, úgy vélik, így jobban megismerhetik a látnivalókat és nyaralásuk költségeit akár a felére csökkenhetik.

Nem elütés a Kambodia, Baranyaiék sosem mondanak vagy írnak Kambodzsát, mivel a távol-keleti ország nevét sem az ott élők, sem más külföldiek nem „dzs-vel" ejtik.

De az életre szóló élmény szempontjából, amit nekik ez a hely okozott, tulajdonképpen mindegy is. Kezdjük az elején! Repülővel jutottak el Bangkokba, onnan a thai határig gyors, kényelmes, légkondicionált autóbusszal. Onnantól viszont az volt az érzésük, mintha az időben visszarepültek volna ötven évet: ökrös szekerek, koszos, kolduló gyerekek...

A thai határtól az Angkor romjaihoz nagyon közel fekvő kisváros, Siem Reap mindössze 160 kilométer.

Ezt a távolságot egy ablak nélküli, fadeszkás padlózatú busszal csaknem nyolc óra alatt tették meg. Az út nagy része földút, mégis „National Road no. 6"-nak nevezik a helybeliek, pedig előfordult, hogy az utasok tolták ki az autóbuszt a bombatölcsérekkel szaggatott, sáros, iszapos mélyedésekből. Hotelszobájukban viszont a megyénkbeliek gekkóval csak egyszer találkoztak, amellett is, hogy az étteremben állandóan fölöttük mászkáltak a plafonon ezek a kis gyíkhoz hasonló, ártalmatlan állatkák.

A sárkánykirály mítosza „Valamikor egy óriási mocsarakkal, hatalmas tavakkal borított tájon egy szörnyűséges sárkánykirály uralkodott. Egyszer egy indiai bráhmin, azaz gazdag uralkodó hajója tűnt fel a tenger felől. Ő volt Kaundinya, aki hamarosan beleszeretett a fenevad gyönyörű lányába. Csodák csodájára a sárkányok ura nem harapta ketté a fiatalembert, hanem ellenkezőleg, beleegyezett a frigybe, sőt, a hozománynak szánt vidékről még a vizet is felitta.

„Angkori barangolásaik során a legnagyobb élményt a taphrom nevű templomegyüttes felkeresése jelentette. A templom, ahol még mindig a természet az úr, ahol az őserdő fáinak lombjai alatt maguk is fogalmat alkothattak arról, mit érzett a francia felfedező, monsieur mouhot, amikor először a romok közé lé- pett. Az ember alkotta maradvá- nyok között csak annyi rész van megtisztítva a sűrű őserdőből, hogy éppen csak a továbbjutás lehetséges, a romok falait, repedéseit teljesen benőtte a combnyi vastag léggyökerű selyemgyapotfa és a szent fügefa.

A fák gyökereikkel egyszerre feszítik és összetartják a köveket, ezáltal az ember alkotta mű és a természet örökre, elválaszthatatlanul összefonódik, eggyé válik – számoltak be a látottakról baranyaiék, akik szerint a helybeliek vendégszerető, nyílt, őszinte emberek, akik szeméből még kiolvasható a közelmúlt rémsége, félelme, de állandóan mosolygós arcuk a vidámságot, az élni akarást, a bizakodást fejezi ki."

Az ajándékba kapott termékeny földet Kambudiának nevezte el az ifjú pár" – így ismerte meg a magyar házaspár a mítosz gyönyörű történetét, ám sajnos az ország jelenét már nem láthatták ilyen szépnek. A vidéket legdrámaibb időszaka a XX. század utolsó negyedében érte utol. A Pol Pot-rezsim kegyetlen tombolásakor, a négy évig tartó terror során a hétmilliós lakosságnak csaknem egyharmadát – több mint kétmillió embert – pusztították el. Kambodia az ázsiai térség egyik legszegényebb országa, ahol az évi átlagfizetés a 300 dollárt sem éri el, ahol az ország kétötöde számít szegénynek és négyötöde amezőgazdaságból él.

Az átlagéletkor szinte hihetetlen: 47 év. Romokban is lenyűgöző város Baranyaiék Angkorban látták a grandiózus templomokat, a víztározókat, a díszes kőkapukat, a tornyokat. Csodálva járták be a helyet, ahol annak idején hatalmas könyvtárak is voltak és a korabeli feljegyzésekből kitűnik, hogy a lakosság részére kórházak is létesültek.

„Mindez abban az időben, mikor mi, magyarok még csak a honfoglalással voltunk elfoglalva" – teszi hozzá összehasonlításképp a férfi, aki annak nyomait is megfigyelhette, ahogy a természet az ősi romok közt lassan visszavette azt, ami az övé, amit az ember valaha elhódított tőle. Az elhagyott várost ugyanis teljesen benőtte az áthatolhatatlan dzsungel.

Persze csak azután, hogy a vég a khmer birodalmat is utolérte. 1351-ben, majd 1431-ben a sziámiak lerohanták, iszonyatos pusztítást hagyva maguk után. A város romokban, a lakosság elmenekült, a romokon már nem nőtt több dicsőség. Egy darabig kósza mendemondák keringtek egy városról, amelyet elnyelt az őserdő, ahol valamikor olyan épületek álltak, mint a római Szent Péter-bazilika. Bizony így van, romjaiban is lenyűgöző a város a megyénkbeliek helyszíni szemléje szerint.

R. Z.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Miért nem tudnak a nők parkolni?

Csúnya előítélet, hogy a nők nem tudnak vezetni, és bár a legtöbb hölgy nem ért vele egyet, sokan nem is sejtik, hogy tudatalatt befolyásolja őket. Pedig a gyengébb nem is meg tudja tanulni ugyanazt, mint a férfiak – csak máshogy. Ma már a megyében is képeznek autósoktatókat arra, hogyan viselkedjenek a női tanulókkal, hogyan tanítsák meg nekik a tolatva parkolást... Tovább olvasom