Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Ipolytarnóc, a palóc Pompeji

Ipolytarnócon több százmillió éves, kristályosodott kőzetek láthatók a 600 méteres mélységben.

Kevés olyan hely létezik, mely a múlt feneketlen kútjába enged betekintést. A földtörténeti múlt 23 millió évvel ezelőtti életterét páratlan módon megőrző Nógrád megyei, ipolytarnóci terület ilyen. A Cserhát és a Karancs dombjainak ölelésében, a magyar–szlovák határ mellett található feltárás különleges helyet foglal el a természetvédelmi értékek sorában. Földtani örökségünk gyöngyszeme 1944 óta védett, a világ leggazdagabb harmadkori lábnyomos lelőhelye. 1995-ben az összeurópai természeti örökség részének nyilvánították, az Európa Tanács diplomával tüntette ki. Központi magjában található világhírű leletegyüttesét és előfordulását „Tarnóci ősélőhely" néven 2003-ban terjesztették be az UNESCO felé, ezzel ma az első helyet foglalja el a világörökségek magyar várományosi listáján.

Több százmillió éves, kristályosodott ősi kőzetek a 600 métert meghaladó mélységben. Az egyenetlen felszínt 25–28 millió éve tenger borította. Visszahúzódásával 20 millió éve finom homok maradt vissza, a szárazföldön források fakadtak, az ősfolyó partját kúszópálmákkal átszőtt dzsungel övezte, melynek ősállatai szomjukat oltva hagyták hátra lábnyomaikat a folyóparti iszapban. Az idillikus képet a közeli vulkán kitörése zavarta meg. A hatalmas eső kíséretében a kráterből kilövellő törmelék és a forró áradatként tovahaladó tufa betemette a gigantikus méretű fákat, az egykori életteret. A történet a Nógrád megyei ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi területén íródott, melyet több mint 150 éve vallatnak a kutatók. A környéket elkeresztelték Palóc Pompejinek...

A felfedezés története

Kubinyi Ferenc losonci képviselőt, fáradhatatlan őslénykutatót 1837 őszén ipolytarnóci pásztorok vezették a Kőmedence-gödörben ahhoz a megkövesedett, több darabra tört, hatalmas méretű fatörzshöz, amelyet a helybeliek „Gyurtyán-kőlóczájának" neveztek. Tuzson János erdőmérnök, a Selmecbányai Erdészeti és Bányászati Akadémia növénytani tanszékének tanára és Böckh Hugó, a bányászati tanszék geológusa 1900-ban kereste fel a lelőhelyet azzal a céllal, hogy meghatározza a fatörzs fafaját. Ők figyeltek fel a kövült fatörzs közelében lévő lábnyomos homokkőpadra, amelyen általuk nem ismert állatok lábnyomai voltak láthatók. Ezzel a felfedezéssel indult el a lelőhely a világhírnév felé.

Vissza a múltba

A védett természetvédelmi terület túraúthálózata a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparkból és biológiai ösvényekből épül fel. A látogatót először egy tájba illeszkedő parkoló és fogadóépület üdvözli. Innen a geológiai tanösvény bejáratáig terjedő 700 méteres útszakasz hívja időutazásra látogatóit. Egy vizesélőhely-rekonstrukció mellett haladva minden egyes lépés 15 ezer évvel visz közelebb a jelenkorból a geológiai tanösvény bejáratánál várakozó 20–24 millió éves rétegekhez. Ha éjjel-nappal percenként 100 évet számolva indulnánk vissza a múltba, akkor mintegy 140 nap telne el, amikor feltűnnének a hatalmas ôsfenyôfák s a folyóparton taposó orrszarvúk, a peremi részeken a madarak és a zsákmányra lesô ragadozók. Az idő kerekét visszapörgető sétához mérföldkövek feliratai és környékbeli kőzetminták nyújtanak segítséget.

A tanösvény elején 24 millió évvel ezelőtti trópusi tenger aljára lerakódott üledékek tárulnak fel. A tengerparti öblözet vizében cápafogas réteget halmozott fel a tenger járása. A helybéli gyerekek a XX. század elején, de még az 1950-es években is megkövesült „madárnyelvként" árulták az ipolytarnóci vasútállomáson a turistáknak. Koch Antal geológusprofesszor 1903-ban néhány óra alatt több száz cápafogat gyűjtött be a sekélytengeri homokos rétegekből, megalapozva ezzel a cápafogas homokkő tudományos hírnevét. A professzor vizsgálata során 25 cápafajt különített el.

