Kisalföld logö

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Hiszti a moziban

A filmtörténet visszatér a kezdeteihez, amikor megijedtek a vásznon közeledő gőzöstől a nézők. Az érzékélmény jobban számít, mint a mozgóképbe csomagolt üzenet.

Teljes komforttal felszerelt magánzárkáinkból szívesen utazunk a látványával is lenyűgöző fantáziavilágba – állítja Réz András esztéta, író a mozizás holnapjáról. El kell fogadni, hogy a mozizás története a látvánnyal kezdődött és most visszatér hozzá.


– Milyennek látja a film, a mozi jövőjét?

– A tavalyi tapasztalatok alapján három nagy trend jellemzi a mozizást, ami meghatározza az elkövetkezőket is. Az egyik az az alapvető változás, amit a 3D, a digitális eszközök, az i.max hatások, a térhatású filmek vetítésére alkalmas filmszínházak hoznak. A másik nagy vonulat a családi filmeké, az egész estés animációs alkotásoké, mint a L’ecsó és társai. A harmadik vonulatot a népszerűbb tinifilmek jelentik. Mindez megmutatja, ki jár moziba. Jobbára a tizenévesek, de azért a családi filmek a szülőket is bevontatják a vetítőtermekbe, és milyen jó a filmforgalmazóknak, ha a pénztárnál három-négy jegyet lehet egyszerre eladni.


– Tehát aki moziban akar kaszálni, az fiataloknak készít filmet...

– ...a fiatalok világa pedig jellemzően a látványosabb sci-fi, a fantasy. Érdekes, azért az Avatar sikere bevonszolta az idősebbeket is a moziba, nem szeretnének kimaradni az „Ilyet még nem láttam!" nagy hisztiből. Egyébként a felnőttek filmnézését az otthoni mozgóképfogyasztás határozza meg. Nem kényelmi okokból, nem is a spórolás miatt, hiszen jó plazmatévére, LCD monitorra beruháznak. Az elmagányosodás furcsa változata ez a tönkrement világban. A konzumvilág azt üzeni, a család, a biztonság jó. Jó is lenne, ha beszélgetnének a családtagok, de a házi mozgóképfogyasztást mindenki a saját készüléke előtt végzi. Nem együtt nézik a filmeket, aminek lenne haszna, mert a látottak apropóján fontos dolgokról beszélgetnének, hogy kit miért lehet szeretni, értékelni. Külön-külön mást néznek. A háztartásokban a két tévé már egyáltalán nem ritka és akkor még ott vannak a számítógép-monitorok, amik saját képernyőt jelentenek a fiataloknak.


Réz András
Réz András

– A mozizás technikai hátterében a 3D jelenti a jövőt vagy csak kényelmetlen, fejfájdító divathóbort, ami elmúlik?

– A divathóborttal nem értek egyet. Másfajta világ jön elő a moziképeken a térhatás által, amitől az Avatar esetében is leheletnyit elmarad az üzenet. Inkább az attrakció számít, mint egy vidámparkban. Érzékélmény söpör végig a nézőkön. Másképp használjuk ezt a fajta mozizást, ahol a látvány fontosabb, mint a tanulság és a film után inkább arról beszélgetnek: ˝Fú, én annyira megijedtem!˝, ˝Az a rész állati volt!˝, ˝Ilyet még nem láttam!˝. Az is megfigyelhető, hogy minél jobb a hangzásrendszer, annál kevésbé emlékeznek a nézők a párbeszédekre. Valóságként élik meg a filmet, nem pedig a saját történetüket rakják össze annak hatására. Mintegy fürdőznek a hanguniverzumban.


– A cowboyos, a dinós, a szerelmes, az életrajzi filmek divatja, az egy-egy korszakot meghatározó tematika után mi jön most?

