Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Halhatatlan és hetven

Több mint fél évszázadot töltött már színpadon Tordy Géza, de pihenésről hallani sem akar. Töretlen lendülettel kezd az új feladatokhoz, akár rendezés, akár szerep várja őt a színházban.

Kerek születésnapját – a hetvenediket – ünnepeljük nemsokára (május elsején) Tordy Géza Kossuth-díjas színművészünknek, akit 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztottak. Ő maga a jubileumot cseppet sem tartja ünnepelni valónak, vígszínházi öltözőjében, ahol a Minden jó, ha vége jó előadása előtt beszélgettünk, hallani sem akart erről a kerek évszámról.

– Sosem ünnepeltem születésnapokat, a kerek számokat meg különösen nem. Majd most is elbujdosom, hogy senki se érhessen el azon a napon.

– Ha már nem beszélhetünk a koráról, arról mindenképpen szólni kell, hogy több színházban is játszik-rendez egyszerre, fergeteges tempóban és remek kondícióban. Hogyan bírja?

– Világéletemben unatkoztam, ha nem volt munkám. Szerintem életünk utolsó percéig dolgozni kell, különösen, ha van még mondanivalónk. Ha megáll az ember, meghal! Ezért most éjszakánként darabokat olvasok a jövő évadbeli rendezéseimhez. Az már biztos, hogy jövőre is rendezek a Tivoliban, ahhoz keresem most az anyagot.

– Ebben az évadban pedig az Ericsson Stúdióban fut egy rendezése.

– Mégpedig Aldo Nicolai Hárman a padon című darabja, amely a Vígszínházban ért meg nagy sikersorozatot a hetvenes években, Bulla Elmával, Bilicsi Tivadarral és Páger Antallal. Azt fiatal színészként magam is láttam, hiszen 1959-től kis megszakítással 1985-ig voltam ennek a színháznak a tagja. Aztán Veszprém, majd Győr következett, ahol művészeti vezető voltam. 1995-től pedig a Budapesti Kamaraszínház főrendezője vagyok.

Tordy Géza


– Azért a konkrét színjátszáshoz és a Vígszínházhoz sem lett hűtlen! Most is több darab szereposztásában ott a neve...

– A Sok hűhó semmiért évek óta műsoron van, s vannak új darabok is a repertoárban: a Vígben a Minden jó, ha vége jó, a Pestiben a Lulu és A lónak négy lába van. De nem kötődöm mereven a fővároshoz, hiszen a vidéki éveket nagyon szerettem. Sok nagy barátságot is köszönhetek annak az időszaknak. Így például Gyurkovics Tiborét, akinek két darabját is rendeztem Veszprémben. Már korábban ismertük egymást, hiszen játszottam Az öreg című darabjában a Vígben, de a barátságunk akkor mélyült el, amikor a Fekvőtámaszt és a Boldogházát rendeztem. A Fekvőtámaszban maga a szerző is fellépett az ezredes szerepében, óriási sikerrel, hiszen Gyurkovicsról köztudott, mekkora bohóc, imádott és tudott is játszani! Maga az előadás is olyan sikeres volt, hogy a következő évadban bemutatta a Vígszínház – abban én játszottam a főszerepet – és több mint 130 előadást ért meg.

– Jelenlegi színházában, a Budapesti Kamaraszínházban is próbál e hetekben...

– Carl Gutckov A kitaszított című darabját Mészáros Tamás rendezi, kicsit át is írta ezt az 1800-as években játszódó művet. Most megyek ruhapróbára, a bemutató március 13-án lesz. S már az is biztosnak látszik, hogy jövőre egy különleges, szép darabban játszom majd, a Kutyapanzióban Almási Évával Ács János rendezésében. Nincs tehát okom panaszra: délelőtt próba, este előadás a Vígben vagy a Tivoliban. Nagyon jól van ez így, szeretem, ha pörögnek az események, és nincs szünet a feladatok sorában. Ha marad egy kis időm, akkor a hét hónapos unokámmal foglalkozom – a lányom lánya –, aki most még túl pici ahhoz, hogy játszani lehessen vele. De alig várom, hogy aktív nagypapa lehessek!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vegyes felvágott a képernyőn

Jó-e, hogy olyan hölgyek is mondanak időjárás-jelentést, akiknek gőzük sincs, milyen folyamatok… Tovább olvasom