A cápafogas lelőhely módszeres feltárása napjainkban is folytatódik. A cápafogak mellett ráják és csontos halak maradványai, krokodil-, delfin- és tengeritehén-csontok is előkerültek a sekélytengeri rétegekből.

Orrszarvúbébi és esőcseppnyomok

Az ösvény középső szakaszának kibúvásait már a 20–21 millió éves szárazföldi rétegek uralják. Az ősfelszínen, főként az itató- és gázlóhelyeken, páratlan értékű pillanatfelvételek, őséletnyomok maradtak hátra. Az ősvilág folyóvízi strandja mentén kanyargó ösvény feltárásainál 11 állatfaj több mint 3 ezer lábnyomát sikerült azonosítani, közülük a legnagyobb 19x16 centiméteres. Páratlan értékű pillanatfelvételek kövültek az iszapba: párosujjú patások, ragadozók, madarak, ősorrszarvúk lábnyomai, ürüléknyom, pihenéshelyek láthatók megkövesedett ágak kíséretében. Egy vályú alakú mélyedéssé kövesedett fatörzs helye, mellette dagonyázógödrök, vízmozgás alakította hullámfodros felületek. Az orrszarvúbébinyomok között esőcsepp- és féregmászási nyomok, kőzetrepedések tarkítják a felületet, odébb növendék orrszarvú egykori csúszásnyoma.

Trópusi esőerdő Magyarországon

Az állatvilágnak kúszópálmákkal átszőtt trópusi esőerdő adott otthont. Az ősi klímát 25 Celsius-fok átlaghőmérséklet jellemezte 3 ezer millimétert is meghaladó évi csapadék mellett. A döntő többségében paleotrópusi elemeket tartalmazó „extrém babérlevelű" flóra a korai európai vegetációban egy olyan esőerdőt képvisel, mely korábban Európa és Afrika között észak felé mozgó földdarabon helyezkedett el. A világon egyedülálló vegetáció az ipolytarnóci. Eddig több mint 15.000 levél-, viráglenyomat került múzeumokba a fosszilis flórából. Részben az ősi felszín, lenyomatok képében, részben pedig a vulkáni katasztrófa halotti leple őrizte meg őket, mely egyúttal megkövesült erdőt is rejt.

Gigantikus fa a mélyből

A többszintes erdôket a páfrányok aljnövényzete mellett pálma-, babér-, magnólia-, platánfélék uralták, óriási fenyôk ôrizték a tájat. A területre éppen a kovásodott fák révén, az 1800-as évek első felében figyeltek fel a kutatók. A Borókás-patak hatalmas méretű fát bontott ki a rétegekből. A fa törzse 40–42 méter hosszúságú kőhídként ívelte át az árkot. A cukorfenyőfélének napjainkra csupán három nagyobb része látható eredeti helyzetében a tanösvény mentén. A tőben felfedezésekor 8 méter kerületű, hatalmas fa a világ legnagyobb pinusféléje, vastagabb törzsmaradványait egy védőpince boltozata, lombkoronához tartozó vékonyabb részét a nagycsarnok épülete őrzi. Eredeti magassága meghaladta a kilencven métert, korának óriása volt. Évgyűrűinek vastagsága változásaiból az egykori napfolttevékenység 6–7 éves ciklusát mutatták ki a tudósok a jelenlegi 11 éves periódussal szemben. Sajnos nagy részét széthordták az évszázadok során. Vitték sírkőnek, sziklakertbe, emléktárgyként és múzeumokba is szép számmal került belőle.

A palóc Pompeji titkának csupán töredéke látta meg a napvilágot, a föld mélyében nyugvó páratlan értékek arra várnak, hogy feltárjuk, kivallassuk őket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életmű zongorára

Hatvanéves Gábor József zongoraművész. A legjobb zongorakísérő a tanításról, a zenéről és a sportról… Tovább olvasom