Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

˝Houston, van egy problémánk˝

Negyven évvel ezelőtt a nyugati világ szeme az ég felé szegeződött: 1970. április 17-én, magyar idő szerint 20 óra 7 perckor érkezett vissza az űrből az Apollo–13 legénysége.

Az Apollo–11 és az Apollo–12 után harmadikként szállt volna a Holdra, de kis híján belehalt a küldetésbe. A részletekről Both Elődöt, a Magyar Űrkutatási Iroda vezetőjét kérdeztük.


– Az Apollo–13 majdnem katasztrófája a történetből készített 1995-ös Oscar-díjas film alapján hatalmas médiavisszhangot kapott annak idején. Magyarországon lehetett tudni a három űrhajós kálváriájáról?

– Annyira semmiképpen sem, mint az USA-ban. A játékfilmből, de dokumentumfilmekből is kitűnik, hogy ott a közvélemény feszülten figyelte az űrhajósok megmentéséért vívott küzdelmet.


– Kérem, beszéljen arról, mi történt pontosan két nappal az Apollo–13 felszállása után!


– Az egyik nagynyomású oxigéntartályban rövidzárlat miatt szikra keletkezett, ami robbanást okozott. A műszaki hiba rendeltetésszerű használat mellett következett be a Földtől 320 ezer kilométer távolságra.

A baleset súlyos károkat okozott, s az energiaellátás nagyon korlátozottá vált. Az űrhajósoknak át kellett menekülniük a holdkompba, amit afféle ˝mentőcsónakként˝ használtak, és abban tudták a néhány napos visszautat túlélni. A landolás előtt szálltak vissza a parancsnoki kabinba, amit lekapcsoltak az űrhajóról, és akkor látták csak valójában, mekkora károkat okozott a robbanás. A dolog fizikájához hozzátartozik, hogy az odaúton nem lehetett csak úgy visszafordulni, ahhoz ugyanis nem volt elegendő üzemanyag, hogy egy száguldó űreszközt lefékezzenek, és az ellenkező irányban újra felgyorsítsanak. Emiatt meg kellett kerülni a Holdat, amelynek gravitációs erejét kihasználva állt rá az Apollo–13 legénysége a Föld felé vezető pályára.

Both Elődöt
Both Előd

– Bravúrnak számított, hogy a három űrhajóst épségben le tudták hozni az űrből?

– Igen, különösen azt figyelembe véve, hogy az űrtechnika négy évtizede nagyon messze volt a mai szinttől. Egyébként a jelenlegi űreszközök sem a napjaink színvonalát képviselik, hiszen például az űrrepülőgép, amely ugyan többszöri korszerűsítésen esett át, a hetvenes évek technológiáját hordozza.


– Mi volt az Apollo–13 szerencséje, ami egyáltalán megadta a túlélés esélyét?

– Több tényező játszott ebben szerepet, a leginkább talán az, hogy a robbanás ereje nem volt nagyobb. Utána több apró fontos lépés következett, például hogy az irányító központban kiszámolták a megfelelő megoldást, így az űrhajó csak annyira került közel a Holdhoz, hogy visszafordulhasson, de annyira nem, hogy Hold körüli pályára álljon. A legvégén óriási szükség volt az űrhajósok lélekjelenlétére és ügyességére. A kabinban uralkodó hideg és a szűkös energia ellenére képesek voltak úgy navigálni, hogy sikeresen landolhassanak.

A kilövés pillanata.
A kilövés pillanata.

– Egy korábbi interjújában azt nyilatkozta portálunknak, hogy az amerikai Hold-program elindítását csak politikai célok, a Szovjetunió legyőzése motiválta. Az Apollo–13 balesete után nem vetődött fel a program szüneteltetése?


– Kisebb kihagyást okozott, hiszen az Apollo–14 csak háromnegyed évvel később indult útnak arra a leszállóhelyre, ahol eredetileg az Apollo–13-nak kellett volna landolnia. A leszállóhelyeket a NASA úgy tervezte meg, hogy lehetőleg különböző típusú, de azért biztonságos felszínen legyenek. A nagy újdonságot az Apollo–15 missziója jelentette 1971 júliusában, amikor először használták a holdjárót, amivel több tíz kilométeres távolságot jártak be. Az amerikai Hold-program végül 1972 decemberében ért véget. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a Szovjetunió egyértelmű vereséget szenvedett ezen a téren, így megszűnt a politikai cél: valakit sokadszor legyőzni már nem olyan érdekes.

Szerepet játszott a takarékoskodás is, bár az Apollo-program abban a tíz évben került igazán sokba, amíg kifejlesztették a szükséges technológiát, amihez képest egy-egy újabb küldetés viszonylag olcsó volt. Érdekesség, hogy a folytatáshoz már megvolt az eszközök egy része, amelyeket aztán felhasználtak, az 1973-ban Föld körüli pályára állított Skylab űrállomást például egy Saturn hordozórakétából alakították át.

Az űrhajósok bátorságát Nixon elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel ismerte el.
Az űrhajósok bátorságát Nixon elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel ismerte el.

– Gondolom, látta az 1995-ös Oscar-díjas filmet. Szakértő szemmel milyennek tartja?

– Nagyon jónak. A filmben nem hangzik el olyan kijelentés, ami bántó lenne, emellett még izgalmas is, annak ellenére, hogy tudjuk, szerencsés lesz a végkifejlet. Én korábban lefordítottam egy dokumentumfilmet angolról magyarra, és meg kell hogy mondjam, az dögunalmas volt.


A legénység tagjai: James A. Lovell parancsnok, John L. Swigert, a parancsnoki modul pilótája és Fred W. Haise, a holdkomp pilótája.
A legénység tagjai: James A. Lovell parancsnok, John L. Swigert, a parancsnoki modul pilótája és Fred W. Haise, a holdkomp pilótája.

– Az űrrepülések manapság szinte csak akkor kapnak nagyobb nyilvánosságot, amikor baleset történik. Mennyire veszélyes ma az űrutazás?


– Erre nehéz válaszolni. Minden kritikus műszaki berendezés magában hordozza egy baleset kockázatát. A legtöbben, heten-heten a Challenger űrrepülőgép 1986-os és a Columbia űrrepülőgép 2003-as katasztrófájában haltak meg. A szovjeteknél a Szojuz–11 űrhajó háromtagú személyzete vesztette életét az űrben 1971-ben, míg Vlagyimir Komarov négy évvel korábban leszálláskor halt meg.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Novák Péter zöldként él

Novák Péter ˝zöld˝ életmódra tért át, előadást tart a civil kurázsiról, kisfiát is a környezet… Tovább olvasom