Kisalföld logö

2018. 06. 19. kedd - Gyárfás 19°C | 28°C Még több cikk.

Hol sírjaik domborulnak…

Emlékek a megyei temetőkben - Az 1848–49-es eseményekben számos neves megyei hős vett részt. Közülük többen kisalföldi temetőkben nyugszanak. Tóth Vilmos történész „Síremlékek Győr-Moson-Sopron megyében" című albumának segítségével – a forradalomra és a szabadságharca emlékezve – kegyeleti sétára indultunk.
A soproni Szent Mihály-temetőben található Tóth Ágoston Rafael (1812–1889) hadmérnök, térképész, honvéd ezredes síremléke, aki 1848–49-ben városparancsnokként harcolt, emiatt aztán elítélték. Szintén az említett sírkertben nyugszik Paur Iván (1805–1888) régész, történész, honvéd őrnagy, aki 1848-ban Görgey feldunai hadtestének táborkarában szolgált. A világosi fegyverletétel – a szabadságharc elbukását követően – öt hónapos fogságra ítélték. A Szent Mihály-temetőben nyugszik Ihász Rudolf (1817–1886) is, aki 1848-ban a soproni nemzetőrség egyik megszervezője és kapitánya, a horvátok elleni muraközi harcokban jeleskedő század parancsnoka volt. Flandorffer Ignác (1816–1891) síremléke is a neves régi sírkertben található. Ő a forradalom és a szabadságharc idején a városi közgyűlés tagja volt, hadianyag-beszerzőként és nemzetőrkapitányként szerzett érdemeket. A soproni evangélikus temetőben nyugszik Haubner Máté (1794–1880) evangélikus püspök, aki 1848-ban pásztorlevelével arra szólította fel egyháza lelkészeit és tanítóit, hogy álljanak „a nemzet szent ügye mellé". A szabadságharc leverése után a híres levél alapján ítélték hatévnyi várfogságra. A büntetést – közbenjárásra – enyhítették: így előbb Pozsonyban két hónapot, majd Kufsteinben másfél évet raboskodott. Kolbenheyer Móric (1810–1884) lelkész, műfordító – Görgey Artúr unokaöccse – síremléke is az evangélikus temetőben található. Többek között az 1848 márciusában német nyelven elmondott, forradalmi hangú, szólásszabadságot követelő beszédéért ítélték el a szabadságharc leverése után. Néhány hónap után kiszabadult a fogságból, de a rendőri jelentésekben még évek múlva is ez olvasható róla: „Az illető gyanús és meg kell figyelni". A Poroszországban született Lähne Frigyesnek (1822–1881) is az evangélikus temetőben látható a végső nyughelye. A szabadságharc idején honvéd tüzérként szolgált.


Győrött, a nádorvárosi temetőben található Kovács Pálnak (1808–1886), a reformkor jeles közéleti személyiségének nemrégiben felújított síremléke. Nevéhez fűződik többek között az első magyar nyelvű győri lap, a Hazánk szerkesztése, amelyben sok más mellett Petőfi verseit közölte, illetve beszámolót a fővárosban történt forradalmi eseményekről. A nádorvárosi temetőben található Stádel Károly (1817–1887) gépészmérnök és gépgyáros, 1848-ban nemzetőr és hadianyag-gyártó, illetve Szuper Károly (1821–1892) síremléke is. Az utóbbi színigazgatóként támogatta Petőfi színészi pályafutását, valamint társulatában a szabadságharc bukása után bujdosó honvédeket foglalkoztatott.


A csornai Szent Antal-temetőben is számos 1848-cal kapcsolatos síremlék látható. Így Simon Vince (1813–1884) mezőgazdasági szakíró, premontrei kanonoké, aki a szabadságharc idején a Vas megyei nemzetőrség tábori papja volt. Csornán nyugszik még két, szintén premontrei szerzetes: Laky Demeter (1818–1902) író, költő és Sebesi Kálmán (1816–1881) gazdasági író, a prépostsági gazdaság jószágkormányzója is. Az előbbi 1848-ban nemzetőr főhadnagyként harcolt, 1853-ig raboskodott, az utóbbi nemzetőrkapitányként küzdötte végig a szabadságharcot, emiatt börtönbe került, ahonnan csak az 1853-as amnesztiával szabadult. A Szent Antal-temetőben még egy 1861-ben állíttatott közös emlékmű is hirdeti azoknak a honvédeknek a helytállását, akik az 1849. június 13-i csornai csatában estek el.

A téti katolikus temetőben is van egy honvédobeliszk: a csornai ütközetben sebet kapott, másnap Téten meghalt két honvéd százados, Münster Ede Imre (1818–1849) és Dzwonkovszky László (1819–1849) emlékét hirdeti. Szintén itt nyugszik – a családi sírboltban – Gyapay Dénes (1824–1892) jogász, publicista, a „győri tízek" tagja is, aki 1848-ban a helyi nemzetőrség egyik szervezője, majd honvéd százados és Lukács Sándor győri kormánybiztos helyettese. Győr 1849. június 18-i eleste után Haynau pribékjei eget-földet megmozgatva keresték, mert Lukács mellett őt tekintették a „legveszélyesebb" forradalmárnak. Érdemeként említik, hogy az osztrák önkényuralom idején ő rejtegette Győr vármegye ’48-as pecsétjét.


A bezi temetőben található családi sírboltban nyugszik Sziklósi Szabó Kálmán (1813–1883) vármegyei főügyész, országgyűlési követ és képviselő, aki 1848–49-ben alispán, kormánybiztos, majd honvéd százados volt. Rövid ideig a győri karmeliták épületében kialakított börtönben raboskodott. Mindszentpusztán nyugszik Kálóczy Lajos (1819–1898) jogász, műgyűjtő és régész, aki 1848-ban egyik győri vezérszónok, az alkotmányos megyei hatóság másodalispánja, majd a téti választókerület országgyűlési képviselője volt. A világosi fegyverletétel után bujdosott, majd hamis útlevéllel elmenekült az országból.

Olvasóink írták

  • 2. nocomment51 2009. március 15. 08:08
    „"Valahány csepp esik rája,
    Annyi áldás szálljon rája!"”
  • 1. tibi-a 2009. március 14. 22:42
    „Egy újságíró a kevesek közül!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Történelmi utazás: 1848-as képes-lapozó

Képes postai küldemények, papírra nyomtatott nézegetnivalók és egyben annál sokkal többek, a… Tovább olvasom