Kisalföld logö

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 19°C | 30°C Még több cikk.

Hihetetlen India és Teréz anya városa

Utazás - A város XX. század eleji jellegét nemcsak az angolok által itt hagyott és az indiaiak által a mai napig gyártott Ambassador autók határozzák meg, hanem az angolok által épített koloniális épületek, amelyek az építésük óta, 100–150 évvel ezelőtt, nem láttak semmiféle felújítást. Sok házat a fák tartanak össze, akárcsak Angkor sok száz éves templomait.

Kalkuttában egyébként nincs látnivaló. Kalkutta maga a látnivaló.

A Föld nyolcadik legnépesebb városa. Nagyon sok szegény ember él a városban. De ezt a szegény környezetet átlengi valami megfoghatatlan érzés, ami magával ragadja az embert. Minden tarka, feliratos, minden egy hatalmas kavalkád, egy színes, őrült lüktetés... Szállásom egy koloniális szálloda volt a város közepén. Ebben az épületben az ember átélheti, hogy mit is jelenthetett annak idején angol gyarmatosítónak lenni Indiában.

A szállodához tartozó hatalmas, többhektáros parkban mindenütt trópusi madárricsaj, melyet még jóindulattal sem tudnék madárfüttynek nevezni.

Hatalmas sasok és gémek tanyáztak és köröztek az egész park területén. Éjszakánként rókafalkák sivítása hallatszott a park erdős részének közepéről. Éjszakai sétám során láttam őket, nagyon szelídek voltak. Hétvégén egyik reggeli futásom után megleshettem, hogyan is ás magának odút. Mindezt egy 13 milliós város kellős közepén...

Kalkutta India negyedik legnagyobb városa, elővárosokkal együtt a Föld nyolcadik legnépesebb várostömörülése.

Mindig volt helyi kísérőm, ez nagyon megkönnyítette a helyzetemet és munkámat, mert végig védelem alatt éreztem magam, nem mintha Indiában félni kellene, de azért könnyebb volt így. Olyan helyekre jutottam el, ahova egyedül nem mentem vagy nem mertem volna elmenni.


Minden fotózásnál körbeálltak, néha már annyira és annyian, hogy bezárva éreztem magam. Ilyenkor egy „Namaste" (jó napot) vagy ˝Dhanya-waadh˝ (köszönöm) köszöntéssel, mosolygó arccal gyorsan odébbálltam.

A szent tehenek. Bárhol, bármikor felbukkanhatnak a legszokatlanabb pillanatokban és helyeken. A szent tehén tiszteletet vívott ki magának és megbecsülés veszi körül. A félelem teljesen ismeretlen számukra. Teljes bizonyossággal tudják, hogy feküdhetnek a legforgalmasabb híd közepén, vagy sétálhatnak az autópályán szembe a forgalommal, nekik semmi bajuk nem eshet. És tényleg így van!

Tehén jön, forgalom áll. Tehén megy, forgalom indul. Semmi noszogatás, hogy „na, menjél már tovább", vagy dudálás. Viszont van türelmes kivárás, amíg a szent tehén úgy érzi, hogy akkor most már elég ideig szólt bele a város forgalmába és tovább-baktatva engedi az autókat haladni.

A szeretet misszója. Teréz anya 1950-ben ebben a városban alapította meg szeretetmisszióját. A rend hivatása Teréz anya szavaival: „...hogy segítse az éhes, ruhátlan, hajléktalan, béna, vak, leprás embereket, az olyanokat, akik nemkívánatosak, szeretetlenek, kitaszítottak a társadalomból és mindenki elkerüli őket." Az indiai kormány támogatásával egy elhagyott hindu templomot alakítottak át a szegény, magatehetetlen emberek otthonává. Teréz anya szeretetmissziója, mely mára 123 országban 610 missziót működtet.


Teréz anya a kalkuttai misszió házában van eltemetve, ahol élt és szolgált. Halálakor 1997. szeptember 5-én az indiai kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el és állami temetést rendezett. Halálát India és az egész világ az emberiség nagy veszteségeként értékelte.

Bárhol jön szóba Teréz anya neve, hatalmas tisztelettel és szeretettel beszélnek India szerte róla.

A misszió épületében Teréz anyán kívül mindenhol kint van II. János pápa képe, aki 1986-ban látogatta meg a szeretet misszionáriusainak kalkuttai házát. A látogatás napját Teréz anya élete legboldogabb napjának nevezte.

nejlonból és faágakból összerakott hajlék. Kalkuttában megismerkedtem egy szegény családdal. A kísérőm egyik este a fotózás befejezése után, hazafelé a szállásomra, megállt egy utcasarkon és szó nélkül rámutatott az ott álló házra. A közösen eltöltött hosszú napok után már ráérzett, hogy melyek azok a témák, amiket fotózok és amiket keresek. Ahol megálltunk, egy nagyon öreg, düledező épület állt.

Hívogatott, és ennek a hívásnak azonnal eleget téve pár pillanat után már a ház udvarán álltam.

Ahogyan beértem az udvarra, már fogadtak is, azzal, hogy „Namaste", és már ott is volt az egész ház kíváncsi és egyben kedves tekintetekkel, hogy egy idegen, ráadásul egy európai nő mit is csinál itt...


Az udvaron lévő egyik melléképület padlóján oktatás folyt. Ebben a kicsi építményben egy férfi tanította a ház gyermekeit írni és olvasni. A döngölt földön ültek és egy kicsi lámpa pislogó fényénél tanultak. Ahogyan megláttak, megállt a tanítás, és minden gyermek köszöntések közepette kijött hozzám.

Bemutatkoztak, és a tanár szólt az egyik kis nebulónak, hogy hozzon nekem teát. Hoztak is azonnal egy bögre finom gyömbéres-tejes fekete teát.

Az egész estét itt töltöttem az itt lakó emberek között. Megtudtam, hogy a házat 1830-ban építették az angolok és kórházként működött. Építése óta nem újították fel, és csak a fák és azok gyökerei fogják össze az épületet. A fákat nem szabad kivágni, mert az egész összedőlne. A kétszintes épületben a második szint sok helyen be van szakadva, hiányzik a plafon. A lépcső már régen leszakadt, helyén egy bambuszból és deszkákból összeszegelt feljáró található, amin először alig mertem felmenni.

Ebben a kétszintes romos épületben 15 család lakik. Minden családnak egy helyiség jut, ami nincs több 12–15 négyzetméternél. Egy helyiségben van minden. A hálószoba, a konyha, mindenük ide van bezsúfolva. Fürdő és mellékhelyiség nincs a házban. Azok a családok, amelyeknek nem jutott szoba, a folyosón laknak papírból, nejlonból és faágakból összerakott hajlékban.

Szegények, nincstelenek, de van erejük mosolyogni, boldognak látszanak. Ez a hihetetlen India és még százezer más dolog...

Horváth Eszter

Olvasóink írták

  • 1. mimi48 2009. július 09. 22:53
    „Helló Eszter!
    Jó volt olvasni az úti naplódat szinte magunk előtt láttuk Indiát. A képek is nagyon jók. Reméljük ebből is lesz fotókiállításod. További sikeres munkát kívánunk: látogatóid és csodálóid.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Doktor House magyarul

Színművészet - Túl az ötödik ikszen is sármos. Sokat foglalkoztatott színművész: a Nemzeti Színház… Tovább olvasom