– Az életrajzi filmek bukottak. Hiába díjazta azokat a szakma Oscarral, nem sikeresek a tinik körében, nekik nem jelentenek igazi kínálatot. A legéletképesebbek manapság a sci-fi és a fantasy határmezsgyéjén járók. Akár képregény adaptációjaként, akár regény alapján, mint például A Gyűrűk ura, akár eredeti forgatókönyvből készülnek, mint az Avatar, vagy a mesevilágba térnek vissza. Ilyen a Narnia és az Arany iránytű. Ez kell a fiataloknak, meg a tinihorror, a tiniromantika, a középiskolai történetek, amiben csúnyán beszélnek, illetleneket művelnek. A klasszikus műfajok feloldódni látszanak. A hetvenes évek új műfaja, a katasztrófafilm, ami feltámadt a Dante pokla tájékán, mára bevezetett egy olyan univerzumba, mint az elképesztően borzongató 2012, ami felrúgja a klasszikus szabályokat. Látványmozi.


– Letükrözik életünket, vágyainkat a mozifilmek?

– Menekülő mozizásról van szó, a film által a fantáziába lépünk ki. Csomó hasonló tendencia figyelhető meg napjainkban, a drogokkal szembeni fenntartás is gyengül. Amerikában, aki a társaságból kimegy rágyújtani, az szalonképtelen, viszont az, hogy kimegy kokaint szívni, elfogadott. Ezek a dolgok összefüggnek, a közösségi létforma gyengül, nem gondoljuk, hogy a másik embertárstól kell szerezni örömöt, biztonságot.

Furcsa egyszemélyes börtönök jönnek létre teljes komforttal. A mozi pedig magányos befogadás – ilyen értelemben letükrözi életünket. Nem vidám egy világ. Régen a kocsmában az emberek együtt részegedtek le, a májuknak nem tettek jót, de a lelküknek igen. Ma többen otthon magányosan teszik ezt vagy társas magányban. Az Y generáció, a harminc alattiak, a nyolcvan-nyolcvankettes születésűek körében jelent meg egy felszabadító dolog: kezdenek visszaszokni a kávéházakba, kevesebbet tévéznek. Ha tévéznek, akkor nem valós időben, inkább a felvett anyagot nézik meg vagy internetről töltik le, mert így szabadon válogathatnak és kihagyhatják a reklámokat. Pozitív jelenség, lehetséges kivezető út.


Vámpírokból angyalok

Réz András esztéta, filmguru még évekkel ezelőtt azt írta egyik elemzésében, hogy a moziban rendre visszatérő vámpírtémát valószínűleg egyszer még a tinifilmek felkapják, újrarágcsálják. Mégse érzi úgy, hogy megjósolta az Alkonyatból kinőtt rajongómániát. ˝Ettől még nem vagyok vátesz, ez annyira benne volt a levegőben˝ – állítja. ˝Ennél bonyolultabb a vámpírvilág. A hetvenes évek irodalmában kezdődött, aztán az Interjú a vámpírral című film volt az első olyan, ahol ha nem is rokonszenvesek, nem pozitív hősök, de nagyon emberiek lettek a vérszívók.˝ Az alkotást a nagy hármas, Tom Cruise, Brad Pitt és Antonio Banderas játéka tette emlékezetessé; ekkor már szépfiúkra osztották a szörnyszerepet. ˝Mára pedig teljesen átfordult a dolog, a vámpírok az angyalok, a jót képviselik, az önmegtartóztatást, a lovagiasságot.˝


A Twilight főhősére utaló ˝Mindenkinek kell egy Edward˝ szlogen nemcsak azért jelenik meg már pólókon is, mert a szerepet játszó színész kinézete annyira szívtipró. Azért is, mert szerepe szerint a leányálmok netovábbja a körüludvarlás, az odafigyelés tekintetében. Réz András azonban bízik abban, hogy ez nem jelent veszélyt a tinikre abból a szempontból, hogy majd saját életükben ilyen nem létező ideált keresnek. ˝A fikció és a valóság a filmvásznon még elválik, nem kenődik össze, mint a tévében, ahol tényleg átfolyik egymásba. Nem tudjuk, hogy amit éppen nézünk, valóság-e vagy megtévesztés.˝
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hol az emberi tűrőképesség határa?

Árvíz, földrengés, erdőtűz, bányaomlás, hurrikán, lavina, hajótörés... A tudósítások ontják a… Tovább olvasom